Kedden hivatalossá vált, hogy a jövőben nem Székely Norbert irányítja a magyar női kosárlabda-válogatottat. A leköszönő szövetségi kapitánnyal tekintett vissza a wbasket.hu az elmúlt hét évben megtett útra.

 

 

 

Az olimpiai selejtező olyan érzelmi, mentális kiürüléssel járt, ami – elemezve a történteket – elvezetett ahhoz, hogy el kell engedni azt a feladatot. Éppen azért, hogy teret nyissak a továbblépésre és ez igaz játékosra, edzőre, a teljes közösségre. A februári selejtezővel kiemelkedő eredmény kapujában álltunk és ebben a helyzetben nehéz újabb célokat találni, így jobb, ha ezt más nézőpontból dolgozó vezető fogja megtenni.

 

Ezt a feladatot eredetileg három és fél hónapra vállaltam el. Ebből hét év lett és olyan szinten beleszerettem, hogy a saját gyermekemnek tekintettem. Csodálatos volt ezzel a csapattal dolgozni, sőt felépíteni. Egy széteső, poraiban lévő társaságot vettem, vettünk át a stábommal és ahhoz képest stílusban, játékban, eredményekben megtaláltuk a magyar kosárlabda útját. Fel tudott épülni hét év alatt egy olyan közösség, ami fokozatosan fejlődve szép eredményeket ért el. Itt gondolok az olimpiai selejtező japánok elleni mérkőzésére is, akik a világranglistát nézve a legmagasabban rangsorolt csapat, melyet tétmérkőzésen sikerült felülmúlni.

 

Sok minden változott ezen hét év alatt, de egy folyamatosan erősödő válogatott épült fel, melyben még mindig rengeteg lehetőség és perspektíva van.

 

 

Óriási tiszteletem azon csapaté, de most egész más állapotban van a válogatott és más célokat lehet kitűzni. Ez a generáció szépen felépült és immár vezető szerepbe került. Az 50-ről a 16. helyre léptünk előre a világranglistán. Ekkora ugrást már nem lehet csinálni, de jól meghatározott célokkal szépen haladhat még előre ez a csapat.

 

Mi az elmúlt években az Európa-bajnoki selejtezőben és az azt követő Európa-bajnoki döntőben gondolkoztunk. A TAO-generáció által dominált válogatott eredményeinek köszönhetően viszont már lehet más, akár világbajnoki, olimpiai ciklusokban is gondolkozni.

 

 

 

Szép és viszonylag hosszú út áll mögöttünk rengeteg pozitív energiával, emlékezetes pillanattal. Az első a litvánok elleni siker 2017. novemberéből, mely eszméletlen jó alapot adott. Ez a 2019-es Európa-bajnokság 7. helyével érett be. Már az is egy nagy lépés volt, szerettük azt a selejtező-sorozatot és magát a kontinenstornát is. Akkoriban folyamatosan próbáltuk frissíteni a keretet, beépíteni új embereket, de elsősorban az volt a cél, hogy azt a gondolatvilágot, ahogy a kosárlabdára tekintünk, átültessük a játékosokba. Igyekeztünk úgy bevezetni a mi szakmaiságunkat, hogy abból utána lehessen építkezni. Ez volt az első két év feladata.

 

Ezt követően eredmények tekintetében történt egy visszaesés, hiszen a 2021-es Európa-bajnokságra nem jutottunk ki. Az viszont annyira speciális helyzet a Coviddal, hogy nem tudom, talán nem is lehet reálisan értékelni. A selejtező-sorozatban mindössze egyetlen hazai mérkőzést vívtunk, a világjárvány miatt folyamatosan váratlan helyzetekkel kellett megküzdeni. Egy sok mindennel terhelt sorozatot nem tudtunk sikerrel megvívni. Onnantól viszont felfelé haladtunk és tehettük ezt nagyon erős alapon.

 

Nyilván akkoriban voltak kétségek az emberben, de immár higgadtan értékelve: a 2023-as Európa-bajnokságra egyenes utunk vezetett. Bár a spanyol válogatottal kerültünk össze, de a többieket szépen megvertük a csoportunkban és a spanyolokkal is jó mérkőzéseket játszottunk. Már egyértelműen teret nyert a filozófiánk, ami köré erős mag szerveződött. Ez később az Európa-bajnoki 4. helyezésben csúcsosodott ki. Több diadal velünk marad Ljubljanából, akár a szerbek, akár a csehek ellenire gondolva.

 

Az előbb említett sikereken keresztül jutottunk el az olimpiai selejtezőre, ahol a japánok elleni meccs szintén örök emlék. Eszméletlen teljesítményt tettünk le, amiért rengeteget dolgoztak a játékosok és a stáb is. Volt egy záró találkozó a spanyolok ellen, aminek az utolsó több, mint 10 percét elrontottuk. Ezt kudarcként éljük meg, de ami addig történt, beleértve azt a soproni tornát is, nem eltörölhető. Úgy adjuk át a csapatot, hogy benne van a perspektíva és lehet gondolkozni nagy célokban.

 

 

Én úgy fogalmaznék: amennyire rossz volt, hogy nem voltunk ott azon az Európa-bajnokságon, annyira sok mindenre választ adott az utunkon. Iránymutatásként tekintek arra az időszakra, rávilágított merre és hogyan kellett fejleszteni a válogatottat.

 

Rengeteg kompromisszumot hoztunk a hét év alatt. Az is egy kompromisszum volt, de abból is épült a csapat. Ettől függetlenül, amikor nem sikerül kijutni egy Európa-bajnokságra, az nagyon fáj. Ugyanakkor valóban szembesített minket azzal, hogy stílusban is változtatást kell eszközölni, ahogy egyébként most is egy szerkezetváltás előtt áll a válogatott.

 

Az elmúlt években ugyanis átmeneti játékosunk a hármas-négyes pozíció között nem volt. Most van arra esély, hogy ilyen irányba épüljön tovább a csapat. Ez pedig további variációs lehetőségeket biztosíthat.

 

 

 

Nekünk volt víziónk és tudtuk, hogy mit szeretnénk csinálni. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyenes úton haladhattunk előre. Kellett jobbra, balra, néha kicsit visszalépni, de láttuk a végcélt és tudtuk, hogy mit akarunk ezzel a csapattal. Nevezetesen, hogy mit fejlesztve hova szeretnénk eljutni.

 

Ez alapvetően bejött, melyben sokat segített a türelem. Köszönöm mindenkinek, aki ezt a projektet türelemmel szemlélte kívülről!

 

Úgy értékelem, nagyon sokat tett hozzá, hogy rengeteget foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, mert így kirajzolódtak számunkra a trendek. Ehhez tartozik az, hogy az utánpótlásért is felelős voltam. Az ott dolgozó játékosokat, edzőket követhettem, az útjaikat egyengethettem és így láthattam azt, hogy merre tartunk.

 

 

A kérdés első felére válaszolva, Magyarország eljutott addig, hogy széles a merítése és akár két csapatot is össze lehet állítani. Addig viszont nem jutottunk el, hogy Európa vagy világklasszis játékosunk legyen. Megvan egy-két játékosban a lehetőség erre, de még nem tartunk itt és ez alapvetően befolyásolta, hogy februárban nem tudtunk még egy óriásit ugrani.

 

Székely Norbert génkészletére volt összeállítva ez a válogatott. Lehet, ha valaki más aspektusból nézi, egészen más játékosokat válogat be. Az is lehet, hogy olyanokat, akik esetleg alkalmasabbak lettek volna a spanyolok elleni utolsó három-négy perc megoldására. Ez azonban mind fikció, biztosat nem mondhatunk. A biztos, hogy jelen pillanatban erre még nem voltunk alkalmasak, de egy-két játékosban megvan a lehetőség. Bízom benne, hogy meg is fogják tenni ezt a lépést.

 

Tisztán, őszintén mondom ki: előnynek tartom, hogy mi úgy építettük fel a csapatot, hogy abban adottak voltak a szerepek. Tudtuk, hogy milyen szituációban kihez akarunk nyúlni. Alapvetően a legtöbb döntés pozitív az elmúlt hét évből. Ez a csapat úgy lett felépítve és úgy alakult ki egy hierarchia, hogy bevontuk a játékosokat. Átlátták a projekt jelentőségét. Ebben a szituációban – remélem legalábbis, hogy a legtöbb részében – jól is érezték magukat. Nagybetűs embernek tekintem őket mind a mai napig.

 

Nem akartunk és nem is tudtunk mindenkinek megfelelni. Mégis sok olyan bántó dolog ömlött a nyakunkba az elmúlt időszakban, amivel nem tudok mit kezdeni. Tízből nyolc-kilenc országban az általunk elért eredményt lelkesen fogadják. Mi nem lelkesen fogadtuk, ami bántó. Amire viszont végtelenül büszke vagyok, hogy ez a történet az első kőtől az utolsó kőig, az első stábtagtól az utolsó stábtagig, az első játékoktól az utolsó játékosig átgondolt volt és a szereplőket ismerve jött létre.

 

Lehet, hogy más szakember másként gondolkodik bizonyos helyzetekben, de nekünk a mindenkori keretekben szereplő játékosok illettek a legjobban a rendszerünkhöz, a stílusunkhoz.

 

 

Nyilván minket bántott a legjobban, hogy nem jutottunk ki az olimpiára. Kinyitottuk a kaput és nem tudtunk rajta belépni. Ha azonban pár évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy idáig eljutunk, akkor nem mondom, hogy kinevettük volna, de sok dolognak kellett jól sikerülnie, hogy ez megvalósuljon. Ezért hangsúlyoztam az út fontosságát.

 

Ez a történet tökéletesen kerek lett volna, ha olimpiai kvótát szerzünk. Így nem lett tökéletesen kerek, de ha valaki az elejétől a végéig átlátja az egészet, akkor tudja, hogy ez a válogatott végig a maximumához közel teljesített. Emelt fővel, az utunkról nem letérve, a csapatunkat, a filozófiánkat építve voltunk jelen a végéig.