- Igen, de most már van tíz újabb aspektus, amit felfedeztem. Ha a következő héten kérdezel, akkor majd újabb tízet tudok mondani. Ahogy megyünk előre az időben, egyre több és több aspektusból vizsgálva fogom tudni megközelíteni az Európa-bajnokságot. Nagyon örülök annak, hogy ez így van, ráadásul a nagy része ennek pozitív.

 

 

- Most éppen az egységesség oldaláról közelítettem meg a tornát. Azzal vág neki a pályafutásának egy edző, hogy tudjon egységes szemléletet közvetíti a csapata felé. A csapat pedig átveszi azt tőle, és úgy valósítja meg, ahogy azt az edző szeretné. Ebben nagyon nagy szerepe van a stábnak, a játékosoknak. Nálunk pedig egy rendkívül összetartó közösség formálódott. Óriási öröm, hogy embereket úgy sikerült egymás mellé állítani, hogy abból ilyen eredmény született. Talán mondhatom azt: erre a tornára érett meg, hogy teljesen együtt mozog a stáb és a játékosok.

 

 

- Nem tudom kizárni azt az aspektust sem, amit a kosárlabdázás bővebb közege adott. Nem csak szurkolók ültek a ljubljanai lelátón, hanem klubvezetők, edzőkollégák. Éreztem a szakmai összefogást. Ritkán posztolok Facebookra, de novemberben kiposztoltam: az összefogás lehet az előrelépés kulcsa. Ha levezetjük, hogy milyen kapocs volt a játékosok és a stáb között, a stáb és a vezetés között, akkor elmondhatjuk, hogy mindenki hozzátett ehhez. Ami pedig még nagyobb kontextusba helyezi az általunk elért eredményt, az a nemzeti büszkeség. Mindig arról álmodtam gyerekként, hogy ott állok a dobogón azokkal, akik Európa-bajnokságon, világbajnokságon vagy olimpián érmet nyertek, és nekünk játsszák el a himnuszt. Ez nem történt meg, de erre az eredményre sokan kapták fel a fejüket. Virtuálisan összefogott az ország, és érezni lehetett a csapat felé áradó erőt.

 

 

- Nagyon sok mindent. Kezdve azzal, hogy az utánpótlás edzőknek napi szinten be kell menniük az edzésre, és hinni abban, hogy nagyot tudnak alkotni. Képesnek kell lenniük arra, hogy napi szinten hozzá tudjanak tenni a játékosaik egyéniségéhez, felkészültségéhez. Folytathatnám ezt a sort egészen addig, hogy a vezetőknek elő kell teremteni erre a forrásokat, és hinni a saját projektjükben, hogy amit működtetnek, annak van kifutása. Az ugyanis egyértelműen látszik, hogy van kifutása. A magyar válogatott mindenkinek megmutatta, hogy van értelme belepakolni energiát, mozgósítani fizikai, szellemi és lelki értelemben mindent.

 

 

- Ezért nem szeretem azokat a kérdéseket, hogy mi lesz az olimpiai selejtezőn vagy a következő Európa-bajnokságon. Ezt a csapatot ünnepelném most meg. Szeretném, ha azt látná mindenki: ez a csapat kihozta magából azt az eredményt, ami benne volt. Ez az eredmény ugyanis benne volt, de nagyon nagy dolog ebben a világban, hogy ténylegesen el is tudta érni. Örülök annak, hogy összeszedetten, koncentráltan kosárlabdázott a válogatottunk az Európa-bajnokságon, és képes volt a határait feszegetni. Ezek miatt most arra koncentrálok, hogy milyen jó érzés ilyenkor a jól elvégzett munkával örömet szerezni a családodnak, a hazádnak és nyilván saját magadnak.

 

 

Beszélhetünk erről hosszú távon. Sőt, kell is beszélni arról, hogy ez a teljesítmény milyen lehetőségeket nyitott meg. A következő időben én viszont erről a teljesítményről szeretnék gondolkozni, mert ezt most éltük meg. Az általad említett megélés ugyanis ezekben a napokban történhet meg. Három-öt hét múlva már másként tekintenénk erre vissza. Most viszont ebben szeretnék benne lenni még pár hétig.

 

 

Sebességben, de csak bizonyos mérkőzéseken, és volt, amikor ilyen téren bizonytalanságot tapasztaltam. Gondolok az eladott labdákra, amikből indokolatlanul sok született adott szituációkban. Különösen úgy, hogy volt olyan, amikor ugyanazon agresszivitás ellen kiválóan gondolkoztunk, kreatívan, gyorsan játszottunk. Ebben egyébként nagyon nagyot léptünk előre. Megtaláltuk azokat a kulcsfontosságú dolgokat, amiben az ellenfelek gyengébbek, és azokban tudtuk az akaratunkat érvényesíteni. A korábbiakhoz képest komplexebb módon gondolkoztunk a kosárlabdáról akár játékrészeket, akár a szituációk olvasását tekintve. Visszagondolva arra, hogy a 2019-es Európa-bajnoki részvételünknél 60-70 dobott ponttal zártuk a mérkőzéseinket, most a 80 pontot is elértük és fölé is jutottunk, miközben ez nem ment a védekezés rovására. Tisztában vagyunk azzal, hogy van egy utunk. Nem kizárólag egy Európa-bajnokságban gondolkoztunk, hanem hosszabb távon igyekeztünk lenyomatot képezni a sportág számára. Egyénileg is sokat fejlődtek a játékosok, amivel nem csak a magyar válogatottnál, hanem a kluboknál végzett munkára is utalnék.

 

 

- Természetesen igen! Nagyon struccpolitika lenne, ha azt mondanám, hogy semmit nem kell változtatni. Egyértelműen vannak ilyenek. Nem szívesen mennék bele a részletekbe. Nyilván, aki nézte a mérkőzéseinket az láthatta, hogy milyen kihívásokkal találkoztunk. Csak egy szegmenst említve, ilyenek például az eladott labdák, de vannak mások is ezen felül, amik bekerültek a jegyzetfüzetembe.

 

 

- Nem csak megcélozható, reálissá is vált a 4. helyünkkel. Nem titkolom, hogy a top3-at az Európa-bajnokság előtt top4-nek gondoltam Szerbiával. Ez majdnem bejött, mert a szerbek végül 5. helyen zártak, és eléjük tudtunk becsúszni. Visszatérve a kérdésedre, az első három most nagyon erős. A 4-től a 14. helyig viszont rendkívül kicsik a különbségek, és ebből a szempontból válogatottunk kimaxolta ezt a tornát.

 

 

- Igen, én is ezt gondolom, és egyben perspektívát is mutatott. A magyar válogatott megmutatta azt, hogy úgy összeállva és azzal a filozófiával dolgozva, amivel felléptünk, komoly eredményeket lehet elérni. Ehhez kellenek a játékosok, amiben sokat léptünk előre, hiszen egy jó generációról beszélünk. Ugyanakkor kell egy vízió is, és ezt szintén megtaláltuk most. Remélem, hogy ez hosszú távon is megmarad.

 

 

- A szövetség alkalmazottja vagyok, és nem jár le a szerződésem egy-egy nagy tornával, de hiszem azt, hogy minden nagy megmérettetés után át kell beszélni a tapasztalatokat. Ez a mondatom abban az interjúban erre vonatkozott. Mindenki pozitívan áll a csapathoz és a munkánkhoz, de még nem került sor erre a beszélgetésre. Én nem szeretek úgy kinyilatkoztatni semmit, hogy nem vagyok abban biztos, hogy a másik oldal is hasonlóan gondolkozik a közös munkáról. Szeretném folytatni, de ehhez kellenek az előttünk álló beszélgetések.

 

 

- Ezt vállalom is, hogy egy szövetségi kapitány az a szereplő, akit le lehet és adott helyzetben le kell váltani. Nagyon remélem, hogy ez most nem az a helyzet, és egy hivatalos beszélgetés után ezt megerősítjük, kimondva, hogy folytatjuk a közös munkát. Rendkívül pozitívan álltak a szövetségben a csapatunkhoz. Miközben ment a programunk, változás történt, és mind az előző Elnök és Elnökség, mind a jelenlegi Elnök és Elnökség teljesen mellettünk állt. A munka folyamatos maradhatott, nem éreztünk semmit a változásokból. Ezért rendkívül hálás vagyok mindenkinek!

 

 

- Lány vonalon az utánpótlásért is felelek, és jönnek a korosztályos Európa-bajnokságok, melyekben szeretnék tevőlegesen részt venni. Különösen úgy, hogy az U20-nál mentornak jelölt ki a szövetség, így ott sok időt fogok eltölteni. Lesz egy kis pihenő, de az igazi pihenésre valamikor szeptemberben kerülhet sor. Azt követően pedig kezdődik a bajnokság, illetve indulnak a nemzetközi kupák, ahol folyamatosan nyomon kell követni a játékosokat.

 

 

- Ezért kell most megünnepelni ezt az eredményt, és ezzel kanyarodnék vissza a beszélgetésünk kezdetéhez. Ezt az eredményt ez a csapat érte el, és ez teremtette meg a következő csapatnak, amelyik erre fog épülni, azt a lehetőséget, hogy tovább lépjen még egy szintet. Ez a 12-es keret és a novemberi, illetve a februári 12-es keret nem lesz ugyanaz. Megint harcolni kell a helyekért, szinte biztosan lesz egy-két változás, de a szellemiségének, a magjának, az akaratának tovább kell mennie, és ahhoz szükséges, hogy találjunk kapcsolódási pontot.