A nyári, szlovéniai Európa-bajnokság negyeddöntője után indult el a folyamat, hogy mi meg akarjuk rendezni ezt a selejtezőtornát, lényegében amolyan „önbeteljesítő” módon jutottunk el odáig, hogy csütörtökön már fel is dobják a labdát a csarnokban. De itt nem is a torna lebonyolításának van nagy jelentősége, sokkal inkább annak, hogy ennek a hétnek a vége mennyire lesz történelmi a magyar kosárlabdázás szempontjából.

 

 

Tudtuk, hogy nem egyszerű egy ilyen torna lebonyolítása, és azt is, hogy nincs két egyforma rendezés. Bátran mondhatom, hogy az egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező csapatom van ezen a téren. A nemzetközi szövetség (FIBA) alaposan próbára tett bennünket, nem hasonlítható semmi azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket a korábbi években tapasztaltunk akár az Európa-bajnokság vagy éppen az Euroliga négyes döntőinek szervezésekor. Örülök, hogy a vasárnap esti bejárásnak az a végeredménye, hogy a FIBA képviselői átvették a létesítményt, és mindent rendben találtak, ennél nincs fontosabb ebben a pillanatban.

 

 

Ezt a FIBA itt jelenlévő illetékeseitől tudjuk, hogy ez az egyetlen létesítmény, amelyet eddig átvettek. Ne legyen kétség, a másik három helyszínen is megrendezik a tornát, de a magyar sportdiplomácia szempontjából örömteli, hogy velünk nincsenek problémák, és elismerően beszélnek rólunk.

 

 

Azt hiszem, exponenciálisan nő az érdeklődés. Sikeres volt a jegyelővétel akciónk, bevallom, január első felében megijedtem egy kicsit, mert a kedvezményes lehetőség után egy kicsit visszaesett az érdeklődés. Azonban most már ott tartunk, hogy pénteken és vasárnap telt házunk van, de a FIBA-val megegyeztünk, hogy állóhelyi jegyeket árusíthatunk ezekre a napokra, korlátozott számban ezek megvásárlására még lehetőség van. Csütörtökre még akadnak ülőhelyeink, de olyan lázban van a város, és talán az ország női kosárlabdát kedvelő társadalma, amire nagyon régen nem volt példa.

 

 

Igen, gyakorlatilag mostantól a napi négy, hat vagy éppen nyolc óra helyett tízet vagy annál többet kell dolgoznunk. Eddig körülbelül 35 fővel zajlott a szervezői munka, ezen a héten ez a szám nyolcvanra duzzadt, magát a tornát pedig 350-360 fővel tudjuk lebonyolítani. Most jön a java, de ha jól dolgoztunk, sikeres volt az előkészítés, akkor egy gördülékenyen zajló eseménynek lehetünk majd a szemtanúi. Ez az én reményem, de ennél tényleg sokkal fontosabb az, amit vasárnap este közösen szeretnénk megélni...

 

 

A legnagyobb öröm az, hogy annak a szabályrendszernek, amelyben a magyar női kosárlabdázás működik hazánkban a TAO bevezetése óta, látható az eredménye. Tudatosan szerepeltetünk fiatal játékosokat a magyar bajnokságban minden éles mérkőzésen. Az a válogatott, amelyet majd csütörtöktől láthatunk, a jelenlegi szabályrendszernek az eredményeképpen állt össze. Valamennyi klub, aki ezeknek a játékosoknak a kinevelésében részt vett, akár az utánpótlás-korosztályokban, vagy a felnőtté, profivá, esetleg légióssá válás időszakában, nagyon büszke lehet magára. Ez az egész magyar kosárlabda-társadalom nagy sikere, hogy egy ilyen válogatottat ki tudott nevelni. Úgy gondolom, hogy a csapat korlátait figyelembe véve kell úgy mögöttük állnunk és szurkolnunk nekik, hogy azokon a nehézségeken, amelyek várnak rájuk a három mérkőzés során, át tudjuk segíteni őket.

 

 

Nagyon szeretnék Lyonba utazni, az olimpia torna csoportkörét ott rendezik, szeretnék szurkolóként ott szorítani a csapatért a lelátón.