Az Atomerőmű KSC Szekszárd a hivatalos honlapján jelentette be, hogy Studer Ágnes távozik a klubtól.

“Bekövetkezett az „elkerülhetetlen”, azaz elhagyja csapatunkat Studer Ágnes.” – írja a szekszárdi klub honlapja, mely kiemeli: 2013 és 2023 között a kiváló irányító 351 tétmérkőzésen (Magyar bajnokság: 263; Magyar Kupa: 20; Európa-kupa: 37; Euroliga-selejtező: 4; Euroliga csoportkör: 27) lépett pályára a csapat színeiben.

A statisztikákat figyelve Studer Ágnes összesen 2878 pontot szerzett és 1226 gólpasszt osztott ki. Ezek eloszlása Euroliga: 179 (a 2022–2023-as szezonban a 4. legjobb előkészítő a ligában); Magyar bajnokság: 858 (a 2022–2023-as szezonban a legjobb gólpasszadó a sorozatban); Európa-kupa: 189 (a 2020–2021-es szezonban a legjobb előkészítő a kupában).

"Hálás vagyok a klubnál eltöltött időért, hogy felneveltek és profi játékost faragtak belőlem; a sok edzésért és munkáért amit együtt elvégeztünk; a győzelmekért, illetve a vereségekért, amikből tanultunk; a rengeteg örömért, sikerért, amit mind együtt éltünk át. Már a csapat tagja voltam, amikor a Szekszárd a hetedik helyért játszott és akkor is, amikor már a döntőbe jutásért küzdöttünk és elindulhattunk a nemzetközi kupaporondon. Amikor erre az útra gondolok, erre a 18 évre, amióta elkezdtem kosarazni, mosolyognom kell. Hálás vagyok, hogy szüleim minden edzésre elvittek bennünket a testvéreimmel, minden meccsen ott voltak és szurkolnak, a mai napig, ők  jelentik számomra a legnagyobb motivációt. Hálás vagyok Harsinak, hogy megtanított kosárlabdázni, megtanított küzdeni, harcolni és rengeteg más dologra, ami nem csak a pályán, hanem az életben is nagyon fontos. Hálás vagyok a csapattársaimnak, akik közül sokan a barátaim, megannyi szép, közös pillanatot éltünk meg együtt. Köszönöm nektek, szurkolóknak, hogy ilyen sokan támogattatok az elmúlt években, veletek együtt felejthetetlen élményeket szereztünk, a sok kislánynak, akik a meccsek után mindig megöleltek és még amikor kikaptunk, akkor is képesek voltak mosolyt csalni az arcomra. Köszönök mindenkinek minden segítséget, akivel együtt dolgoztam, az irodistáknak, edzőknek, stábtagoknak. Köszönöm neked Zseljko a sok munkát, amit befektettél, hogy mindig fejlődjek és előrelépjek, a tudást, amit átadtál, ami által közelebb kerültem a célomhoz, hogy az egyik legjobb legyek. Köszönöm Noémi, Gergő, hogy mindig itt vagytok, bármikor lehet rátok számítani, hiszen egy Család vagyunk.

Egyszer még hazatérek és újra felveszem a Szekszárd mezt!"

– fogalmazott a klub honlapján Studer Ágnes.

Szabó Noémi, az Atomerőmű KSC Szekszárd szakmai- és sportigazgatója így foglalta össze a gondolatait:

Mindig tudtuk, hogy eljön ez a – hazudnánk, ha azt mondanánk, várva várt – pillanat… Legalábbis részünkről, és titkon bízunk benne, hogy Te is hasonlóan érzel, mint ahogyan mi: Az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. Olyan érzés, mint amikor a szülők féltve nevelgetik, szerető gondoskodással veszik körül a gyermeküket, de már a születésük pillanatában tudják, ha eljön az idő, el kell majd engedniük. Az idő pedig eljött.

A határtalan büszkeség mellé odasettenkedik némi szomorúság is a szívünkbe, de ez így van rendjén. Összeszorul a torkunk, ha arra gondolunk, hogy elmész, egyben izgatottan, reménykedve várjuk, mi lesz Veled ezután. Emlékszünk Rád, mikor 18 évvel ezelőtt beléptél a tornaterem ajtaján és leültél a padra, hogy nővéred, Zsuzsi edzését végignézd. Másnap már edzeni jöttél Harsihoz, jóval idősebb kislányok közé. Sem nevelőedződ éles hangja, sem a közeg, amibe cseppentél nem tántorított el. Pici voltál, vékonyka, csetlettél-botlottál, de furcsa módon mindig Nálad landolt a labda, mintha mágnessel vonzottad volna. Hatalmas barna szemeiddel, örök derűt árasztva rácsodálkoztál Harsi minden szavára, mozdulatára, és hihetetlen akaraterővel, alázattal sajátítottad el a kosárlabda csínját-bínját. Sosem ismertél lehetetlent, ha kellett akár a “falon is átmentél” a csapatodért, az edzőidért. Már 15 évesen pályára léptél a felnőtt csapatban. Djokics Zseljko kezei alatt töretlenül fejlődtél tovább, és lettél a magyar élvonal legjobb irányítója, s a női válogatott karmesteri pálcája is a Te kezedbe került. Az elmúlt években együtt sírtunk, együtt nevettünk, szerencsére sokkal többet nevettünk. Adtunk egymásnak határtalan szeretetet, hitet, reményt, jó szót a nehéz pillanatokban, és most kicsit félve-féltve, picit nehéz szívvel, de sosem múló szeretettel elengedünk! “Nincs olyan, hogy jó búcsú. Csak búcsú van. Az elengedésnek nem az a lényege, hogy még utoljára átadjunk valamit, hanem az, hogy megőrizzünk valamit az eljövendő időkre.”