A magyar kosárlabdázás egyik legtehetségesebb fiatal magasembere, Maronka Zsombor Szegedről került ki Spanyolországba, ahol akadémiai és klubrendszerben kapott képzést követően több csapatnál is megfordult a spanyol első osztályban. Sajnos több sérülés is hátráltatta a 208 cm magas bedobó kiteljesedését, aki tavaly nyár óta már Németországban folytatta karrierjét. A Hamburg magyar kosárlabdázójával a spanyol tapasztalatokról, szerepkörökről, a német és spanyol bajnokság közötti különbségekről beszélgettünk, de szóba került az is, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya Gasper Okorn milyen szerepet szánhat Maronkának a februári világbajnoki-selejtezőkön.

Szegedi kosaras famíliából indult el a karriered, a szüleid nagyon figyeltek rád, mondhatni keményen fogtak. Mit jelent ez?

Apukám és testvérem is kosárlabdázott, bár nem profi szinten. A szüleim a sport mellett fontosnak tartották, hogy a jegyeim is rendben legyenek az iskolában. Egy egyetemet elkezdtem, de csak egy félévet tudtam befejezni, mert végül az online vizsgalehetőség nem volt adott, azt pedig nem tudtam megtenni, hogy szezon közben személyesen is megjelenjek. Otthon és a katalánoknál is befejeztem a középiskolát, így minden alapom meglesz, ha tovább szeretnék tanulni, ami előbb-utóbb biztosan el fog jönni az életemben.

Tizenhárom évesen kerültél ki a Joventut Badalonához, hét évet töltöttél Spanyolországban. Több nyelvet (katalán, spanyol, angol) is használnod kellett. A beilleszkedés szempontjából ennek volt a legnehezebb megfelelned vagy volt más is, amivel meg kellett küzdened?

A nyelv volt a legnagyobb nehézségem. A kezdetekben bejártam az órákra, fordítottak nekem, de mivel nem értettem a nyelvet, nem volt könnyű elsajátítani a hallottakat. A negyedik hónap után nagyjából már folyékonyan tudtam beszélni katalánul, a különórák is sokat segítettek ebben. A kosárlabda és taktika szempontjából viszont stabil alapokkal rendelkeztem, olyan szintet képviseltem, hogy könnyen ment a beilleszkedés. Bár a többiekkel való szocializáció okozott némi nehézséget, de szerencsére segítőkész lakótársaim voltak Badalonában. Volt velünk egy mentor is, aki felügyelt ránk, sokat segített.

Spanyolországban élő magyarokkal gyakran találkoztál vagy tartottál ott valakivel kapcsolatot?

Hanga Ádámmal futottam össze párszor, mikor a baszkoknál voltam próbajátékon, illetve mikor ő a Barcelonához igazolt. Az egyik csapattársamnak Kristian Mendeznek az anyukája budapesti volt, vele egy iskolába is jártam.

Spanyol nevelésnek is számítasz ugyanúgy, mint a Szolnok irányítója, Somogyi Ádám. Bár a Badalonával 2027-ig szóló szerződést kötöttél, de végül egy rövid litván kitérő után tavaly nyáron a Hamburghoz igazoltál. Korábban a másodosztályú CB Prat (a badalonaiak fiókcsapata) mellett az első osztályú Real Betisnél is pályára léptél. Hogyan emlékszel vissza a spanyol bajnokságban töltött időszakra?

Gyerekként mentem ki, hét évet töltöttem ott, mintegy második otthonommá vált a klub. Rengeteg jó kapcsolatot, barátságokat tudtam kialakítani a kosárlabdának köszönhetően, csak jó emlékeim vannak. A spanyol bajnokság (ACB) Európában az egyik legmagasabb szintű versenysorozat, de nekem muszáj volt eljönnöm onnan. Tavalyelőtt sérüléssel küszködtem, és tudtam, hogy bár Badalonába lett volna lehetőségem visszamenni, de nem olyan szerepkörbe, ahol annyi játékpercet tudtak volna biztosítani számomra, mint most Hamburgban. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy elválunk, viszont bennem nincs rossz érzés. A klubigazgatóval (GM) és az edzővel úgy búcsúztunk el, hogy „viszlát később”, velük szezon közben is tartom a kapcsolatot. Ez picit meglepő számomra, de közben jólesik, hogy a jövőben akár számolhatnak is velem.



Profi kosárlabdázók körében (is) jól ismert a „big dog” mentalitás, amely határozottságra, önbizalomra, fegyelemre és győzni akarásra épül egy játékos esetében, aki tisztában van a saját értékeivel és állva marad az akadályok ellenére is. Mennyire érzed ezt magadban, vagy inkább a befektetett munkára alapozol?

Azt gondolom, hogy egészséges arányban ötvözni kell mindkettőt egy kosárlabdázóban. Kell ez a fajta magabiztosság, hogy minden alkalommal valaki jól tudjon teljesíteni, ha pályára lép, de munka nélkül önmagában ez nem működne. Nagy híve vagyok annak, hogy ez nemcsak a kosárlabda, hanem az élet minden területén mindig megtérül.

Bokasérülésből tértél vissza nemrégiben, korábban a sípcsontoddal is voltak gondjaid. Milyen egészségi állapotban vagy perpillanat?

Tavaly volt életem egyik legnagyobb sérülése, így még picit küszködöm. Három meccs alatt kétszer is kifordult a bal bokám, és eltört benne a porc. A műtét és rehabilitáció is nagyon trükkös volt, de az orvosok azzal biztattak, hogy jók az esélyeim a teljes gyógyulásra, mivel még fiatal vagyok. Azért ez nem volt túl biztató /nevet/. Jelenleg úgy érzem, hogy már majdnem teljesen rendbe jöttem, de extra figyelmet kell fordítanom rá a bemelegítésnél stb. Megjegyzem, hogy korábban még soha nem éreztem magam ennyire felszabadultan a játék közben, mint most. Az, hogy nem vagyok teljesen egészséges, mégis magas szinten tudok kosárlabdázni, ez több motivációt ad nekem.

Cristiano Ronaldo dietetikusa dolgozott a spanyol klubodnál, és te is követted a portugál aranylabdás módszereit.

Azóta változtattam az étrendemen, de egy-két trükköt megtartottam. Az aszalt barack olyan típusú étel, amely extra energiát ad egy sportolónak, de ha valaki odaadja ezt egy másik profinak, az ki fogja röhögni, hogy miért nem inkább egy energiaszeletet ad neki. A meccsek előtt mai napig ezt szoktam fogyasztani, nálam beválik.

Tavaly még kölcsönben játszottál Hamburgban, most már rendes szerződésed van a német csapattal, és profi pályafutásod alatt most nyújtod a legponterősebb játékot, emellett a lepattanók terén is karriercsúcs-átlagot hozol. Milyen a német Bundesliga a spanyol ACB-hez képest, és miért fekszik ez a bajnokság ilyen jól Maronka Zsombornak?

Úgy tudom, hogy az NBA után a német Bundesliga a második leggyorsabb tempójú kosárlabda-bajnokságnak számít a világon. A csapatok nagyon sokat alapoznak az egy-egy elleni játékra, a gyors lefutásokra átmenetekből. A spanyol bajnokságban inkább a taktikai elemek a mérvadóak, több a félpályás támadás, fizikálisabb kosárlabdát játszanak a klubok. Badalonában körülbelül százhúsz támadófiguránk volt, mindenféle variációval, a német ligában jó, ha harmincat használunk egy-egy mérkőzésen. A Bundesliga jobban passzol hozzám, mert úgy érzem, hogy a magasságomhoz képest elég atletikus és jó mozgású srác vagyok. Szerencsére a kinti dobás is erősségem, ez pedig tökéletesen beleépül az itteni játékstílusba. Bár az egyik legfiatalabb vagyok a csapatban, mégis taktikai szempontból az egyik legtapasztaltabb. Olykor kicsit meglep, ha valaki néhány elhamarkodott dobást elenged, de ettől függetlenül azt érzem, hogy jól tudok alkalmazkodni, és Hamburgban fekszik nekem a játék.

Korábban beszéltél róla, hogy Spanyolországban sokszor volt gondod azzal, hogy hármas poszton más játékosokat preferált az edző, négyes pozícióban pedig nem voltál elég „nehéz”. Ebből a szempontból mi a helyzet Németországban?

A nyáron abban maradtunk az edzőmmel, hogy jövőre olyannak szeretne látni a pályán, mint a szerb Marko Gudurics (tavaly Fenerbachével Euroligát nyert, idén az Olimpia Milano játékosa – a szerk). Ahol szükség van rám, oda fog berakni. Pár éve még próbáltam volna ragaszkodni egy adott pozícióhoz, de én igazából csak a pályán akarok lenni, ott akarok segíteni. Ebben a szezonban a kettőtől négyesig minden poszton játszottam már, mostanság picit a hármas poszt dominál nálam.



Milyen klub a Hamburg, mik az erősségei?

A tehetségkutatásban és a tehetségfejlesztésben nagyon jók. Rengeteg kiváló kosárlabdázó megfordult itt már. Korábban Kameron Taylor (Jelenleg Valencia, Nate Reuvers csapattársa, de megfordult a PVSK-ban is – a szerk.) egy igazi vezér a pályán. T.J Shorts (Panathinaikosz jelenleg) is játszott Hamburgban, korábban a magyar másodedzővel, Kovács Adriánnal nyert Európa-kupát (EuroCup) a Paris Basketball együttesében. Bárki érkezik ide, mindig szintet tud lépni. Tavaly is ezt láttam annak ellenére is, hogy nem játszottam öt meccsnél többet. Emberileg is fejlesztenek, nemcsak kosárlabda szempontból, ez volt a fő indok, hogy idejöttem. Húzóemberek közül a francia centert Zacharie Perrint tudom említeni és van néhány ex-Euroligás játékosunk is, de magamat is közéjük is sorolom, főleg a védekezésemmel húzom a csapatot.

Sok egyéni edzésmunkát végzel, de voltál NBA Pre-draft tréningeken is. Onnan mit hoztál magaddal, amit mondjuk beépítettél a játékfelfogásodba?

Maximum hat játékos vehetett részt rajtuk, egyórás edzésen túl sok taktikai dolog nem volt, de a korábban említett „big dog” mentalitást meg kellett mutatni. Voltam a Dallas Mavericks-nél is, de a Los Angeles Clippersnél volt az első, amin részt vehettem. Örültem, hogy ott lehettem, nem voltak nagy elvárásaim. Belefutottam néhány jó kaliberű játékosba, többek között szembejött velem Trey Murphy (New Orleans Pelicans) és Bones Hyland (Minnesota Timberwolves) is. Nem azt mondom, hogy egyetlen fehér európaiként rajtam volt a céltábla, de azért eléggé a nyakamra mentek /nevet/. Ilyen ez a biznisz, mégis úgy gondolom, hogy jó hatással volt rám és ezt a tapasztalatot tovább tudtam vinni a karrieremben.

Pár éve a dobást mondtad az erősségednek, most mit mondanál?

A védekezésemet mindenképpen az egyik legnagyobb erényemnek tartom. A sérülésem miatt az első pár hónap nehezebben ment, de úgy érzem, hogy felső és alsó posztos játékosokat is meg tudok fogni, erősödtem, és már nem vernek meg olyan könnyen. Hamburgban remek erőnléti szakemberrel dolgozhatok. Emellett meg tudtam tartani a gyorsaságomat, volt olyan eset, hogy az ellenfél irányítóján kellett védekeznem az Európa-kupában, s igencsak megnehezítettem a dolgát. Ahhoz, hogy a legmagasabb szinten játsszak, szeretném tartani ezt a szintet. Talán a tripladobásomat emelném még ki, bár mostanság a százalékaim nem mindig ezt mutatták, de ez is végre kezd jobban beállni, konzisztensebb. Szerencsére a csapatból én vagyok az egyik, aki zöld utat kapott a távoli dobásoknál, de ez nem azt jelenti, hogy mindent ráemelek. Amit a spanyol kosárlabdakultúrából hoztam, az segít abban, hogy jó döntéseket hozzak. Nem szeretnék csak az a srác lenni, aki a sarokban várja a passzokat a triplákra. Szerencsére jó kapcsolatot ápolok az irányítóinkkal, és megtalálnak, jönnek a lehetőségek a jó helyezkedésemből és a játékintelligenciámból adódóan. A lepattanókat is jól szedem ebben az évben. Ezekre próbálok fókuszálni, hogy egy jó 3&D játékos (távoli dobások és védekezés – a szerk.) legyek, plusz ott van a lepattanózás.

Mik azok az elemek, amiken sokat dolgozol az egyéni edzéseken?

Hamburgban mindennap van egyéni képzésem. A labdavezetésemen sokat dolgozom, úgy gondolom, hogy ez egy erősségem lehet a magasságommal együtt összerakva. A dobást korábban statikus módon dobógéppel gyakoroltam Badalonában, mostanság már inkább játékszituációkat próbálok kreálni, mindent mozgásból csináljak. Az edzések után gyakran egy-egyezünk a srácokkal, és bármennyire fura, de ők is meglepődnek azon, hogy én csak védekezni akarok rajtuk. Azt gondolom, hogy így fejlődik az ember, ha ilyen helyzetekbe rakja bele magát.

Évek óta játszol az ULEB EuroCup-ban, és ősszel és télen is voltak olyan meccseid, amin jól teljesítettél. Te melyik európai kupameccs után voltál elégedett a játékoddal?

A volt csapatom a litván Neptunas ellen húsz perc alatt tíz pontot, öt lepattanót és egy gólpasszt adtam. A görög Arisz ellen tizennyolc percet kaptam, tizenhárom ponttal, öt lepattanóval, és két gólpasszal végeztem. Mégis a lengyel Wroclaw elleni találkozót mondanám. Ott nem dobtam sokat, de azon a meccsen úgy éreztem, hogy így is hatással tudtam lenni a csapatra, még ha ez a statisztikák szintjén nem is jelent meg. Energiát tudtam adni a játékommal, védekezésben főleg, és a teljes második félidőt végigjátszottam. Abban viszont fejlődni kell, hogy ezt az energiát negyven percig fenn tudjam tartani.



A magyar férfi válogatott szövetségi kapitánya, Gasper Okorn téged is behívott a februári vb-selejtezőkre. Milyen érzésekkel várod a nemzeti csapat meccseit?

Nagyon várom. Gasper Okorn meglátogatott Hamburgban is, és nagyon értékeltem, hogy aktívan kapcsolatot tartott velem. Nyilván van bennem egy kis egészséges drukk, de a válogatott kettőből két meccset nyert meg, s azt gondolom, hogy a csapatnak most egy stabil emberre van szüksége, aki mélyíti a rotációs lehetőségeket. A legfontosabb, hogy nyerjünk, ebben akarok segíteni, és ezt elmondtam Gasper Okornnak is. Nagyon várom a közös munkát. A válogatott tagjai közül Somogyi Ádámmal tartom a kapcsolatot, korábban Hanga Ádámmal is. Golomán Gyurival akkor, amikor ő Litvániában kosarazott, én pedig a Neptunasnál voltam. Őszintén megmondva, én annyira a saját dolgaimra koncentráltam külföldön, hogy picit ki lettem ragadva a magyar kosaras körökből, a közvetlen kapcsolatom nem volt meg annyira a többiekkel. Ezt most szeretném picit építeni.

Festékben vagy inkább külső posztokon tudnál hasznos lenni a válogatott számára?

Első körben Gasper Okorn a négyes pozícióban számítana rám, a hármas poszton többen is sorban állnak. Elsősorban erre készülök, de ha az edzőm máshol is be akar majd vetni, ott is megpróbálok helytállni.

Evezzünk kicsit könnyedebb vizekre. A hobbijaid között a szörfözés szerepel, és úgy tudom, amatőr lemezlovas (DJ) is vagy.

Mindenféle extrém sport érdekelt engem, nyilván a kosárlabda miatt nem mindent űzhetek. Imádtam gördeszkázni is, de pár éve Lisszabonban jártam az egyik gyerekkori barátommal, és ott nagyon megkedveltük a szörfözést, teljesen beleszerettem. A lemezlovasság pedig úgy jött, hogy fiatal korom óta a zene körül mozogtam. Ez olyan dolog, ami ki is kapcsolja az embert, de energiát is tud adni. Nyáron pár napot eltöltöttem Amszterdamban a volt badalonai csapattársammal, a holland válogatott Yannick Kraaggal. Ekkor szereztem be egy mixert és nagyon megfogott az egész, nagyon szeretem. Vannak bakelitlemezeim is Bob Marley-n át a Tribe Called Questig.

Create who you want to be, greatness is a choice (Alakítsd olyanná magad, amilyen lenni szeretnél, a nagyság választás kérdése). Mit jut erről eszedbe?

Amikor Badalonába költöztem, egy karkötőt kaptam a testvéremtől, amin ez a felirat szerepelt. Sajnos az egyik mérkőzésem előtt elszakadt, ami egy nagyon rossz ómen volt, mert aznap nem ment jól a játék. Őszintén a tavalyi évem sem volt a legjobb, a sérülésem miatt szinte az egész szezont kihagytam. Ez az idézet többször is eszembe jutott akkor, hogy nézhettem volna ahogy elmegy mellettem az idő, de inkább teljes gőzzel belevágtam a rehabilitációba. Erősödtem, korábban hátfájós voltam, de szerencsére ezt is helyre tudtam rakni. Sokat számít, hogyan milyen a hozzáállása az embernek. Ahogy valaki egy kisebb, jelentéktelennek tűnő dolgot csinál, minden mást is ugyanúgy tesz. Én ebben nagyon hiszek.

Két éve mondtad, hogy Amerika a cél, most a Bundesligában vagy. Mivel lennél elégedett a következő években

Mindig próbálom ahhoz tartani magam, hogy ahol vagyok, arra koncentráljak. Az amerikai álmot még nem adtam fel, huszonhárom éves vagyok. Egészségügyi szempontból lehettem volna szerencsésebb, egy-két sérülésem nagyon betett. Ennek valamiért így kellett lennie, és azt gondolom, hogy a tavalyi sérülésemnek is meg kellett történnie, hogy olyan mentalitással kosárlabdázzak, mint mostanság. Korábban ekkora vágyat még nem éreztem magamban, hogy pályára lépjek egy meccsen, éhezem a játékra. Azt gondolom, hogy ez sokáig el tud vinni engem. Korábban Badalonában picit azért mentem el külön dobóedzésekre, mert muszáj volt. Ezt nehéz sokáig fenntartani, viszont a mostani különmunkát olyan odaadással és szeretettel csinálom, mint még soha. Perpillanat most próbálok a mindennapi feladatokra koncentrálni, csak a jelen pillanatban akarok maradni, csak erre tudok most gondolni.

Fotók: hamburgtowers.de, euroleaguebasketball.net, abendblatt.de