Tisztújítás előtt áll az MKOSZ. Május 2-án a korábbi kiváló kosaras, Báder Márton egyedüli jelöltként száll harcba az elnöki tisztségért. Vele beszélgetett a bball1.hu.

 

 

 

Remek volt a szervezés, és hatalmas volt a küzdés minden mérkőzésen. Ha őszinte akarok lenni, a színvonalon még lehet javítani, de voltak pozitív dolgok is, amiket láttam. Én szeretem ezt a korosztályt, itt még van egyfajta “gyermeki báj”, óriási érzelmek vannak. Összetartó csapatok, egymásért küzdő játékosok.

 

 

Azt gondolom, az egész kosárlabda-társadalom egyetért, hogy a férfi utánpótlás nincs jó állapotban, de ez egy komplex dolog. Azt, hogy miért nem fejlődött az utánpótlás a megfelelő módon, nem lehet elhamarkodottan megítélni, vizsgálatokra, elemzésekre lesz szükség. A szakemberképzésre nagy hangsúlyt szeretnék fektetni, ez elengedhetetlen. Meg kell találjuk azt az utat, amivel motiválni tudjuk őket. Ugyanakkor olyan megoldások kellenek, ami mögé a többség be tud állni. Vissza kell juttatni a csapatokat az A-csoportba, azt gondolom, hogy annak tükrében, amennyi energiát az utánpótlásra fordít a sportág, ez reális elvárás.

 

 

A bizalomért meg kell küzdeni, ezzel tisztában vagyok. Sportvezetőnek ideális korban vagyok, tele vagyok vágyakkal, akarattal, dolgozni szeretnék. Egy sikeres sportolói karrier után, amikor a vezetői pályára tértem, az fogalmazódott meg bennem, rengeteg dolgot kaptam a sporttól, barátokat, kapcsolatokat, anyagiakat, kitartást, küzdeni tudást. Ahol most tartok az életben, azt a sportnak is köszönhetem. Ideje valamit visszaadni, ezt pedig úgy tudom megtenni, ha dolgozok a kosárlabdáért. Az MKOSZ elnökének lenni egy hatalmas megtiszteltetés és feladat. Semmilyen más pozícióban nem tudnék ennyit tenni a sportágért.

 

 

Igen, azt gondolom. De itt nem arról van szó, hogy egy rossz állapotban lévő sportágat és szövetséget vennék át. Szalay Ferenc elnök úr és Bodnár Péter főtitkár úr remekül kézben tartotta a dolgokat, jól menedzselte a szövetséget. Természetesen szeretnék változásokat, de nem fogok ajtóstól rontani a házba. Elemzésekre, egyeztetésekre van szükség, minden jelentős változás előtt.

 

 

Természetesen van egy csapat, akikről azt gpndolom, hogy elkötelezett a sportág mellett, és kész sokat dolgozni érte. Becsky István, Bokor Ákos, Fűzy András, Hajdu Péter, Pukler Gábor és Sántha Gergely jelenleg is tagjai az elnökségnek, tapasztalataikkal a folyamatosságot jelenthetnék. Ami az újakat illeti, az általam javasolt négy tagjelölt Dávid Kornél, Mészáros Zalán, Krasovec Péter és Pantl Péter. Kornél tapasztalata és nemzetközi kapcsolatai rengeteget segíthetnek a jövőben. Mészáros Zalán amióta befejezte a pályafutását, sportvezetőként tevékenykedik, akadémiai vezetőként a magyar utánpótlás-fejlesztés elkötelezett híve. Krasovec Péter is 52-szeres magyar válogatott, magyar bajnok és Magyar Kupa-győztes, a szövetség munkáját jelenleg is aktívan segíti, az ő nevéhez fűződik a produktivitási rendszer, illetve az akadémiai ellenőrző, értékelő szisztéma, az eredményességi mutatók kidolgozása. Pantl Péter pedig a MOL-csoport kommunikációs igazgatójaként hazánk egyik legjobb, legképzettebb kommunikációs és marketing-szakembere.

 

 

Ha célokat tűzünk ki a csapataink elé, akkor reális célokat kell kitűzni, és abban is hiszek, hogy jó szereplés esetén dicséret, rossz szerepelés esetén viszont kritika jár. Jelenleg nem látok bele a válogatottak életébe, de ha bizalmat kapok, leülök a szövetségi kapitányokkal, és átbeszéljük a helyzetet. Én huszonnégy órát akarok dolgozni ezért a sportért, kiemelt szerepet biztosítva a válogatottaknak is. Fontos a nemzeti csapat, én magam is 98 alkalommal képviseltem Magyarországot, tudom, mit jelent ez.

 

 

A női kosárlabda ugyanolyan fontos, mint a férfi. Tény és való, hogy utóbbi egy kicsivel nagyobb nézettségnek örvend, de a sportértéke ugyanakkora a női kosárlabdának is. Ha megválasztanak elnöknek, nekem ugyanolyan fontos lesz mindkét szakág.

 

 

Az elmúlt időszakban ezzel a kérdéssel kapcsolatban meghozott döntések a sportág érdekét szolgálták. Látni kell azt, hogy az U23-as szabályhoz hasonló változások hatását nem egy-két éven belül lehet lemérni. Nagyon sok fiatal jelentős játékpercekhez jutott. Az, hogy a színvonalnak jót tett-e, az másodlagos, ha a magyar kosárlabdát fejleszteni akarjuk, akkor sokszor áldozni kell érte a csapatoknak is. Az, hogy innen miként lépünk tovább, egy bonyolult kérdés. Alaposan körbejárjuk a témát, megnézzük azt is, a környező országokban miként váltak be az ilyen szabályok. Az viszont biztos, a légiósok számát akkor tudjuk csökkenteni, ha megfelelő számú magyar játékos áll rendelkezésre.