Múlt hét végén az MKOSZ budaörsi székházában, a gyönyörűen előkészített, feldíszített edzőcsarnokban rendezték meg a Kosarasok Klubja legújabb találkozóját. A klub tagjai ilyen formában meglehetősen régen gyűltek össze.

 

Báder Márton, a szövetség elnöke nem eresztette túl "bő lére" megnyitó beszédét, majd nem sokkal később újra kezébe került a mikrofon - ekkor a rendezvény házigazdája, Siklós Erik faggatta a sportággal kapcsolatos terveiről, elképzeléseiről.

 

Az elnök több egyéb téma érintése mellett érdekességként említette, hogy két másik látványsportág hozzá hasonlóan játékoskorukban nemzetközileg is elismert vezetőivel - Ilyés Ferenc (kézilabda) és Madaras Norbert (vízilabda) - beszélgetve arra jutottak, hogy mindhármójuk sportága hasonló alkatú gyerekeket, fiatalokat szeretne megnyerni saját magának. Ebben a versengésben nagyot "dobna" a kosárlabda esélyein, ha női válogatottunknak jövő februárban sikerülne kiharcolni az olimpiai szereplés jogát - az egyébként nagy sportdiplomáciai siker, hogy Sopronban rendezik a selejtezőt.

 

A korábbi MAFC-os és oroszlányi kosaras, Zboray Miklós, valamint Kőszegi Zsolt kellemes aláfestő zenéje mellett beszélgettek, nosztalgiáztak az 50-es, 60-as, sőt 70-es kosarasok, miközben elkezdődött a tombola sorsolás - ez évtizedekben mérve az életkorra, mint a múlt századi születési évtizedekre egyaránt igaz. Kezdetben Németh Ágnes járult meglehetősen gyakran a nyereménytárgyaktól roskadozó asztalhoz.

 

Következett a debreceni teológus professzorral, dr. Gaál Botonddal folytatott beszélgetés, amelybe bekapcsolódott a korábbi kiváló, rendkívül széles látókörrel és műveltséggel rendelkező edző is, Gyimesi János. A beszélgetés során szó esett a tanulás és a sport összeegyeztetéséről, valamint az "ősidők" debreceni kosárlabdázásáról, a régi körülményekről, szabadtéri meccsekről.

 

A tombola újabb fordulójában Mészáros Lajos valósággal "tarolt", érkezett is egy szellemes javaslat, hogy maradjon ott az asztalnál - szinte "mindent vitt". 

A Skardelli Györggyel, a kedvenc sportágunkat korábban szintén űző kiváló építésszel - aki többek között az MVM Dome, a Puskás Aréna és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (azon belül többek között a Ludovika Aréna vagy a szabadtéri sportpályák) vezető építésze volt - több érdekes téma is "terítékre került". Így például az, milyen hazánk létesítményhelyzete egy esetleges olimpia rendezés kapcsán, valamint hogy a kosarasoknak is lehet-e, lesz-e olyan nemzetközi szinten is elismerésre méltó otthonuk, mint van a labdarúgóknak és a kézilabdázóknak.

 

Az est fénypontjaként a BSE kosarasait ünnepelték. A korábbi legendás városmajori szakosztály férfi ágának képviselői közül sajnos csak nagyon kevesen tudtak ellátogatni, női vonalon viszont szerencsére több kosarasgeneráció tagjai is tiszteletüket tették. Ünneplésük kapcsán több régi, a nagyközönség számára nem igazán ismert sztori, eset is felszínre került. Az össznépi "örömködés" közben a játékosként is igen fegyelmezett, előrelátó Fodor Katalin kért komolyságot és azt, hogy emlékezzenek a résztvevők a szakosztály magyar kosárlabdáért annak idején nagyon sokat tevő halottaira, a teljesség igénye nélkül Szabó Ödönre, Bácsalmási Lászlóra, Szabics Magdolnára, Nagy Csillára vagy Varsányi Imrére.

 

A találkozó kötetlen beszélgetések formájában folytatódott. A résztvevők jóleső érzésekkel távoztak, jó volt hosszú idő után újra találkozni, emlékezni, feleleveníteni a régi nagy meccseket, történeteket.