Május végén új elnököt választ a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség európai szervezete (FIBA Europe). A jelenlegi elnök, Turgay Demirel helyére ketten pályáznak: a korábbi kiváló spanyol bedobó, Jose Garbajosa, aki jelenleg a spanyol szövetség első embere, valamint Jean-Pierre Siutat, a Francia Kosárlabda Szövetség elnöke. Utóbbit látta vendégül a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének székházában Bodnár Péter, az MKOSZ főtitkára.

- Hogyan került kapcsolatba a kosárlabdával?

Ötéves voltam, egy iskolában éltünk, ahol édesapám iskolaigazgatóként dolgozott. Volt egy kosárlabdapálya az udvaron, én pedig amilyen hamar és gyakran csak tehettem, dobáltam valamelyik gyűrűre. Nyolcévesen kezdtem el szervezettebb formában játszani, egy kicsiny falucskában. Vasárnaponként templomba kellett - volna - járnom, de úton a templom felé bizony sokszor „leragadtam” a közeli kosárlabdapályán. Szép ruhában, csillogó cipőben, templomi „szerelésben” is űztem szeretett sportágamat. Egy betegség miatt sajnos korán abba kellett hagynom a versenyszerű kosárlabdát, de a középiskola elvégzése, majd mérnöki tanulmányaim befejezése után egyből visszatértem a palánkok mellé: társalapítóként vettem részt a Tarbes Gespe Bigorre női csapat megalapításában. Edzője is voltam a gárdának, játszottunk a Ronchetti Kupában is, itt találkoztam először későbbi feleségemmel, Németh Dórával, aki ekkoriban Miskolcon játszott.

- Hogyan jellemezné a francia kosárlabda jelenét? Férfi és női válogatottjuk is a világ élvonalához tartozik, milyen irányba lát további fejlődési lehetőséget?

Amikor 2010-ben átvettem a francia szövetség elnöki posztját, kétségtelenül jó alapokra építkezhettem. Tony Parker, Boris Diaw, hogy csak pár nevet említsek a francia kosárlabda közelmúltjának csillagai közül – látszott, hogy jó irányba haladt az előző vezetés. Azonban volt min fejleszteni, az akkori 450 ezer igazolt játékoshoz képest most 750 ezer igazolt kosárlabdázónk van a rendszerben. Az akkori büdzsé 18 millió euró volt, most 40 millió euróból gazdálkodhatunk. Igyekszünk olyan közeget teremteni, amely vonzó a fiataloknak, szeretnénk, ha minél többen választanák ezt a sportágat, és elnézve Victort (Victor Wembanyama, a francia kosárlabda legnagyobb reménysége, jelenleg a Boulogne-Levallois Metropolitans 92 játékosa – a szerk.), nem is járunk rossz úton.

- Mi a véleménye Victor Wembanyamáról?

Sokszor találkoztam vele, fantasztikus fiatalember. Van esélye rá, hogy megváltoztassa a játékot, nagyon különleges. Emellett nagyon okos is. Emlékszem, az első válogatott mérkőzése utáni sajtótájékoztatóra, Vilniusban, tavaly novemberben. Úgy válaszolt a kérdésekre, mint egy tapasztalt veterán játékos, pedig még csak 18 esztendős volt ekkor. Remek srác, jó családból, fejben is nagyon összeszedett – remélem, sok szép siker részese lesz a francia nemzeti csapattal a jövőben.

- Milyen a viszonya a 3x3-as szakággal?

Régóta támogatója vagyok a 3x3-nak, örülök, hogy helyet kapott az olimpián. Úgy gondolom, ez a szakág remek lehetőség arra, hogy kisebb városok, faluk klubjai, csapatai is megméressék magukat, lehetőségük nyíljon arra, hogy nagyobb nevű ellenfelekkel mérhessék össze tudásukat. Sokszor egy-egy kisebb településen nincs annyi gyerek, hogy egy „hagyományos” 5-5-ös csapatot ki tudjanak állítani, viszont 3x3-ban ettől még versenyezhetnek. Gyakorlatilag csak egy palánkra, valamint elhivatottságra van szükségük. Ha azonban a 3x3 országok közötti összevetését nézem, van hová fejlődnünk. Önök itt Magyarországon kiváló munkát végeznek a 3x3 terén, jó csapataik vannak, sok tornát, eseményt rendeznek. Sok más országban azonban ez nincs így, vannak kisebb-nagyobb lemaradások ezen a területen.    

- Pályázik a FIBA Europe elnöki posztjáért. Győzelme esetén milyen változtatásokat eszközölne?

Először is, nincs rajtam nyomás, hogy mindenáron győzzek. Remekül érzem magamat a francia szövetség élén, ráadásul jövőre olimpiát rendezünk. Amit teszek, a sportág iránti szeretetből teszem, mert segíteni szeretnék az európai kosárlabdának. Ötven ország szövetsége tartozik a FIBA Europe égisze alá, és nincs közöttük két egyforma. Más-más módokon lehet segítséget nyújtani a magyar, a francia vagy az albán szövetségnek. Ezen felül jobb összhangot kell teremteni az országos szövetségek között, jobban össze kell hangolni a munkájukat. Európa egy része jól szervezett, jó edzőkkel, működő versenynaptárral, míg más része kevésbé. Meg tudjuk találni a közös nevezőt! Ezért is szeretném a FIBA Europe költségvetését növelni, hogy több segítséget nyújthassunk. Ezen felül természetesen keressük a módot arra, hogy rendezzük a FIBA és az Euroliga között fennálló ellentétet is. Ez a jövő! Egészen kiváló játékosokat nevel ki Európa, láthattuk a legutóbbi Európa-bajnokságon is, ezért is kell egy közös megoldáson gondolkoznunk, hogy együtt tudjunk dolgozni a jövőben. Ez nagyon fontos.

- Ha már a legutóbbi Európa-bajnokságot említette, hogy tetszett a kontinenstorna?

Nagyon tetszett, kivéve a döntőt (nevet). NBA-sztárok, Euroliga-játékosok egész sora képviselte hazáját a tornán, és sok izgalmas, őrült meccset láthattak a nézők. A hangulat is remek volt minden helyszínen. Én voltam az egyik támogatója annak a kezdeményezésnek, hogy több helyszínen bonyolítsuk le az Eb-ket – így kisebb országok is megmutathatják magukat a kosárszerető közönségnek. Ezt a lebonyolítási formát megtartanánk a jövőben is.

- Ahogy fentebb is említette, magyar felesége van. Magyar, vagy francia étel kerül gyakrabban az asztalra?

Nagyon szeretjük a magyar konyhát, a lányunk is, én is. Viszont ha csak magyaros ételeket ennék, annak a testsúlyom látná kárát (nevet). Az anyósom is nagyszerűen főz, és amikor Magyarországon járunk, mindig nagyon szívesen válogatok a helyi ételek közül. Otthon azt mondanám, 50-50% az arány a magyar és a francia ízek tekintetében.