Horváth Ákos : Egy nagyon jó erőkből álló Jászberénnyel játszottunk, akiknél dominál a belső játék, amire készültünk is. Két teljesen ellentétes félidőt láthattunk a részünkről, ami az energiát, a készenlétet és a figyelmet illeti. Ennek nem értem a miértjét, de ez egy mentális dolog. Az első negyedtől kellene azon a hőfokon izzani, mint ahogyan például a harmadik negyedben tudtunk. A negyedik negyedben is megvolt ez, de a rutinja révén megfordította a maga javára a találkozót a vendég együttes. Meg fogjuk keresni az okát, hogy miért nem állunk készen az elejétől kezdve, és javítani fogunk rajta. Más szempontból nem misztifikálom túl az eredményt, ezt így is egy születésnapi ajándéknak érzem a csapat részéről hozzáállásban és mutatott játékban, főleg a második félidő miatt. Erre lehet építeni. Lehet, hogy minden meccs után ezt mondom, de ezt még négy meccsig mondom, hiszen ezek mind felkészülést jelentenek arra, hogy a playoutban a lehető legjobb formában legyünk. Az, hogy most győztünk vagy vesztettünk három ponttal a Jászberény ellen, az ilyen szempontból majdnem mindegy. Persze nem, hiszen egész más győztesként lejönni a pályáról, de nem szabad, hogy a saját tőrünkbe dőljünk vagy nyalogassuk a sebeinket. Le kell vonni a következtetéseket és folyamatosan javulni, hogy amikor odakerülünk a végelszámoláshoz, akkor meg tudjuk nyerni azt a meccset, ami majd a legfontosabb lesz.

Miljan Rakic : Két különböző félidőt játszottunk, mindkettőben más-más arcunkat mutattuk. Az elsőben mutattunk valamit, a másodikról nem tudok jót mondani, nagyon rosszul sikerült. Nem volt jó ritmusunk, sem a helyezkedésünk. Rosszul vezettük a támadásainkat és szenvedtünk a pályán. Ez nem elfogadható, nem így akarunk játszani. Nem büntettük meg az ellenfél hibáit, egyedül a támadólepattanóink számával lehetek elégedett. Gratulálok a Veszprém teljesítményéhez, és sok sikert kívánok nekik a szezon hátralevő részére.