A magyar női kosárlabda-válogatott alapemberét, Juhász Dorkát áprilisban választották meg az Euroliga legjobb játékosának. A török Galatasaray magyar légiósa azonban sérülés miatt kihagyta a Fenerbahce elleni döntőt, amelyet végül a csapata elveszített. A 26 éves kosaras azóta már az észak-amerikai női profiligában (WNBA) szereplő Minnesota Lynx sikereiért küzd, akik jelenleg vezetik a bajnokságot. Dorkát az Euroliga-fináléjáról és a sérüléséről kérdeztük, de szóba került a WNBA-be való visszatérése, az amerikai és az európai karriertervei, illetve az ősszel világbajnokságon szereplő magyar válogatott csoportellenfelei is.

A tavalyi szezonban már a harmadik mérkőzéseden megszerezted az első dupla-dupládat (21 pont, 10 lepattanó) a Galatasaray színeiben a Sopron elleni Euroliga-csoportmeccsen. A találkozó után rengeteg ifjú magyar kosaras kért aláírást tőled, és bő fél év múlva pedig téged választottak meg minden idők legfiatalabb MVP-jének az elitsorozatban. Meglepetésként ért, hogy te lettél a kontinens legjobb női kosárlabdázója, de ez azóta inkább inspirál téged a jobb teljesítményre vagy a díj miatt inkább a nyomást érzed?

Inkább inspirál engem, plusz motivációt kaptam tőle. Nem érzem úgy, hogy bármilyen nyomást helyezne rám. Egyik szezonomnak sem úgy mentem neki, hogy egyéni díjakat hajkurászok, mindig is a csapat sikerességét tartottam szem előtt. Ebbe rengeteg munkát fektetek, s talán ezért is lepett meg picit, hogy engem választottak az Euroliga legjobb játékosának. Sokan mondták, hogy remek szezonom volt, de amíg nem mondták ki a nevemet, addig nem is hittem el. Kellett egy kis idő, amíg ezt az egészet átéreztem.



Büszke vagyok erre az idényemre főleg, mert egy teljesen új bajnokságba és csapatba mentem az év elején. Mondhatni, hogy a komfortzónámon kívül kerültem, és erre a lépésre már nagy szükségem volt, a játékom is tovább fejlődött ennek hatására.

A Galatasaray csapatában picit vezérként is előre is kellett lépnem, többet kellett beszélnem. Sokat számított, hogy egy olyan gárdában tettem meg mindezt, ahol bíztak bennem. Ez a szezon sokat segített a karrierem előre lendítésében. A munka meghozza a gyümölcsét, és főleg akkor, ha az ember mindig magát választja. A tavalyi WNBA szezont kihagytam, hogy pihenésre fordítsam az időmet. Nehéz döntés volt, de megérte.

A Galatasaray-nak sok új játékosa volt a szezon kezdetén. Ennek ellenére a selejtezőktől kezdve egyre nőtt a csapat önbizalma, amelyben te vezérszerepben is felléphettél, de az elődöntőben szerzett sérülés miatt a döntőt ki kellett hagynod, amit végül elvesztettetek a Fenerbahce ellen. A legtöbb pontot szerző (20) Emma Meesseman ellen nagyon kellett volna egy Juhász Dorka - vagy nem ezen múlt?

Sok idő eltelt a finálé óta, de úgy gondolom, hogy mindkét csapaton látszott és érződött a fáradtság. Aki látta a döntőt, az már a meccs elején észrevehette, hogy mindkét oldalon sok volt az eladott labda és a kihagyott dobás. A szezon során többször is találkoztunk már a Fenerbahce-val, amely egy rutinos, összeszokott gárda.

Nehéz volt a kispadról néznem a társakat és természetesen sok kérdés felmerült bennem, hogy mi lett volna, ha én is a pályán tudok küzdeni a csapatom sikeréért. Nyilván nagyobb lehetőségét láttam volna, ha én is játszhatok, de úgy gondolom, hogy így is szépen helyt álltunk. A Fener összeszokottsága sokat nyomott a latba, és Meessemannak sem az első Euroliga-döntője volt. Egész szezonban jobban szerepeltek, a török bajnoki cím is megérdemelten lett az övék az Euroliga-győzelem mellett.

A vesztes döntő ellenére ez egy olyan emlék számomra, ami extra motivációt adott nekem. Akárcsak a Minnesotával a WNBA-döntőben két éve elszenvedett vereség is még inkább arra sarkall, hogy jobb legyek és elérjük a célunkat a csapattal. Ezért is döntöttem úgy, hogy még egy évre aláírok a Galatasaray csapatával, mert Euroligát szeretnék nyerni.

A Zaragoza elleni elődöntőben a jobb lábfejeden egy szalag-eredetű sérülést szereztél. A kosárlabdában többfajta terhelés (ugrás, érkezés, irányváltás) ér egy játékost, a teljes visszatéréshez a stabilitást és a testrész robbanékonyságát is vissza kell nyerni. Eddig nyolc meccsen léptél pályára a Minnesota Lynxben, háromszor játszottál húsz percnél többet. Már úton vagy a teljes gyógyulás felé vagy még óvatosak veled a klubnál?

Olyan sérülést szenvedtem, ami még hónapokig nem fog meggyógyulni. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudok játszani, de nagyon óvatosan végeztem a rehabilitációmat. Több mint két hónapig nem tudtam pályára lépni, mert folyamatosan vizsgálatokra kellett járnom, nehogy túl korán térjek vissza és súlyosbítsam a helyzetet.

Még nem vagyok százszázalékos, de dolgozom rajta. Csizmában volt több mint egy hónapig, így vissza kellett építeni a jobb oldali izomzatomat külön edzésekkel. Nem egyszerű, az egyik legnehezebb rehabilitációm volt az ACL-em mellett. A Minnesota Lynxnél szerencsére nagyon odafigyelnek rám, nem terhelnek le.

A Minnesota Lynx és a UConn legendás játékosa, Napheesa Collier, akinek két bokaműtétje is volt is sokat segített neked abban, hogy megőrizd a pozitív hozzáállásodat.

Amikor megérkeztem a csapathoz, sokat jelentett, hogy nem egyedül voltam. Amíg a lányok edzettek és meccseket játszottak, addig mi ketten külön végeztük az erősítő gyakorlatokat, csináltuk a rehabilitációt. Segítettük és motiváltuk egymást, próbáltunk jókedvűek maradni. Mielőtt pályára léptünk volna, szerencsére tudtunk egymás ellen egy-egyezni, kettő-kettőket játszani, szóval az időzítés is jó volt.

Nyilván neki több időre volt szüksége, hogy egy év kihagyás után visszaszerezze az állóképességét és a dinamizmusát. Sokat segített, hogy nem egyedül kellett végig mennem ezen. Szerencsére a csapatnak is jól ment, így nem volt rajtunk akkora nyomás, hogy muszáj minél hamarabb visszatérnünk.



Az utóbbi években mondhatni alig pihentél. Két szezont töltöttél a UConn egyetemi csapatában, előtte három idényt az Ohio State-nél. 2023-ban az újonc szezonodban 38 mérkőzésen 27 alkalommal voltál kezdő és átlagosan 24,2 percet töltöttél a pályán a Minnesota Lynxben. Talán ez is hozzájárult, hogy tavaly májusban úgy döntöttél, hogy kihagyod a szezont a WNBA-ben. Sokat utaztál Európában is, és ha jól tudom, egy új négylábú kedvenced is lett, de nem kutyáról van szó.

/nevet/ A tavalyi szezon után nem gondoltam volna, hogy egy kis szőrös állatkával hagyom el Isztambult. Emlékszem, hogy leszállás után a repülőtéren felvettek engem és ott megkérdezte a csapatvezető, hogy nem kell-e nekem egy kismacska? Persze én rögtön nemet mondtam, alapból mindig kutyás voltam, miért kéne nekem egy macska? Eltelt egy hónap és egyre többet gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne, hogy edzés vagy meccs után egy kis cuki cica várna rám otthon.

A csapatvezetőmet megkérdeztem, hogy nem ismer-e valakit, ahol van egy kiscica, és akinek esetleg egy otthonra lenne szüksége. Isztambulban pont akkoriban volt egy nagy földrengés és találtak öt-hat árva kiscicát, befogadták őket. Elmentem megnézni őket és az egyikükkel nagyon összebarátkoztam, beleült az ölembe, mondhatni kiválasztott engem. Innentől kezdve ő lett az útitársam, bármerre is megyek. Lumi egy csíkos kistigris és most is itt van velem Minnesotában. Nagy utazó lesz belőle /nevet/.

A WNBA-ben elsőnek július 7-én léptél pályára a Connecticut Sun elleni 90-89-es vereséggel záruló mérkőzésen. A minneapolisi közönség hatalmas tapssal üdvözölt téged az első félidő végén. A következő meccsen sikerült nyernetek, tizenkét dobott pontodból kilencet az utolsó öt percben szerezted. A Lynx vezetőedzője Cheryl Reeve magabiztosabbnak és erősebbnek lát téged. Beszéltetek már arról, hogy milyen szerepkört szán neked, kell-e változtatnod majd valamit a játékodon?

A két évvel korábbiakhoz képest más játékossá váltam, érettebbé váltam. Előre mindig nehéz látni azt, hogy milyen szerepkörbe fogok kerülni. Nyilván a sérülésem nem annyira segített abban, hogy ki tudjam harcolni a helyemet a csapatban. Ettől függetlenül bizalmat kaptam az első meccseinken, de a hasonló poszton játszó Nia Coffey visszatérésével lehet fognak változni a játékpercek. Nekem is ki kell tapasztalnom, hogy mikor mennyi időm lesz arra, hogy jól teljesítsek.

Nem nagyon voltak beszélgetéseink arról, hogy pontosan mit várnak tőlem, de természetesen tudják az erősségeimet. A csapatnál tisztában vannak vele, hogy ismerem a játékrendszert és tudom, hogy egy adott támadásból milyen dobásokat szeretnénk elvállalni.

A bizalom megvan a részükről, szabadságom is van, és nekem sokat segít, hogy megvan az önbizalmam, tudom, mire vagyok képes. Perpillanat vannak előttem olyan játékosok, akinek a szerepkörük biztosabb a csapatban. Próbálok türelmes lenni magammal szemben is és meglátni, hogy miben tudok fejlődni. Mindent megteszek, külön edzéseket is végzek, ha lesz lehetőségem, élni fogok vele.



Szárnyaltok a Minnesotával. 25-6-al álltok a ligában, támadásban több mint kilencven pontot dobtok meccsenként, a védekezésetek is remekel, a legjobb három csapat közé tartoztok. Miért fut ennyire a szekér Minnesotában?

A Minnesota minden évben topcsapatként száll harcba a bajnoki címért, aki úgy választ ki játékosokat, hogy a védekezés az első számú elvárás mindenkitől. A WNBA-ben a támadójáték egyre jobb, a mérkőzéseken a száz dobott pont is egyre gyakrabban fordul elő, de a vezetőedzőnk Cheryl Reeve számára a védekezésünk magas szinten tartása a legfőbb prioritás. Sok edzésünk csak erről szól, abban akarunk fejlődni és topszinten maradni, mert tudjuk azt, hogy mivel akarunk majd bajnokságot nyerni. Ha győzünk is, videókat nézünk a védekezési hibákról. Úgy kell elképzelni, hogyha nyerünk is, vannak olyan mérkőzések, ahol nem vagyunk túl boldogok. Van egy mércénk /standard/ védekezésben, aminek mindig meg akarunk felelni. Nekünk fontos, hogy ne csak a támadójátékkal nyerjünk meccseket, hanem a védekezéssel is. Ez a győztes mentalitás /winning mentality/, amiben minden egyes lépés fontos.

A kiváló csapatkémiánk is a védekezés miatt tudott kialakulni. Ez az a dolog, ami később a rájátszásban a különbséget jelentheti a javunkra a többi csapattal szemben. A védekezésednek akkor is toppon kell lennie, ha épp nem tudsz kosarat szerezni. Ez olyan kultúra, ami a Lynxben minden egyes évben megvan és soha nem változik.

A támadások motorja az újonc Olivia Miles, aki közel 20 pontot és 6 asszisztot átlagol, és már most MVP-esélyesként emlegetik.

Ő már az egyetemen is remek kosárlabdázó volt, de itt a profik között teljesedett ki igazán. Egy olyan irányító, aki a játékszervezés mellett a pontszerzésből is kiveszi a részét, nagyon megemeli a csapat plafonját.

A Toronto Tempo elleni győztes meccsen négy triplát is dobtál, a játékod sokoldalúsága minden bizonnyal fontos elem lehet a bajnoki címért folyó versenyfutásban. Még miben akarsz jobb lenni vagy fejlődni?

Európához képest védekezésben itt sokkal fizikálisabb játékosok ellen kell felvenni a kesztyűt. A palánk alatt nagy harc van, ezt már az első WNBA-s éveimben megtapasztaltam. Itt mindenben lehet fejlődni, a gyorsaság mellett a blokkolásig.

A támadóoldalon nem tisztult le még a kép, hogy ki tudom használni az összes adottságomat. Persze ez attól függ, hogy milyen pozícióban vagy szerepkörben leszek fenn a pályán. Idén több lehetőségem van hárompontosokat dobni, ebben mindenképpen szeretnék előrébb lépni és fejleszteni.

Emellett persze nem akarom „elfelejteni” a többi erősségemet. Például más játékrendszerekben Európában jobban tudtam a palánk alatt játszani, itt viszont az utóbbi pár meccsen kevésbé volt lehetőségem erre. Inkább öt külső játékossal (five-out: mind az öt játékos a hárompontos vonalon kívül vagy környékén van, nincs palánk alatti center) játszunk. Azért próbálom ezeket a skilljeimet élesen tartani és nem elhanyagolni, hiszen közeledik a világbajnokság és Európában is jól fogom tudni majd használni ezeket.

Meglátjuk, miképp alakulnak majd a dolgok. Nyilván a szerepkörömtől is sok minden függ majd. Ha több bizalmat kapok, a palánk alatti egy-egy vagy kettő-kettő elleni szituációkban is eredményes és hatékony tudok majd lenni. Ezeken is folyamatosan dolgozom, hogy fejlődjek bennük.

Az NBA-ben a trash talk megszokott, de a női profi ligában mi a helyzet? Mennyire kóstolgatnak egy magyar lányt, aki Euroliga MVP lett?

Trash-talk van itt is, de ennyire nincs kiélezve rám. Nyilván vannak olyan játékosok, akik mindenkinek szövegelnek a meccsek alatt, tökmindegy, hogy ki áll velük szemben. Talán ez viszi előre őket vagy egyfajta motivációt kapnak tőle. Nem gondolom, hogy azért, mert Euroliga-MVP lettem, nagyobb célpont lenne a mezemen a pályán. Egy-két csapattársam elég jó ebben a műfajban, ők egymás ellen oda-vissza szokták mondani a dolgokat. Én nem vagyok egy nagy trash-talker. Persze, ha valaki kóstolgat, azt én sem nem hagyom annyiban. Sosem kezdeményezek ilyet, inkább a játékommal szeretnék kitűnni.



A Galatasaray csapatával is szerződést hosszabbítottál, s az egyik interjúdban úgy fogalmaztál, hogy saját magadat választottad, mikor kihagytad az előző WNBA-szezont. Milyen terveid vannak az amerikai és az európai karrierutakat tekintve, mennyire nehéz összeegyeztetni?  Mentális és fizikai fáradtság miatt lehet köztük majd priorizálni Juhász Dorkának?

Jelenleg próbálok előre nézni, az egyik szezon után a következő szezonig. Nem tudom még pontosan, hogyan fog kinézni a jövőm. A WNBA-ben nőni fognak a fizetések, ez sokat fog számítani, hogy miképp alakulnak majd a dolgaim. Azt gondolom, hogy az idei évben azt is meglátjuk majd, hogy miképp alakul át a kosárlabda Európában. Új ligák jöttek létre, mint a Project B vagy az Unrivaled, és minden bizonnyal lesznek opciók, amiket meg kell nézni még. Számomra az Euroliga-győzelem egy kitűzött cél, és ezért is döntöttem úgy, hogy némi pihenés után újra Európában fogok játszani, ezért hosszabbítottam a Galatasaray-jal.

Ezektől függetlenül nem tudom, hogyan fog átalakulni a profi kosárlabda. Milyen hosszúak lesznek a szezonok, a FIBA és a WNBA kapcsolata miképp fog alakulni, megannyi kérdés van még. Úgy gondolom, hogy csak ezek után fogok dönteni, hogy mi lesz a prioritás a karrieremben. Fiatalnak tartom magamat, de szem előtt tartom azt is, hogy ne terheljem túl magam. Lesz jó pár évem, amit profiként tudok játszani, de hallgatnom kell a testemre is. Jelenleg WNBA, jövőre Euroliga, utána meglátjuk.

Az isztambuli vb-selejtezőn remekeltetek tavasszal, ott lesztek a szeptemberi vb-n. Sejtem, te is úgy érzed, mentálisan előre léptetek, de mennyire lesz nehéz újra előhozni ezt a megalkuvás nélküli attitűdöt Berlinre?

Azt gondolom, hogy mindenki érezte, hogy milyen hangulatú volt ez az isztambuli vb-selejtező, milyen jó volt egymásért harcolni és az országot képviselni. Ez nem olyan dolog, amit gyakorolni kellene vagy készülnie kell rá, ez mindenkiben benne van. Az előző évek selejtezős csalódásai is előre vittek minket, összeértünk csapatként. Sok top és Euroligában is pályára lépő játékos van a válogatottban, mindenki beérik, mint kosárlabdázó, és egyre több tapasztalatot szerzett.

A márciusi selejtezőkön jó érzés volt játszani, és erre építünk szeptemberben is. Nyilván én csak később fogok tudni csatlakozni a berlini vb előtt, de azt tudom, hogy mindenki százszázalékosan motivált és mindent meg fogunk tenni, hogy továbbjussunk. Hosszú idő után szerepel újra a magyar válogatott a világbajnokságon, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel elégedettek leszünk. Küzdeni fogunk és persze élvezni is a tornát, mert szerintem ez is fontos. Izgatottan várom a világbajnokságot.

Már az első meccsen Franciaországgal fogtok játszani, ahol olyan klasszisok szerepelnek, mint Gabby Williams (Golden State Valkyries), Marine Johannes (New York Liberty), vagy a center, Dominique Malonga (Seattle Storm, a legfiatalabb játékos a WNBA-ben, aki elérte az 500 pontot és 200 pattanót), Valeriana Ayayi és Noemi Bronchant (Phoenix Mercury) vagy Janelle Salaun (Golden State Valkyries). Egy top 5-ös csapat a világon egy olimpiai ezüstérmes maggal.

Franciaország egy kellemetlen stílusú és nagyon agresszíven védekező együttes. A fele csapat az WNBA-ben játszik, extraklasszisok alkotják a keretet. Úgy gondolom, hogyha a vb egyik legerősebb válogatottjával kell játszanunk, akkor az a legjobb, ha már az első csoportmeccsen csapunk össze velük. Nagyon agresszívan fognak védekezni ellenünk, megpróbálnak majd mindent váltani. Persze mi is fel fogunk készülni belőlük, agresszívnak és határozottnak kell lennünk a védekezésben. Bele kell tennünk mindent, magabiztosan és önbizalommal telve kell kifutnunk ellenük a pályára és így talán lesz esélyünk arra, hogy meglepetést okozzunk. Tudjuk, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban, de azt sem gondolom, hogy a franciák verhetetlenek lennének. A tavalyi Eb-n ők is belefutottak néhány vereségbe. Izgalmas lesz.

Az isztambuli vb-selejtezőkön többféle játékstílusú ellenfél ellen kellett játszanunk, amikből értékes tapasztalatokat meríthetünk, ezek a vb-n is előnyünkre válhatnak. Az agresszív argentinok mellett Kanadával, Ausztráliával és Japánnal is játszottunk, utóbbiak játékstílusa picit talán a másik vb-s csoportellenfelünkre, Dél-Korea csapatára hasonlított. Nigéria egy atletikusabb válogatott, Korea pedig főleg külső posztos játékosaik miatt lehet veszélyes ellenfél. Japán után talán az ő harcmodoruk is feküdni fog nekünk a vb-n. A szakmai stáb fel fog minket készíteni és remélhetőleg győzelmeket tudunk majd szerezni Berlinben.



Az isztambuli vb-selejtezőkön egyértelműen a csapat vezérei közé tartoztál. Hogy érzed: kell-e szintet lépned vezérként a WNBA-ben is, hogy a magyar válogatottban is meg tudj majd felelni ennek a kihívásnak?

Azt gondolom, hogy a vb-selejtezőkön már előre léptem ezen a területen. Másrészt a magyar válogatottban több vezéregyéniség is van. Az európai szezonom is segített, hogy az önbizalmamat is magasabb szintre tettem. Nem gondolom, hogy Minnesotában betöltött, a nemzeti csapattól merőben más szerepköröm bármit befolyásolna a magyar válogatottban.

A válogatottban konzisztensen szeretném hozni ezt a szerepet, és tudom, hogy a lányok is számítanak rám. A nemzeti csapatban ez természetesen jön, főleg, hogy a hazánk sikeréért harcolunk. Örülök, hogy a játékommal sikerül segíteni a válogatottat, és mellettem lesz több vezéregyéniség is. Nem csak egy emberről szól ez a buli.

Euroliga-MVP vagy, a WNBA-ben játszol egy olyan csapatban, amely utoljára 2011-es szezonban kezdte ennyire jól az alapszakaszt. Annak bajnoki cím lett a vége. Egyre nagyobb a médiazaj Juhász Dorka körül, de miképp tudsz kiszakadni ebből?

Mindig is nagy elvárásaim voltak magammal szemben és ez volt az a dolog, ami engem igazán előre vitt a pályafutásomban. Próbálom kizárni a külső zajokat és inkább arra koncentrálok, hogy miben kell fejlődni, és ebbe maximálisan tegyem bele a munkát.

Én is dolgozom sportpszichológussal és mental coach-okkal. Ez egy folyamat, nemcsak a mérkőzésekről van szó vagy amikor jól teljesítek. Ez minden egyes napba beleszámít: hogy készülök, mennyit alszom, mit eszem, csinálok-e valamit kosárlabdán kívül stb.

Huszonhat évesen örülök, hogy eljutottam ilyen szintre és bízom benne, hogy tudok még emelni a szinten. Bajnoki címek mellett a válogatottal is szeretnék több sikert elérni a jövőben. Ezek persze olyan dolgok, amik a külső zajokat mindig hangosabbá teszik, és még több elvárást támasztanak az emberrel kapcsolatban. Mindig magaddal kell foglalkozni, önbizalmad van, dolgozol, élvezed a játékot. Továbbra is az a mottóm, amit pár éve is mondtam: a kosárlabda iránti szeretetem visz engem előre.

Szeretném építeni a karrieremet, felkészülni, hogy mi jön utána, de szeretném élvezni is. Fontos, hogy a játék szeretete megmaradjon, és ezt úgy védem, hogy a külső nyomás és a negativitás ezt ne tudja megváltoztatni.

Szerző: Perje Sándor

Fotó: FIBA, Getty Images, Girgász Péter / MKOSZ