Éppen ma egy évtizede érte el a magyar kosárlabdázás egyik legnagyobb sikerét U17-es női válogatottunk, amely a Csehországban, Klatovyban és Plzenben rendezett világbajnokságon bronzérmet szerzett. Ennek kapcsán "nosztalgiáztunk" Mészárosné Kovács Andreával, a csapat edzőjével, akivel más sikerek mellett - többek között a vb-bronzérmes csapat játékosai sorsának alakulásáról is szó esett - a végén a női válogatott jelenlegi helyzetéről, esélyeiről beszélgettünk. A szakvezető és a "krónikás" régóta ismeri egymást, így a beszélgetést tegező tónusban adjuk közre.

 

 

 

 

 

- A kezdetekhez vissza kell mennünk még egy évet az időben. Akkor Miskolcon rendezték az U16-os Eb-t, amelyen az akkori megítélésünk szerint igazán nagy, nemzetközi szintű tehetségekben nem bővelkedő '96-os korosztály válogatottját nem kevesebb, mint öt '97-es születésű játékossal egészítettük ki. A hazai mezőnyt illetően képben voltunk, ennek alapján jelöltük ki a keretet. A minimális cél egész U16-os edzői pályafutásom alatt a legjobb nyolc közé kerülés volt. Bíztam abban, hogy a játékosokkal dolgozó edzők munkája eléri azt a szintet, hogy a bennmaradásért küzdő csapatok legyőzése nem jelent majd gondot. Hetedikek lettünk. Ez azt is jelentette, hogy a már említett, egy évvel a miskolci után Várnában rendezett korosztályos Eb-n a keret csaknem felének már volt Európa-bajnoki tapasztalata, és ez azért nagyon sokat segített.

 

 

- Egyértelműen előre akartunk lépni Miskolchoz képest, de konkrét helyezésbeli elvárás nem volt - szerettük volna a lehető legjobbat nyújtani, a legtöbbet kiadni magunkból. Aztán ahogy jöttek sorra a győzelmek, kezdtünk merni nagyot álmodni, evés közben megjött az étvágy. Végül úgy alakult, hogy a döntőről a spanyolok ellen egyetlen ponttal maradtunk le, ami jórészt, de nem kizárólag rajtunk múlt. A bronzmeccsen viszont a lányok szerintem csapatként életük játékát nyújtották, mondta is utána a spanyol kolléga, hogy azon a napon nem nagyon lett volna csapat, amelyik meg tud állítani minket.

 

 

 

 

 

 

- Nagyjából hasonló alapállásból vágtunk neki, mit az előző évi U16-os Eb-nek, de az a várnai Európa-bajnokság nagy lökést adott a csapatnak. Berobbantunk a legjobbak közé, és a lányok elhitték, hogy nagy dolgokra képesek. Ez az egészséges önbizalom nagyon kellett a jó eredményekhez. Az amerikaiak kimagaslottak, jobbak voltak az elődöntőben, majd az egyik nagy európai rivális, a hazai cseh válogatott ellen meglett a bronz.

 

 

- Talán a legfontosabb, hogy szerettek együtt lenni, együtt játszani. Bár edzéseken néha szinte szó szerint ütötték-verték, de azt hiszem, nagyon kedvelték, szerették is egymást, nagyon tudtak egymásért küzdeni. Nem emlékszem olyan konfliktusra a csapaton belül, ami bármiben is hátráltatta volna a munkát. Ezen túlmenően nagyon sok győztes típusú játékos volt, illetve mind a mai napig van közöttük.

 

 

- Az első nagy siker az valahol mindig más, mindig talán kicsit közelebb áll az ember szívéhez. Egy picivel nekem is, bár egy későbbi "évfolyammal", 2017-ben sikerült Eb-ezüstöt szerezni, az első igazi szép sikereket azzal a társasággal értük el. Nyilván leginkább azon játékosok pályafutását tudom követni, akik a mai napig játszanak. Ellenfélként is jó velük találkozni, és azt hiszem, Várna és a csehországi vb emléke valamilyen szinten egy örök kapocs marad.

 

 

 

- Igen, Debi Sopronba került, egy európai szinten is top csapathoz. Ahogy én láttam a felnőtt válogatottnál, évről évre folyamatosan fejlődött. Virág esete más. Benne akkoriban megtörhetett valami, a vb utáni évben az U18-as Eb-n nagyon bátortalanul, önbizalom nélkül játszott, bekerült egy negatív spirálba, két évre abba is hagyta a játékot. Az viszont nagyon nagy mentális erőt mutat nála, hogy a két év kihagyás után volt ereje újrakezdeni, és sikerült felnőtt szinten is nemzetközileg magasan jegyzett játékossá kinőnie magát. A válogatottnak is meghatározó játékosa, és ez a legfontosabb.

 

 

- Szerintem akik ezért vagy azért abbahagyták, még mindenki simán játszhatna az NB I-ben. Egyetlen játékos kapcsán van hiányérzetem, méghozzá elég jelentős. Ő - lehet, hogy túl sokan nem is emlékeznek már rá  - Nagy Dorottya. Nagyon okos lány úgy a civil életben, mint ahogy a pályán is volt játékosként. Óriási harcos, küzdő volt, aki a társait is nagyon ügyesen tudta helyzetbe hozni. Még tagja volt a PINKK bajnokcsapatának, kikerült Amerikába, aztán sajnos fokozatosan eltűnt a sportágból.

 

 

 

 

 

 

- Néhány változás azért volt a két keret között, három '96-os születésű lány is benne volt a csapatban. Akik a vb-n szerepeltek, náluk próbáltunk mindent szinten tartani...

 

 

- Valóban szép, feledhetetlen nyár volt, világbajnoki bronz, majd veretlenül megnyert Eb - még ha B divíziós is. A két tornán egyszer kaptunk ki, a világbajnoki elődöntőben a későbbi győztes amerikaiaktól. Tizennégy mérkőzés, tizenhárom győzelem, egyetlen vereség. Technikai vezetőnk, Sándor Ádám le is fotózta a tizenhárom győztes és az egyetlen vesztes jegyzőkönyvet.

 

 

 

 

 

 

- A korosztályos válogatottaknál egyértelmű, hogy a klubokban folyó szakmai munka színvonala adta az alapot, és mint már korábban utaltam rá, az a társaság nagyon "egy hullámhosszon" volt. Ami a felnőtt karriert illeti, ahogy a pályán, úgy egy esetleges átigazolásnál is sokat számít egy-egy döntés meghozatala, csak az utóbbi esetben több rá az idő. Rengeteg minden játszhat közre egy döntés meghozatalában. Anyagiak, magánélet, az edző személye, a csapat ereje, hogy a játékos milyen szerepet kaphat. Aztán, hogy jó-e a döntés, az soha nem azonnal derül ki...

 

 

- Erre munka közben nem nagyon figyel az ember, de jobban belegondolva, azt hiszem, éppen tizenhat és tizennyolc éves koruk között. Később aztán szinte mindegyikük jó mentalitású profi sportolóvá értett.

 

 

- Úgy gondolom, az már teljesen jogos alapvető elvárás a válogatott új szakvezetése felé, hogy a következő Európa-bajnokságra kijusson a csapat. Szerencsére most a keret tagjainak többsége fontos szerepet játszik a klubjában. Reméljük, ez a következő években is így marad, és akkor elérhető egy olyan Európa-bajnoki szereplés, amely után ismét részt vehetnek olimpiai selejtezőn. Nagyon szorítok a lányoknak és a stábnak is, hogy teljesüljön az álmuk.