Egyértelműen az, hogy beért az elmúlt évek szisztematikus munkája. Hosszú ideje építettük a csapat gerincét, de most értek be igazán a játékosok, és ezért tudtak szintet lépni. Az már az utánpótlásban is látszott, hogy tehetségesek, sokra képesek, de mentális téren most lettek igazán erősek. A magyar együttesekre – köztük az utánpótlás-válogatottakra is – az volt korábban a jellemző, hogy remek támadójátékosokra épültek, mostanra védekezésben is nagyot léptünk előre. Erre a „kombóra” nagy szükség volt, hogy ennyire előkelő helyen végezzünk az Eb-n.

 

 

Igen, a megfelelő mentális állapot elengedhetetlen az eredményességhez, különböző szakemberek is foglalkoznak a lányokkal, hogy ezen a téren se legyen probléma. Fontos, hogy a stáb és a játékosok között nagyszerű a viszony, enélkül nem működhetnénk sikeresen. Az Eb-n például a csehek elleni negyeddöntőben egy agyonnyert meccset engedtünk ki majdnem a kezünkből, és ilyenkor tízből kilenc esetben egy csapat ebbe belerokkan, viszont mi meg tudtunk újulni. Ehhez kellett Székely Norbert zseniális húzása, amikor a végén egy kétes esetben challenge-et kért, és neki lett igaza, így lehetett győztes dobásunk. Ősszel, a finnországi Eb-selejtezőn pedig nagyon nehéz, szokatlan körülmények között kellett győzni a kellemetlen hazaiak ellen. Sötétben érkeztünk, sötétben jöttünk el, sötétben játszottunk, és nem is teljesítettünk igazán jól, de így is sikerült nyerni, ez is mutatja a válogatott mentális erejét.

 

 

Szürke eminenciás vagyok, mindig azt keresem, hogy miben tudok a szövetségi kapitánynak segíteni. Székely Norbert hatalmas szakmai tudása mellé talán a napi rutin során szerzett tapasztalataimat, meglátásaimat tudom tenni. Iványi Dalmával és Mészárosné Kovács Andreával mi a háttérben dolgozunk, mindent igyekszünk végrehajtani, amit a kapitány kér tőlünk. Egyébként teljesen függetlenítem magam attól a ténytől, hogy Győrben dolgozom, és óriási örömmel járok a válogatotthoz, a keret tagjai közül szinte mindenkinek voltam már klubszinten vagy az utánpótlás-csapatokban az edzője. Sok időt eltöltöttem a lányokkal, nagyon kedvelem őket, szeretek velük dolgozni.

 

 

A világranglistán Kanada, Japán és Spanyolország is előttünk áll, a papírforma szerint nem mi vagyunk az esélyesek, de hazai pályán három lehetőségünk, vagy fogalmazhatok úgy, hogy meccslabdánk van. Ez életünk sansza, így is kell hozzáállnunk, és úgy gondolom, bármelyik mérkőzést képesek lehetünk megnyerni. Az első pillanattól kezdve nem szabad spórolnunk semmivel, itthon leszünk, remélhetőleg telt ház előtt szerepelhetünk, és akár a háromból egy megnyert meccsel eljuthatunk a nyári olimpiára. Természetesen az én edzői karrierem csúcspontja is lenne, a sikerülne Párizsba kvalifikálnia magát a magyar női válogatottnak.