Tegnap elkezdődött felnőtt női válogatottunk közvetlen felkészülése a novemberi Eb-selejtezőkre. Mint ismert, a mieinkre két idegenbeli találkozó vár. November 24-én Románia, majd három nappal később Spanyolország lesz a rivális. Székely Norbert szövetségi kapitányt kérte egy bővebb helyzetértékelésre a wbasket.hu.

 

 

Érdekes, színes szezonunk van, mely során kiválóan teljesítenek a magyar csapatok a nemzetközi kupaporondon. Ezt elsősorban a szervezettségükkel teszik. Nagyon jó látni, hogy mindenki a saját szintjén, a saját céljainak megfelelően ilyen teljesítményre képes. Megvan hozzá a megfelelő struktúrája és játékosállománya. Jó erők vagyunk Európában és a bajnokságunk is hasonlóan jó. Ha ahhoz az öt csapathoz, amelyik kiemelkedik a mezőnyből, hozzávesszük a követőiket, akik közül például a BEAC le tudta győzni a Szekszárdot, akkor ez egy érdekes bajnokság.

 

Összességében pozitívan értékelem a szezon első részét. Kívánom magunknak, hogy hasonlóan folytatódjon. Az Euroligában a Szekszárdot esélyesnek tartom a rájátszásra, a DVTK-t akár 4-5 győzelem megszerzésére, a Sopront pedig a Final4-ban is el tudom képzelni. Nem beszélve a két Európa Kupás csapatról, a Győrről és a PEAC-ról, melyek olyan szépen teljesítenek eddig, hogy a csoportkört követő összevont rangsorban előkelő helyre tehetnek szert és akár több fordulót is mehetnek.

 

 

Igen, tudjuk hasznosítani a májusi tapasztalatokat. Azért is szerveztük azt az összetartást, hogy most itt a rövid novemberi program előtt legyen egy kis előnyünk és támadásban, illetve védekezésben tudjuk felfrissítve játszani az ott gyakoroltakat. Remélem, hogy minél több dolog visszaköszön. Ezen felül természetesen akkor is mértük a játékosokat, feltérképeztük ki mire képes és hogyan tud aktuális pillanatban szerepelni.

 

Sok szempont volt, mely alapján összeállítottuk ezt a keretet. Ezek közül külön-külön egyet sem szeretnék kiemelni. Az viszont határozottan látszódik, hogy a legtöbb játékos Euroliga vagy Európa Kupa tapasztalattal rendelkezik. Összesen ketten nem, de ők is bizonyítottak már válogatott szinten. Hiszek abban, hogy a klubok kapcsán említett szervezettség a magyar válogatottra is pozitív hatással lesz. Ha a rendelkezésre álló kevés idő miatt annyira nem is tudunk szervezettek lenni, de bízom benne, hogy ettől függetlenül ebbe az irányba jó lépést fogunk tenni.

 

 

Románia még a 2000-es évek elején is magasabb szinten állt, az utóbbi időben kicsit visszaestek és ahogy utaltál rá, a 3×3-ra nagy hangsúlyt fektetnek. Ez alapvetően minket nem kell, hogy befolyásoljon. A tavalyi évhez képest is átalakult, megfiatalodott a keretük. Florina Stanici rutinos játékosként maradt a csapat mellett, de például az amerikai egyetemi tanulmányai befejezésével Anamaria Virjoghe csatlakozott a válogatotthoz. Ő egy jó center, akire figyelni kell. Egy 2005-ös születésű játékos, Mihaela Panait is bekerült a keretbe, aki várhatóan játszó játékos lesz. Érdekes folyamatok indultak be, de ezeket igyekszünk követni és a lehető legjobban felkészülni.

 

A tavaly novemberi mérkőzéseken 9.5 pontot, illetve 13 lepattanót átlagoló Nicolett Orban jelenleg sérült. A hiánya a játékukat biztosan befolyásolja, hiszen rá sok minden épült az elmúlt években. Ettől függetlenül hazai pályán ez a csapat képes megnehezíteni a dolgunkat. Mi azon leszünk, hogy minél nagyobb agresszióval lépjünk fel és minél gyorsabban tudjuk a 6-7 magas szinten álló emberüket elfárasztani. Ha ez megvalósul, akkor talán könnyebb lesz a dolgunk, mivel mélyebb rotációval rendelkezünk.

 

 

Ezzel nem értek egyet. Szerintem hiányzik Silvia Dominguez és Laura Gil ebből a csapatból, akik évtizedek óta meghatározói a spanyol kosárlabdának. Ez a keret viszont még így sem a mi szintünk. Félve mondom ezt ki, mert szeretnénk nyerni.

 

Ez egy sok összetevős játék, sok aspektusból lehet megközelíteni és ebben simán benne van, hogy a magyar válogatott egy mérkőzésen akár meglepetést okoz Huelvában. Ettől függetlenül a spanyol kosárlabda jelenleg előrébb jár a magyarnál, erősebb kerettel rendelkeznek.

 

Az én olvasatomban Astou Ndour visszatérése sokat jelent. Az is igaz viszont, hogy a múlt évben a Torrens-Conde páros vitte a prímet. Alba Torrens azonban még csak most tért vissza és kevés játékperc van benne. Próbáljuk limitálni a spanyolokat, megtalálni a gyenge pontjaikat, mert minden csapatnak vannak gyenge pontjai – erre készülünk.

 

 

Nem tudom konkrétan meghatározni, milyen eredmény lenne optimális. Egy biztos, hogy a spanyolok elleni kőkeményen bele fog számítani a végső sorrend kialakulásába, illetve, ha másodikak leszünk a csoportban, akkor abban az összevetésben milyen lehetőségeink lehetnek. A győzelemre fogunk játszani a spanyolok ellen, de ha ez nem sikerül, akkor törekedni kell minél kisebb arányú vereségre. Ez a csoportmásodikak összevetésében sokat jelenthet, hiszen egy vagy két olyan csoport lesz, amelyikben a második nem veri meg az elsőt. Ha kikapunk, akkor nekünk azokra a helyekre van esélyünk.

 

A románok elleni meccs nagyon fontos, de lehet, hogy a végén nem válik fontossá. Az is elképzelhető, hogy kikapnak Izlandtól 7 vagy több ponttal. Ez azt jelentené, hogy Románia a negyedik és ezt az eredményt nem visszük tovább a csoportból. Amikor azonban csütörtökön pályára lépünk, ezt nem fogjuk tudni. Ennek megfelelően nekünk abból a mérkőzésből mindent ki kell hoznunk. Elégedett lennék azzal, ha 30 és 40 pont közötti differencia kialakulna. Az egy jó alap lehet. Az izlandi 58 pontos siker megismétlése szerintem nem reális Romániában, de a győzelem elvárható.

 

 

Így van, és amikor jövő héten a spanyolok elleni mérkőzés után lejövünk a pályáról, akkor el kell kezdeni számolgatni. Akkor már látni fogjuk, hogy ki a negyedik a csoportban és a többi csoportban milyen eredmények születtek. Nagyon remélem, hogy megmarad az esélyünk a két novemberi meccs után és februárban a két hazai közül – Izland és Románia ellen – azt, amelyik téttel bír, olyan szinten tudjuk majd teljesíteni, hogy elég lesz a továbbjutásunkhoz.

 

Összességében a lebonyolítást továbbra is rendkívül kedvezőtlennek tartom. Azzal, hogy a 16 csapatos tornán a tíz csoportgyőztes és a két rendező ott van, akik közül az egyik olyan, amelyik nem szokott kvalifikálni az Eb-re, a második helyezettek nehéz helyzetbe kerülnek. Azon csapatok között olyan összevetés rangsorol, ahol nem tudunk egymás ellen dönteni, hanem csak a saját csoportban elért eredmények határoznak. Idén ráadásul még az oroszokat és fehéroroszorokat is kizárták. Mindez azt vetíti előre, hogy nem a legjobb 16 csapat kerül a döntőbe és éppen a billegő országok, akiknek esetleg nem volt kedvező sorsolásuk, hátrányba kerülnek.

 

 

Ezzel a megállapításoddal maximálisan egyetértek. Emellett pedig úgy érzem, degradálják a női kosárlabdát. A világ abba az irányba halad, hogy folyamatosan nyitják a számát a világbajnokságok, kontinenstornák résztvevőinek. A női kosárlabdában stagnál vagy éppen visszaveszik. Gondoljunk a 12 csapatos világbajnokságra vagy arra, hogy 2015-ben még 20 csapatos volt az Európa-bajnokság, míg az utóbbi kiírások már ismét 16 résztvevővel zajlottak.

 

A világ kosárlabdázásban a válogatott csapatok szerepe folyamatosan csökken. Nem lehet négy nap alatt olyan kosárlabdát tanítani, hogy az értékes legyen. Szenvedni, harcolni és rengeteg hibával fog játszani minden válogatott a selejtezőkön. Összecsiszolatlan csapatok fognak pályára lépni. A női kosárlabda szépsége éppen az összecsiszolt, jól működő egységek játéka. Senkinek nem az lenne az érdeke, hogy olyan harcos, fogcsikorgatós mérkőzéseket vívjunk, amelyek széles közönség számára nem vonzóak.