A novemberi Eb-selejtezők alkalmával a magyar válogatott magabiztos sikert aratott Romániában, majd kiváló helytállás mellett kis különbségű vereséget szenvedett Spanyolországban. A mieink kedvező pozícióba kerültek a 2023-as Európa-bajnoki kvalifikáció szempontjából. Székely Norbert, szövetségi kapitányt kértük értékelésre.

Ugorjunk vissza a temesvári mérkőzésre. Ott hagytuk abba az előzetest még a novemberi válogatott program kezdetén, hogy minden pont számít. Románia ellen ezt maximálisan szem előtt tartották a lányok. Azért is érdemel kiemelést, mert akkor még nem tudhattuk, hogy Románia vagy Izland ellen elért eredmények számítanak majd.

Ez egy nagyon jó pszichés szerkezetű csapat. Adottak azok a játékosok, akik képesek kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani például olyan szituációban, amikor arra van szükség, hogy egy gyengébb csapat ellen folyamatos koncentrációban legyenek.

Mellettük olyanok is találhatóak a keretben, akik dinamizálni tudnak. Képesek arra, hogy meghajtsák, többet és mást adjanak a csapatnak, önbizalommal töltsék el a társaikat. Ezen a mérkőzésen, sőt ebben az ablakban, ez mind megtaláltatott. Összegezve, igen, jól nézett ki a temesvári mérkőzés.

Méltattad a klubcsapataink nemzetközi helytállását és ezek a tapasztalatok megmutatkoztak a játékosoknál.

Egyetértek. Kellett az, hogy ezek a tapasztalatok meglegyenek bizonyos helyzetekben. A spanyolok ellen egyértelműen látszott. Nem összeestünk, hanem kiegyenesítettük magunkat. Nem bezuhantunk egy rosszul sikerült negyed után, hanem előremutató szinten fel tudtuk venni fizikálisan a harcot a riválisunkkal.

Olyan stílust is elkezdtünk mutatni, amire a magyar hölgyek génállománya alapvetően alkalmas. Alacsonyabb szerkezetben, de nagyon nagy sebeséggel játszani egy-egy periódusban.

A spanyol meccs ilyen szempontból egy kettősséget hordozott magában. Kívülről nézve a játék képében nem volt benne egy „végzetes” különbség, de mégis 14 pontos félidei hátránnyal kellett megküzdeni. Az pedig vehetett volna kedvezőtlen irányt is.

Ez az értéke ennek a csapatnak, hogy ilyenkor nem hátranéz és összezuhan, hanem képes változtatni. Most már talán eljutottunk oda, hogy tudunk mérkőzés közben is változtatni a taktikán és ennek alapján változott a játék képe. Ez nagyon jó érzés.

Valóban lehetett volna ott egy rossz fordulat, de nem történt meg. Sőt, ha az összképet nézem, akkor várok egy áttörést, hogy egy ilyen mérkőzést a világ egyik legjobb csapata ellen képesek legyünk megnyerni. Nem mondom, hogy mindig és azt sem tudom megmondani, hogy mikor fog megtörténni, de látok rá esélyt. Ezt éppen ez a meccs adta nekem.

Ez a versenyképességet vetítheti előre egy teljes Európa-bajnoki mezőny ellen is.

Hasonlóan látom. Nem az Izland és a Románia ellen elért győzelmekre alapozom ezt, hanem a spanyolok elleni két mérkőzésre, amikor taktikaliag és minden tekintetben, ami a kosárlabdához tartozik, versenyképes volt a csapat. Fizikálisan a spanyolok erősebbek és azt tudták érvényesíteni, de játékban egyértelműen felnőttünk a szintjükre.

Nem véletlen, hogy három kicsivel, alacsony szerkezettel mentünk. A mi génállományunk arra biztosan jó, hogy sebességet játszunk. Nem biztos, hogy mi leszünk a legmagasabbak vagy a legerősebbek, de a sebességet muszáj produkálni a mai kosárlabdában. Úgy állítottuk össze az egész csapat arculatát, hogy egész pályán játszunk, sebességben felvegyük a versenyt a spanyolokkal is és ez bejött.

Ennek nagyon örülök és talán utat mutat arra, hogy mi az, amerre mennie kell a magyar kosárlabdának, hogy még eredményesebb legyen.

A 2019-es Európa-bajnokság óta ez volt az ötödik FIBA-ablak, melyben válogatottunk is érintett volt. Mondhatom, hogy ez sikerült a legjobban?

Én mindegyiket nagyra értékélem, elsősorban a játékosok erőfeszítéseit. Azt is tudomásul kell venni, hogy mi egy egész sorozatra vérszerződtünk. Korábban a Nemzeti Sportnak is ezzel a hasonlattal éltem. Vérszerződtünk arra, hogy kijutunk az Eb-re és nem szeretek különbséget tenni az ablakok között. Az összességet szeretem látni és majd azt értékelni.

Egyrészt még nem vagyunk kint, másrészt jó alapot adtunk ezzel az ablakkal és az előzővel is a sikeres kvalifikációhoz. Az előző sem sikerült rosszul, mert néggyel kaptunk ki Szekszárdon a spanyoloktól és nagy különbséggel nyertünk Izlandon. Akkor tudok erre válaszolni, amikor az utolsó FIBA-ablak is lezárul és kijutottunk. Hiszek benne, hogy most már jó esélyünk van ott lenni a 16-os csapatlistán.

Nyilvánvaló, hogy egészen addig, amíg a magyar zászló mellett nem lesz ott a kis csillag a FIBA felületein, ami a sikeres kvalifikációt szimbolizálja, nem lankadhat a figyelem. Ezen felül mi a következő két hónap fő üzenete? Milyen gondolatokkal váltatok el a csapattól?

Több üzenete van: versenyképesek vagyunk, jó esélyünk van, hogy ott legyünk az Európa-bajnokságon, de nem lehet leengedni. Mind a két meccset meg kell nyerni, az egyiket nagy pontkülönbséggel.

Az is fontos üzenet, amit mondtam a játékosoknak is: ez egy nyitott válogatott. Van 16-18 játékos, aki számíthat arra, hogy benne lesz a csapatban. Így tudnám összefoglalni ezeket a gondolatokat.

Az, hogy elérhető közelségben van az Európa-bajnokság, megkönnyíti a következő időszak munkáját?

A válaszom egyértelműen igen. Nekem lelkileg is rengeteget számít. Másfél évre elnyújtott az Eb-selejtező sorozat, mely során sokat foglalkozom a válogatottal. Ha valami nem sikerül, az rányomja a bélyegét a következő hónapra. Ez most sokkal nagyobb könnyebbség a stáb mellett a játékosoknak is.

A kapcsolattartást is segíti és a motiváció tekintetében is sokat jelent. Mindenki érzi, hogy el tudjuk érni a kitűzött célt. Arról nem beszélve, hogy vissza tudok utalni a spanyol meccsre, a 2019-es Eb-re, ami egyénileg és csapatként is plusz motivációt ad a játékosoknak. Hiszek benne, hogy jól fogják megélni ezt a két hónapot és mindent megtesznek, hogy ott legyenek a következő FIBA-ablakban, sikeres kvalifikáció esetén pedig az Európa-bajnokágon.