A hétvégén Győr ad otthont a Killik László Női Magyar Kupa négyes döntőjének. A címvédő Sopron Basket a Vasas Akadémiával mérkőzik az első elődöntőben. Papp Diával, a Sopron Basket irányítójával beszélgetett a Wbasket.hu az elmúlt időszak tapasztalatairól.

Feladtátok idén a leckét! Nem is tudom, hogy a Magyar Kupa négyes döntője előtt hogyan lehetne bemutatni milyen formában van aktuálisan a Sopron Basket.

Nem egyszerű a helyzet, valóban… Megfogyatkoztunk Fegyverneky Zsófi és Turner Yvonne kiválásával. A bevethető játékosokat keményen bedobta az élet a mélyvízbe. Próbáljuk túlélni ezt az időszakot, de nem csak a túlélés a cél, hanem igyekszünk kihozni belőle a legjobbat.

A nehézségekre miként reagált a közösség?

Még jobban összekovácsolta a társaságot, még jobban összetartunk, mint előtte. Úgy csapódott le ez a szituáció, hogy igyekszünk tudatosítani magunkban: a Magyar Kupa négyes döntőjéhez, az alapszakasz zárásához és ezzel együtt a rájátszáshoz közeledve nem szabad szétesni! Ennek a hétvégének sem feltett kézzel megyünk neki. Szeretnénk megmutatni, hogy miért vagyunk mi a Sopron Basket.

Maradva az érzelmi oldalnál, készülhet úgy egy Sopron a Magyar Kupára, hogy nincs veszíteni valója?

Nyilván az előző évekhez képest ez most egy másik felállás, hiszen olyan klubról beszélünk, amelyik eddig 16 bajnoki címet és 11 Magyar Kupát nyert.

A körülményekre való tekintettel érezhető, hogy nem helyeznek ránk terhet. Ettől függetlenül tisztában vagyunk azzal, hogy milyen klubot képviselünk és szeretnénk bizonyítani, hogy képesek vagyunk ebben a helyzetben is megcsinálni.

Egyéni oldalon hol helyezkedik el számodra ez a Magyar Kupa? Pályafutásod során először játszhatsz majd elődöntőt ebben a sorozatban.

Igen, így van! 2020-ban a Győrrel játszottam nyolcas döntőt, de akkor a Zalaegerszegtől vereséget szenvedtünk és nem jutottunk a legjobb négy közé. Ebben a mostani rendszerben tavaly a Vasassal éppen Győrben vívtuk a negyeddöntőt, de akkor nem tudtunk bravúrt elérni idegenben.

Eddig nem jött ki a lépés, de nagyon örülök, hogy elérkezett ez a pillanat a pályafutásomban. Emiatt is extra motiváltan várom a hétvégét. Izgatott vagyok és nagyon szeretnék bizonyítani magamnak, illetve a csapatnak is, hogy számíthatnak rám.

Szeretném minél jobban kivenni a részem a ránk háruló feladatokból!

Számomra kerek ívet ír le a soproni szezon. Elkezdtétek egy fiatal kerettel, aztán volt egy pillanat, amikor Aleksandra Crvendakic és Határ Betti is rendelkezésre állt, így a csapat felállhatott a 2018-as Euroliga döntős kezdőötösével, majd távozások, sérülések miatt visszaérkeztünk oda, ahonnan elindult a szezon. Ez az ív belülről is ennyire markánsan kirajzolódik?

Mi a munka során igyekeztünk minden változáshoz alkalmazkodni. Ez többé, kevésbé sikerült is.

Játékosként ezeket a körülményeket kevésbé helyeztük el ilyen nagy képben, ahogy összefoglaltad az előbb. Azon volt a fókusz, sőt van most is, hogy mindig az adott lehetőségekből kell dolgozni. Minden edzésre, minden mérkőzésre így készültünk.

Amikor egy-egy változás beérkezik, azt minden játékos megérzi, de tudni kell ehhez alkalmazkodni. Mi is így tettünk és abszolút nem változott meg ezáltal a hozzáállásunk, a kohézió. Ugyanúgy együtt vagyunk most, ahogy együtt voltunk, amikor több rutinos játékos állt rendelkezésre.

Többször említetted az alkalmazkodást. Ez a kulcs a Sopron idei szezonjában?

Igen! Annyi megpróbáltatás ér minket ebben a szezonban, hogy felkészültnek kell lenni arra, hogy mindenre jól tudjunk reagálni és megfelelően teljesíteni.

Nézzük az egyéni oldalt. Sok van még a szezonból, de kérlek vonj mérleget az eddigiekből. Neked milyen tapasztalatot jelent ez az évad?

Egy győztes mentalitású klubban, egy sokszoros bajnokcsapatban kell kiforrni magam. Úgy megtalálni a helyemet, hogy hasznos tagja tudjak lenni a csapatnak. Még van hova fejlődni, mivel hullámzó a játékom.

Erősen tanulófázis ez az év eddig, de bízom benne, hogy a szezon végére összeáll úgy a kép, hogy elmondhatjuk: megtaláltam a helyemet. Célom, hogy azt az önbizalmat, amivel egyébként rendelkezem, a pályára is ki tudjam vinni, ezzel megmutatva, hogy mi van bennem és miért vagyok itt.

Minden nehézség ellenére, kellett ez a váltás, nem?

Kellett, hogy a komfortzónámon kívülre essek és most abszolút ezt mondhatom. Az pedig örök igazság, hogy a jó dolgok a komfortzónán kívül történnek az ember életében.

Várom ennek a mérföldkőnek a meglépését és úgy érzem, hogy képes is vagyok rá. Nyilván ehhez rengeteg türelem kell. Egyik oldalról saját magam felé is, másrészt az edzőktől és a teljes csapattól, amit maximálisan meg is kapok. Ennek szellemében igyekszek helyt állni.

A szombati Magyar Kupa elődöntőben a Vasas Akadémia lesz a rivális. Neked a korábbi közös évek miatt érzelmileg speciális helyzet lehet, de szakmailag is érdekes kihívás. Egy olyan ellenféllel találkoztok, amelyik kedden klubtörténeti bravúrt ért el. Mit vársz a mérkőzéstől? Gondolom, hogy abból a januári 95-35-ös meccsből nem szabad kiindulni?

Személy szerint nagyon örültem a Vasas sikerének, hiszen sok szép emlék fűz a klubhoz. Három év alatt sok nagy győzelmet arattunk. Semmiképpen nem szabad kiindulni a januári mérkőzésből. Egyik oldalról mi is más felállásban leszünk, másrészt a Vasas is sokat fejlődött azóta csapatszinten.

Felkészülünk a Vasasból és nem lehet más a célunk, mint a győzelem. Annak ellenére is, hogy ellenfelünk egy nagyon megérdemelt klubtörténeti sikerből jön. Természetesen nekik is sok sikert kívánok a szezon hátralévő részére.

Eddig mindössze 18 tétmeccset vívott idén a Sopron Basket, de most jön az a szakasza a szezonnak, amikor sorozatban érkeznek a nagyobbnál nagyobb feladatok. Hogy érzed, készen áll erre a kihívásra a csapat?

Az állóképességgel szerencsére nincsen probléma. Keményen edzünk és ezt szó szerint is érhetjük, mert borzasztó kemény edzéseink vannak. Próbáljuk felvenni azt a ritmust, amit a heti két mérkőzés megkövetel. Nyilván nem lehet maximálisan lemodellezni minden helyzetet, de az edzésintentitásunk a lehető legmagasabb hőfokon pörög. A határainkat feszegetjük és megpróbáljuk nem a 100%-ot, hanem a 200%-ot beletenni.

A rotációnk keményen megcsappant a sérülések miatt. Kevés játékossal vágunk neki a kupahétvégének is, de a Szekszárd ellen bebizonyítottuk: ha a testünk már nem is, a szívünk visz tovább minket. Ez tényleg így van és nem csak egy jól hangzó mondat. Valóban voltak olyan szituációk, amiket, ha nem is bírtunk lábbal, de szívvel még odaértünk egy-egy védekezéshez vagy egy-egy dobásnál.

Nagyon bízom benne, hogy kulcsszituációkban a szívünk és a csapategység tovább repít majd minket.

Nem szeretnék túlzásba esni, mert a Sopron történetéből számtalan óriási diadalt fel lehetne idézni. Ugyanakkor a maga kontextusában az a szombati egy nagyon nagy győzelem volt.

Igen, abszolút! Szinte mindenki a Szekszárd sikerére tippelt, ami valamilyen szempontból érthető is, hiszen tényleg rutinos kulcsjátékosok nélkül vágtunk neki annak a rangadónak. Valóban katarzis volt, amikor Jeca eleresztette a dobást és megnyertük ezt a végletekig kiélezett meccset.

Szombaton rengeteg hiba volt a játékban, főleg az első félidőben. A másodikra sikerült rendezni a sorokat és olyan extra védekezéseket hoztunk, olyan extra pontokat szereztünk, hogy felrobbant az aréna.

Fenomenális volt, amit a szurkolóink is letettek szombat este. Nagyon remélem, hogy a Magyar Kupán is hallatni fogják a hangjukat! Számítunk a biztatásukra!

Fotó: Márkus Boróka