- Nyilván nem láttam, de az egyetlen eszköz a challenge volt, amivel a mérkőzést még lehetett befolyásolni. Nem rendelkeztünk már időkéréssel vagy bármi más lehetőséggel. Egy challenge viszont maradt, nem volt veszíteni valónk.

 

 

- De, a tervek szerint alakult. Nem volt felrajzolt figura, mert nem állt rendelkezésünkre időkérés. A videózás alatt igyekeztünk megmutatni a lányoknak, hogy miről lenne szó, és éppen ez volt a cél, hogy vigye be a gyűrű alá Határ Betti azt az embert, aki őt fogja. Passzoljuk be neki, ha lehet, mert ő magasan megpasszolható. Ha nem lehet, akkor jöjjön szembe a labdával egy másik játékos – jelen esetben Dubei Debóra –, aki be tudta fejezni.

 

 

- Nem volt gondolkodási idő, a következő feladatra kellett összpontosítani. Nem lehetett azzal foglalkozni, hogy 17 ponttal vezettünk, és utána a csehek visszajöttek, fordítottak. Azt kellett csinálni, amit a legjobban tudunk. Kialakítani valamilyen lehetőséget, hogy pontot tudjunk szerezni. Ez sikerült!

 

 

- Nem kényelmesedtünk bele a mérkőzésbe, hanem nem várt nagy nyomást kaptunk a csehektől, és nehezen mozgattuk a labdát. A labdás mozgásaink sem voltak túl gyorsak, de a labda nélküli mozgásaink voltak igazán tompák, különösen a mezőny pozícióban, így sokszor kellett nyitnunk az első passzt a center pozíció irányába, ami után beszűkült a lehetőség. Ezért kellett csomó dolgot kiszorított helyzetből megoldani. Hozzáteszem, a cseh csapatnak nem volt más választása, mint belemenni ebbe a játékba az utolsó 12 percben, és mi nem reagáltunk jól.

 

 

- Az elején nem voltunk megijedve. Elhibáztuk a dobásokat, de közben jól védekeztünk és az sokat segített abban, hogy ne alakuljon ki nagy különbség. Ezt mondom mindig a csapatnak. Van 4-5 percünk, amikor nem találjuk a ritmust támadásban, akkor kell kitartónak lenni védekezésben. Ezt követően volt kétszer 6-8 perc, amikor folyamatosan és pontosan tudtunk játszani. Ez az élet. Ez a csapat küzd, szenved, próbálja a lehető legjobbat megcsinálni. Nagyon nagy csapategység bontakozott ki e mögött.

 

 

- Így van. Ezúttal Kányási Vera vagy Varga Alíz. Nagyon sok szép dolgot láthattunk. Ezért jó ez a csapat, mert mindegyik meccsen más lép elő. Ennél jobb nincs egy csapatsportágban.

 

 

- Ez a magyar kosárlabdázásnak egy fontos mérföldköve, és ezt mindenkinek értékelnie kell. Elképesztő, hogy mit harcoltunk ezért. Hat éve indítottuk ezt a projektet. Nagyon sokan bíztak ebben, összefogtak a játékosok, a vezetők, az edzők, és képesek voltunk arra, hogy megtegyük ezt a lépést. Perspektívája van a csapatnak. Hat éve úton van ez a csapat, és erről nem szabad letérni. Most érkezett el az a szituáció, amiből tovább lehet fejlődni. Van olyan respektünk, hogy a játékvezetők már meg mernek ítélni ilyen szituációkban egy-egy faultot, egy-egy labdát. Ezek mind-mind a fejlődés következő fázisai.

 

 

- Nagy nyomás volt rajtunk. Ezt magunkra tettük, nem kívülről tették ránk. Ilyen szituációban remeg a kéz. Innentől kezdve már magunkra sem tudunk több nyomást helyezni. Nem hiszem, hogy ebből gond lesz.

 

 

- Ahhoz tudok visszakanyarodni, amit a nemzetközi sajtótájékoztatón mondtam: "per aspera ad astra", azaz "göröngyös út vezet a csillagokig". Ezt a mondatot el kell vigyük magunkkal, de mindannyian el szeretnénk jutni a csillagokig.