A Sopron Basket nyerte 2024-ben a Killik László Női Magyar Kupát. A soproniak megtizedelt kerettel is megvédték a címüket és a klub történetének 30. trófeáját nyerték, ami így rögtön a legfontosabbak közé emelkedett. A finálét követően Brooks Jelena mindkét egyéni díjat, az MVP címet és a legeredményesebb játékosnak járó különdíjat is megkapta. Vele beszélgetett a Wbasket.hu a siker hátteréről.

Gratulálok a Magyar Kupához! Nem szeretnék abba a hiába esni, hogy különböző szezonokat és trófeákat hasonlítgatunk össze, de a körülményeket figyelembe véve ez az egyik legnagyobb győzelme Sopronnak.

Köszönjük! Teljesen egyetértek veled! Mondhatjuk, hogy nagyon más ez a kupa, mint bármelyik magyar trófea, amit nyertünk a Sopronnal. Csak a játékosok és a stábtagok tudhatják igazán, hogy mi mindennel kellett megbirkóznunk eddig a szezon során és milyen nehéz út áll mögöttünk.

Óriási eredmény, hogy így is meg tudtuk nyerni a kupát. Először önmagában az, hogy eljutottunk a döntőig és utána az, hogy ott is győzni tudtunk. Elképesztő volt!

A Magyar Kupa négyes döntője után mindkét egyéni trófeát, MVP cím és a legponterősebb játékosnak járó különdíj, megkaptad. Hihetetlen szezonod az idei is. Euroliga-szereplés hiányában mennyire volt nehéz megtalálni a motivációt erre az évre?

Tisztában voltunk azzal, hogy milyen évad lesz és mely sorozatokban fogunk indulni. Nagyon régóta Sopronban játszom és élek, így csak azért, mert nincs Euroliga, fel sem merült a távozása gondolata.

Nyilván nem láthattuk előre, hogy mi fog történni és ha őszinte akarok lenni, akkor talán a lelke mélyén senki nem volt felkészülve arra, hogy milyen nehéz is lesz. Főleg a szezon elejére igaz ez, hogy talán jobb eredményben bíztunk, mint a bajnoki 4-6. hely, ahol álltunk végig a tabellán.

Sok minden történt velünk és nehéz volt alkalmazkodni a körülményekhez. Nagyon sokat dolgoztam azon magamban, hogy képes legyek segíteni a fiataloknak. Jó példát mutathassak nekik.

Amikor heti két meccset vívtunk és sokat utaztunk, akkor valamivel egyszerűbb volt az életünk a több mérkőzéssel és kevesebb ennyire kemény edzéssel. Idén éppen a fordítottja a jellemző, de mostanra már sikerült hozzászokni.

Összességében nehéz volt alkalmazkodni az új helyzethez, de a befektetett munka kifizetődött a hétvégén.

A kupa előtt egy héttel az utolsó másodperces kosaraddal győzte le a Sopron a Szekszárdot. Mondhatom, hogy ez egy érzelmi fordulópont volt?

Nem feltétlenül mondanám ezt. Talán inkább azt a mérkőzést nevezném fordulópontnak, amit előtte nem sokkal Szekszárdon játszottunk. Nyilván utána Pécsett kikaptunk, de mégis az a Magyar Kupa negyeddöntő jelentette azt a lökést a csapatnak, hogy nagyobb dolgokat is elérhetünk ebben az évadban, mint, ami akkoriban kinézett.

Az a legutóbbi hazai találkozó a Szekszárd ellen valóban extrém helyzet volt. Bizonyítottuk, hogy mindenki képes előrébb lépni a csapatból a korábbi szerepéhez képest és tevékeny részese lenni egy értékes sikernek.

Éreztél amiatt extra nyomást, terhet a válladon, hogy elfogytak mellőled a hasonlóan rutinos játékosok? Gondolok itt Fegyverneky Zsófi és Turner Yvonne sérülésére, így gyakorlatilag egyedül maradtál a keretben ebben a szerepben.

Nem számít, hogy éppen ki alkotja a csapatot, én magamra mindig pakolok terhet és ezt nem negatív értelemben mondom. Nyilván valamivel én is keményebb voltam a fiatalokkal a kupadöntő előtt az edzéseken, de mindenkiben maximálisan megbíztam és tudtam, hogy a legjobbat fogja kihozni magából.

Sőt, sokat is beszéltünk arról, hogy mindenféle nyomás nélkül megyünk a kupára és nincs veszíteni valónk. Eredménytől függetlenül az, hogy döntőbe jutottunk, egy olyan helyzet, aminek örülni kellett. Próbáltuk kihozni a maximumot magunkból. Az pedig, hogy megnyertük, még édesebbé tette a sikert.

Visszatérve a kérdésre, rajtam így egyáltalán nem volt extra nyomás amiatt, hogy Zsófi, Vonnie és a centerünk Mompremier, nem léphetett pályára.

Eddig az érzelmi oldalt néztük, most folytassuk a szakmai résszel. Mi volt a kulcs a kupahétvégén?

A zónavédekezésünk egyértelműen egy olyan elem volt, amire nem tudtak válaszolni ellenfeleink. Ezzel szerettük volna meglepni a riválisokat, de szerintem magunkat is megleptük, hogy mennyire jól sikerült a kivitelezése.

Ez már a Vasasra is igaz, ahol a védekezésváltásunkig szenvedtünk ellenük. Egyébként a zónavédekezés hétfős rotációnál talán a legjobb opció is. Ha beleállunk abba, hogy fel-alá rohangálunk, akkor a döntőt sem biztos, hogy elértük volna.

Első helyre mindenképpen a védekezésünket tenném. Mindkét mérkőzésen az volt a kulcs, ahogy játszottunk, ahogy összedolgoztunk hátul és ebből jöhetett utána a támadás. Innen érkezett az energia, hogy elől is tudtunk jó dolgokat csinálni, de a védőmunka jelentette mindennek az alapját.

Pár nap és jön az alapszakasz utolsó fordulója, majd kezdődik a bajnoki rájátszás. Lehet ebből a kupahétvégéből erőt meríteni a szezon hátralévő részére?

Természetesen lehet! Nehéz időszak áll előttünk, egy mérkőzés maradt az alapszakaszból, aztán jön a play-off. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy jó dolgok várnak ránk. Nem vagyunk, nem leszünk a legjobb pozícióban, de készen állunk a kihívásra.

A lehető legjobban igyekszünk felkészülni. Megnyertük ezt a trófeát, de a szezonnak még nincs vége. Sok-sok fontos mérkőzés jön, minden alkalommal próbáljuk kiadni magunkból a maximumot.