Ma este játsszák az idei Zsíros Tibor Férfi Magyar Kupa negyeddöntőit - kiderül, melyik négy együttes kerül be a hétvégi, budapesti négyesdöntőbe. Vajon lesz-e olyan vendég gárda, amely ki tudja harcolni idegenben a Final Fourt?

 

 

 

 

Időrendben ez lesz az utolsó mai találkozó, de az ágrajzot tekintve a "felső ág" első elődöntőse ebből a párharcból kerül majd ki. A Sopron hullámzó idényt futott, de az utolsó hat meccséből ötöt megnyert, talán épp időben kezdett el formába lendülni egy sikeres magyar kupa szerepléshez. Az OSE az 5-3-as idénykezdete után egy 4-14-es sorozattal zárta le alapszakaszát, a 11. helyen végzett. A ZTE elleni hazai siker szépen mutat az utolsó előtti fordulóból, de összességében nézve finoman szólva sincs nagy formában Simon Petrov alakulata.

 

A két egymás elleni találkozóból az első nagyon az év elején volt, még október 22-én csaptak össze a felek Sopronban, ahol a hazaiak a harmadik negyed közepét leszámítva viszonylag simán nyertek (76-64). Az oroszlányiak abban reménykedhetnek, hogy a január 28-ai mérkőzés fog megismétlődni, amikor az OSE még legjobbja, Djordje Dimitrijevics nélkül is felülmúlta az SKC-t (82-77). Ez a találkozó egyébként a két gárda minden statisztikájával szembement, de ez is mutatja, hogy egyetlen mérkőzésen bármi megtörténhet.

 

Az alapszakasz 26 fordulója alatt a Sopron ellen dobták az ellenfelek a második legrosszabbul a közeli duplákat (52.6%), itt az OSE-nek 64%-ot sikerült hoznia (16/25), az SKC ellen dobják a leggyengébben a hármasokat a csapatok (30.0%), január végén pedig 42.3%-ot hozott a Petrov-legénység a triplavonalon túlról (11/26). Kostas Flevarakis együttesének egyik gyengesége hátul a védőlepattanók begyűjtése, amiben ligautolsók (67.7%), az Oroszlány viszont ezt nem tudta kihasználni ezen a meccsen (7/31, 22.6%) - igaz, erre a jó dobószázalék miatt nem is volt szükség, mint ahogy az sem számított, hogy az OSE dobja a legkevesebb büntetőt a bajnokságban (16.3 meccsenként), és még az átlagát sem érte el ezen a találkozón. Ez a meccs azonban abban az időszakban volt, mikor a Sopronnak semmi nem jött össze, zsinórban 6 vereséget gyűjtött be - most azért merőben más a helyzet az akkori állapotokhoz képest.

 

Ami nagyon nem mutat jól az OSE szempontjából, hogy idegenben összesen két győzelmük van a szezon során: két hónapja a sereghajtó Nyíregyháza otthonában diadalmaskodtak, előtte pedig november közepén Debrecenben, márpedig ez most nem oda-visszavágós rendszer és nem is semleges pálya. A Sopronnak papíron és az eddig látottak alapján is jobb az állománya, Valerio Bodon-Vincent miatt az U23-as szabállyal is előnyben van, favoritnak tekinthető hazai pályán, de az Oroszlányon nincs nyomás, arra pedig láthattunk már példát, hogy ez jó dolgokat tud kihozni csapatokból.

 

 

 

A "felső ág" másik összecsapásán a Szolnok a Tiszaligetben fogadja a ZTE-t. A Szolnok összességében egy nyugodt alapszakaszon van túl, nem nagyon volt kérdés sem a playoff, egy idő után pedig az sem, hogy második lesz az Olajbányász. Az utolsó 5 meccséből 2-t veszített el Gasper Potocnik együttese, egyet az Alba ellen idegenben, egyet pedig pont a ZTE otthonában egy hónappal ezelőtt. A zalaegerszegiek az elmúlt éveket is figyelembe véve nagyon jó idényt futottak eddig, náluk sem volt kérdés a rájátszás, de a szezon végére becsúszott pár vereség. A Szolnok elleni sikert követően a Falco otthonában azért ki lehet kapni, az ASE ellen egy hatalmas fordítással tudtak nyerni, de az OSE otthonában elszenvedett zakó egy kicsit meglepő volt - a Kecskemét elleni összecsapásnak már nem volt tétje.

 

Hogy nem lesz egyszerű dolga az Olajnak, azt nem csak a zalaegerszegi vereség (79-78), hanem a november 26-ai, szolnoki mérkőzés is mutatja, amelyet csak 84-80-ra tudott megnyerni a piros-fekete alakulat, a ZTE végig nagyot küzdött.

 

Ami érdekessé és eddig szorossá is teszi a két együttes ütközeteit, hogy az egyébként legtöbb triplát vállaló (29.7 meccsenként) és azt 4. legjobb hatékonysággal értékesítő (35.8%) Szolnok a zalaegerszegiek ellen eddig inkább csak tüzel, de nem tölt (4/22, 18.2% otthon, 7/30, 23.3% idegenben) - ehhez nagyban hozzájárul azért a ZTE Top4-es védekezése a hármasok ellen (32.4%). Amik mindkét mérkőzésen működtek a Szolnoknak, azok a közeli duplák (22/34, 64.7% és 21/30, 70.0%), amikben egyébként ligaszinten a második legjobb a hazai gárda (61.1%), de a második legkevesebb ilyen dobása van a Kecskemét mögött (27.9 meccsenként).

 

Sebastjan Krasovec együttese mindkét összecsapáson ugyanúgy dobta a hármasokat (7/19, 36.8%), viszont a szolnoki találkozón nagyon szépen kivette az Olaj egyik erősségét, a támadólepattanózást (csak 4/30, 13.3% volt azon a meccsen), hazai pályán pedig összesen 9 büntetőre szorította ellenfelét. Ez az egy-egy dolog elég is volt ahhoz, hogy mindkét mérkőzésen szoros meccset játsszon a kupa címvédőjével, pedig egyik találkozón sem dobott kiemelkedően jól a ZTE.

 

Mindkét gárda egészen mély kerettel rendelkezik - a hazaiak egy fokkal jobban állnak ebből a szempontból (főleg Lukács Norbert és az U23-as szabály érvényben léte miatt), de ezzel együtt is két izgalmas mérkőzést vívott egymással a két fél, most sem várható más. A Szolnok otthon esélyesebbnek tekinthető, de ez sokkal szorosabb összecsapásnak ígérkezik, mint a Sopron és az Oroszlány találkozója.

 

 

 

A negyeddöntők slágermérkőzése az alapszakasz-győztes Falco és a zsinórban 7 győzelemmel a férfi élvonal legjobb formában lévő csapatának tekinthető Alba összecsapása lesz. A szombathelyi gárda szinte végig dominálta az alapszakaszt, fordulókkal a vége előtt bebiztosította első helyét a rájátszásban, az utolsó hat meccséből azonban háromszor is vereséget szenvedett - a Szolnok és az Alba ellen idegenben kikapni vállalható dolog, a Körmend ellen 21 pontos előnyről, hazai pályán elveszített találkozó viszont kilóg a sorból. A székesfehérváriaknál február 7-én volt edzőváltás, az azóta Alejandro Zubillagával hozott 7-0 pedig azt mutatja, jól döntöttek Simon Balázsék.

 

December 14-én még Zollner irányításával látogatott az Alba Szombathelyre, és szoros első félidő után végül sima vereséget szenvedett (90-77), az elmúlt hétvégén viszont az Alba uralta a második félidőt, és nem volt kérdés a sikere (97-91). A liga két legjobban támadó csapata találkozik egymással, úgyhogy látványos csatákra lehet számítani - a fehérváriak 100 támadásra vetítve 122.5 ponttal a legjobbak, a Falco 119.3-del a második. Van azonban egy nagyon érdekes szegmens, amely döntő tényező lehet.

 

Az Alba próbálkozik a legtöbbször közeli kettesekkel (34.3 meccsenként), és nagyon magasan a legjobb hatásfokkal értékesíti ezeket a helyzeteket (65.0%), a Falco viszont inkább befelé engedi az ellenfeleket Keller Ákosra, és nem is teszi rosszul, hogy ezt választja - a legtöbb közeli duplát dobják ellenük (33.7 meccsenként), de borzasztó százalékkal vállal ellenük a többi gárda (49.9%). A párharc ezen része az alapszakasz egymás elleni mérkőzéseit is meghatározta: Szombathelyen 43.8%-kal dobott közelről az Alba (14/32), hazai pályán pedig 61.5%-kal (24/39), ami lényegében el is döntötte a meccseket. A Falco az első találkozón jobban pattanózott (39-28), a Fehérvár pedig kevesebb labdát adott el április 2-án (10-15), de alapvetően az Alba közeli dupláinak hatékonysága meghatározhatja a negyeddöntőt is, annyira erre épül a székesfehérváriak játéka és a szombathelyi védekezés is.

 

A két gárda hasonlóan erős állománnyal rendelkezik, valószínűleg nem a kispadok hosszán vagy a minőségi játékosok darabszámán múlik majd az összecsapás sorsa. Somogyi Ádám miatt van némi előny az Albánál, de egyik egymás elleni mérkőzés sem az első félidőben dőlt el, meglepő lenne, ha ez most változna. Semleges pályán, a formákat is figyelembe véve teljesen 50-50 lenne ez a találkozó - Szombathelyen azért a Bajnokok Ligájában is most már évek óta edződő bajnoknak van némi előnye. Jó esélyei vannak azonban az Albának is, amely nem feltétlenül az eredmények, inkább a mutatott játéka alapján az egész kupa egyik favoritja (igaz, a székesfehérváriak és Szolnok mellett a Falco is az).

 

 

 

Ez az a negyeddöntő, amelyet két teljesen ellentétes érzelmi töltettel rendelkező csapat vív majd, hiszen a Kecskemét a hatodik helyről kezdi majd a rájátszást, míg az ASE az utolsó pillanatban lecsúszott a playoffról, pedig gyakorlatilag az egész idény folyamán ott volt a Top8-ban, és 14-12-es mérleggel zárt. A paksiak az utolsó 8 meccsükből 5-öt elveszítettek, az utolsó 3-ból kettőt, és nemcsak az utolsó körben elszenvedett körmendi vereség volt döntő, hanem az is, hogy a 24. fordulóban, Zalaegerszegen nyert helyzetből buktak az utolsó negyedben. A Kecskemét ezzel szemben az utolsó 4 meccséből 3-at hozott, az utolsó 9-ből pedig 6-ot, köztük a Szolnokot és az Albát is legyőzve.

 

Ami bonyolítja az összképet, az az, hogy mindkét idei egymás elleni ütközetet az ASE nyerte - november 27-én Kecskeméten győzött Csirke Ferenc alakulata (69-74), egy hónapja pedig egy meglepően sima siker került a paksiak neve mellé (99-76). A kecskemétiek támadásbeli problémái mindkét találkozón kijöttek, kérdés, ez harmadjára is ugyanígy történik-e.

 

Egyrészt a KTE vállalja a legkevesebb közeli duplát (25.6 meccsenként), ami a keret szerkezetét és felépítését nézve nem olyan meglepő. Az első egymás elleni összecsapáson viszont hiába volt nagyon hatékony Forray Gábor együttese közelről, még a 20-at sem érte el a közeli dupláik száma (13/19, 68.4%), a paksi mérkőzésen pedig nem is dobott sokat közelről a kecskeméti alakulat, és azt is gyenge hatásfokkal (12/27, 44.4%). Ehhez kifejezetten jó triplázásnak kell párosulnia, hogy ellensúlyozni tudja, de ez nem történt meg egyik meccsen sem (9/30, 30.0% és 10/32, 31.3%). A kecskemétieknek nem a támadópattanózás az erősségük, ebben ligautolsók (20.0%) - idegenben még egészen jól is teljesítettek (12/43, 27.9%), hazai pályán viszont ez is közrejátszott a szoros vereségben (2/28, 7.1%). A paksi találkozó még lehetne is kiindulópont, hiszen egy hónapja volt, ráadásul az ASE pályáján, de ott egy félidő után 60-30 volt az állás - abból azért most kár lenne kiindulni.

 

Ahogy Forray Gábor is nyilatkozta, a Kecskemét számtalanszor bizonyította, hogy a derbi napján képes a legjobb teljesítményre - egyelőre ez az ASE ellen nem jött össze a KTE-nek. Nagy győzelmeket aratott idén a kecskeméti gárda, képes sokkal hatékonyabb játékra is, mint amit a paksiak ellen láttunk tőlük, és nem biztos, hogy nagy hátrányban lesznek idegenben.

 

Csirke Ferenc együttesének pár napja volt, hogy feldolgozza azt, hogy a bajnokság lényegében véget ért számukra (kiesni nem fognak). Ilyen helyzetekben számtalanszor láttuk már, hogy egységesebbé vált egy csapat ráadásul a kupában még alkothatnak nagyot Eilingsfeldék, és hazai pályán vívhatják ki, hogy az éremért játszhassanak hétvégén a Tüskecsarnokban. De olyan is láttunk már, hogy feszültebb lett a társaság egy ilyen "kiesés" után, és görcsössé tette a játékosokat az, hogy egy dobásuk maradt egy sikeresnek mondható szezonra. Bármi elképzelhető, és az csak este fog kiderülni, hogy az ASE hogyan dolgozta fel a hétvégé történteket. Arra talán kár számítani hazai részről, hogy a Kecskemét még egyszer olyan rosszul játszik majd, mint tette azt egy hónapja, de a paksiaktól láttunk már idén olyan játékot nem egyszer, nem kétszer, amellyel képesek lehetnek egy, a márciusinál sokkal jobb KTE-t is legyőzni, és továbbjutni. Ebben a párharcban van talán a legtöbb kérdőjel a továbbjutó kilétét illetően.