A lengyel kosárlabda múltja 1928-ig nyúlik vissza - ekkor alapították a Lengyel Sportok Szövetségét. 1934-ben csatlakoztak is a FIBA-hoz, majd 1957-ben alakult meg külön a Lengyel Kosárlabda Szövetség. Hat olimpián is szerepeltek, rögtön az elsőn, az 1936-os berlini ötkarikás játékok kosárlabda tornáján is ott voltak, és 1980-ig bezárólag még ötször jutottak ki - legjobb eredményük '36-ból egy negyedik hely. Világbajnokságon mindössze kétszer jártak, 1967-ben és legutóbb, 2019-ben. Az első vb-jükön ötödikek lettek, és elmondható, hogy az az időszak volt a lengyel kosárlabdázás aranykorszaka: 1939-ből volt egy bronzérmük, de 1963-ban, a hazai rendezésű Eb-n ezüstérmesek lettek, majd a következő két kontinenstornán jött még két harmadik hely, és még a következő két Európa-bajnokságot is a negyedik helyen zárták. Többször voltak ezután hetedikek, de 1987-et követően 20 év alatt csak két Eb-re jutottak ki egyáltalán.

 

2007 óta minden tornán ott vannak, és legutóbb megint közel kerültek az éremhez: a negyedik helyet tudták megszerezni, miután a negyeddöntőt botrányosan kezdő szlovéneket hatalmas meglepetésre kiejtették a nyolc között. Igen felemás korszak újabb csúcspontja volt ez, hiszen 2019-ben nyolcadikok lettek a vb-n, ami szintén nagyon jó eredménynek számított ettől a csapattól (az ezt megelőző Eb-ken visszafelé haladva 18., 11., 21. és 17. helyeket értek el), az idei világbajnokságra viszont úgy nem jutottak ki, hogy már az első csoportkörben kiestek. Ennek az lett a következménye, hogy előselejtezőt kellett játszaniuk azért, hogy selejtezőt játszhassanak a 2025-ös Eb-ért - ezt sikerrel vették, aztán mivel rendezők is lettek, így már a kontinenstornán is biztosított a helyük, nem csak a kvalifikációban.

 

Szövetségi kapitányuk Igor Milicic. A 47 esztendős horvát szakember játékosként sok-sok évet lehúzott Lengyelországban, így nem meglepő, hogy 2014-ben kezdődő edzői karrierje első 8 évét is a lengyeleknél töltötte. Trénerként volt lengyel bajnok és lengyel kupagyőztes az Anwil Wloclawekkel és a Stal Ostrów Wielkopolskival is. 2021-ben vette át a válogatott irányítását, így az ő nevéhez fűződik a vb-selejtezők első körös búcsúja, illetve az Eb-negyedik hely is. A tavalyi kontinenstorna után elvitte a török Besiktas, a most következő idényben pedig az olasz GeVi Napolit fogja majd irányítani.

 

 

Aleksander Balcerowski (Panathinaikosz, Görögország)

Jakub Garbacz (Anwil Wloclawek)

Geoffrey Groselle (Legia Warszawa)

Michal Michalak (BM Stal Ostrów Wielkopolski)

Igor Milicic Jr. (Charlotte 49ers, NCAA)

Jakub Niziol (WKS Slask Wroclaw)

Andrzej Pluta (Suzuki Arka Gdynia)

Mateusz Ponitka (Partizan Mozzart Bet, Szerbia)

Michal Sokolowski (GeVi Napoli, Olaszország)

Mikolaj Witlinski (Trefl Sopot)

Jaroslaw Zyskowski (Trefl Sopot)

Przemyslaw Zolnierewicz (Enea Zastal BC Zielona Góra)

 

Ismerhetjük a lengyeleket, hiszen a 2019-es világbajnokság selejtezőjének első körében találkoztunk velük nem is olyan régen. 2017. november 24-én 70-60-ra kikaptunk tőlük idegenben, 2018. február 26-án viszont mi nyertünk 64-57-re. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy alig-alig maradt valaki hírmondónak a bő fél évtizeddel ezelőtti keretből. Míg a mieinknél Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány mellett öten ott lesznek most is az együttesben (Keller Ákos, Vojvoda Dávid, Benke Szilárd, Perl Zoltán és Váradi Benedek), addig a lengyeleknél csak Mateusz Ponitka és Michal Sokolowski maradtak az előző két egymás elleni összecsapásról. Sokolowski a lengyelországi mérkőzés egyik kulcsembere volt, most pedig Milicic edző játékosa lesz a Napolinál is, miután az előző idényt a Besiktasnál töltötte, míg Ponitka két meccsen 37 pontot szórt ellenünk akkor, és most is az egyik legnagyobb névnek számít az együttesben, ő a Panától igazol a Partizanhoz.

 

Mellettük egyértelműen Aleksander Balcerowskira kell a leginkább odafigyelnünk, aki a lengyelek vezére lesz majd. A 22 esztendős, 217 centi magas center játékjoga 6 évig a Gran Canariánál volt (lehúzott egy szezont kölcsönben a Mega Basketnél), innen szerződött most a nagy bevásárlást tartó Panathinaikoszhoz. Az előző idényben EuroCupot nyert a spanyolokkal, és kétszer választották a második számú ULEB kupa legjobb fiatal játékosának (2021-ben és idén), nem véletlenül vitte el a görögök kirakatcsapata. Rajtuk kívül még egy ember játszik külföldön, de rá még valószínűleg kisebb szerep hárul: a 20 esztendős Igor Milicic Jr. a szövetségi kapitány fia, és tavaly óta a UNC Charlotte egyetem kosarasa.

 

Balcerowski mellett még három igazi magasember van a keretben. Mikolaj Witlinski és Jaroslaw Zyskowski is Váradi Benedek csapattársai lesznek a most következő idényben, hiszen mindketten a Trefl Sopot játékosai. Közülük a 27 éves, 207 centi magas Witlinski a tradicionálisabb magasember, míg a 203 centis, tapasztalt, 30 éves Zyskowski sokkal többet szeret kintről próbálkozni. Geoffrey Groselle a tavaly a BL-ben is induló Legia Warszawa egyik alapembere volt, és kifejezetten stabilan hozta a Bajnokok Ligájában is, amit tud (12 pont, 6.5 pattanó).

 

Witlinskihez és Zyskowskihoz hasonlóan a Sopot játékosa volt a 23 éves kombóhátvéd, Andrzej Pluta is, de a következő idényben az Arka Gdyniánál fog pattogtatni. A lengyel bajnok King Szczecin érdekes módon egyetlen játékost sem delegál a keretbe, a döntős Slask Wroclawtól is csak Jakub Niziol van itt, aki viszont alapember volt klubcsapatában hármas/négyes poszton. Tavaly egy csapatban, a BM Stal Ostrów Wielkopolskinál szerepelt Michal Michalak és Jakub Garbacz is. Előbbi kifejezetten jó szezont futott, miután hazaigazolt Törökországból (13.9 pont, 39.7% tripla), rá oda kell figyelni most is, Garbacznak viszont nem volt olyan jó éve - meccseként több mint 7 triplát vállalt el, csak 31.8%-kal értékesítette azonban ezeket a vállalásokat. Michalak maradt a Stalnál, Garbacz az Anwil Wloclaweknél folytatja pályafutását. Még egy emberről nem esett szó: Przemyslaw Zolnierewicz a Zielona Gora 28 éves, a játékot is kifejezetten jól szervező dobóhátvédje (15.6 pont, 4.5 gólpassz).

 

A felkészülés során összesen 7-szer léptek pályára. Július végén, Hollandia ellen két szoros csatát vívtak egy-egy vereséggel és győzelemmel (90-94, 91-90). Szerbiában egy simább találkozón kaptak ki (81-66), majd jött két nagyon könnyed siker Észak-Macedónia ellen (97-81, 84-52). Ezt a hetet még Törökországban kezdték, ahol egy szoros vereség után (87-84) másodjára a második félidőben összeestek kicsit (98-73). Ettől függetlenül masszív csapatnak tűnik a lengyel, amely az utóbbi 4 évben elért világbajnoki 8. helye és Európa-bajnoki elődöntője után az egyik legnagyobb esélyesként kezelhető, főleg házigazdaként.

 

A mieink 12-es keretéről olvashattatok már, Sztojan Ivkovics pedig tegnap mesélt nekünk most következő ellenfelünkről, ezt a videót Facebook-oldalunkon megtekinthetitek.