Az utóbbi években "eltűnt" a magyar kosárlabdázásból a Sopron csapatával korábban jó néhány bajnoki címet és Magyar Kupát is megnyerő egykori utánpótlás és felnőtt válogatott center, Licskai Zsófia. Pedig nem vonult vissza, hanem Spanyolországban él és játszik.

 

 

- Mondjuk úgy: elsősorban magánéleti okokból költöztem ki. Egy óceánparti városkában élek Andalúziában, közel a portugál határhoz, de kosarazni is szerettem volna.

 

 

- Talán a legfontosabb szempont az volt, hogy nem szerettem volna messze játszani az itteni otthonomtól, de Spanyolországban a csapatok többsége fent van hozzánk képest jóval északabbra. A legtöbb helyre csak repülővel tudtam volna utazni. A Cordobával úgy "találtunk egymásra", hogy aránylag közel, két és fél órányira van tőlünk autóval, így ez volt a legközelebbi csapat a legmagasabb színvonalon.

 

 

- Mivel kintről is figyelemmel kísérem a magyar női bajnokságot, és folyamatosan nézem a meccseket, úgy vélem, itt a színvonal nagyjából a magyar NB I középmezőnyének a szintje. Jó szerkezetűek a csapatok, sok a légiós, köztük jó néhány remek fizikai adottságokkal rendelkező afrikai kosaras lánnyal, így elég kemény fizikai harc megy a palánkok alatt.

 

 

- Szerintem most vagyok életem eddigi legjobb formájában mind fizikálisan, mind mentálisan. A statisztikai rangsor szerint én lettem a második legértékesebb játékos az egész bajnokságban. Lehet, hogy a "levegőváltozás" tett jót, vagy egyszerűen "beértem" - volt egy edzőm, aki azt mondta, hogy a centerek később érnek be... Most azt érzem magamon, hogy a rengeteg munka, amit fiatalkorom óta elvégeztem, elkezdett leülepedni bennem, emellé pedig mozgékonyabb is lettem, ami kulcsfontosságú, hiszen a spanyol kosárlabda az egyik legpörgősebb és leggyorsabb egész Európában. Kicsit sajnálom is, hogy kikerültem a magyar kosárlabdázásban a látókörből, mert el-eljátszottam a gondolattal, hogy bizony szívesen bizonyítanék újra címeres mezben. Úgy érzem, egészen más játékos lettem, mint aki pár éve voltam.

 

 

- Már azon is meglepődtem, hogy akkor meghívást kaptam a keretbe, s bevallom, nem számítottam rá, hogy túl sok időt tölthetek majd a pályán. Ehhez képest első csere voltam, és kifejezetten jól "sült el" az a mérkőzés - jól ment a játék, a hangulat fantasztikus volt, a válogatott pedig győzött. Az a meccs egy nagyon kedves emlékem a mai napig.

 

 

- A Cordoba játékosaként spanyolul is adtam interjúkat. Úgy érzem, szerettek és megbecsültek ott az emberek. Az előző évad után most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy válogathatok az ajánlatok közül különböző osztályokból. Azonban nem gondolom, hogy a szezon legelejétől kezdve játszani fogok valahol, mert jelenleg több mindent kell mérlegelnem. Nem akarok kapkodni, jelenleg egyedül edzek itthon.

 

 

- A kosarazás mellett fokozatosan merültem, mélyedtem el a pszichológiában, kezdetben elsősorban a saját mentális fejlődésem érdekében. Később egy "szakértői-segítői" (coach) képzést is elvégeztem. Ezáltal sportoló fiatalokkal is dolgozva érdekes volt látnom, hogy a fiatalok sok olyan problémával kerülnek szembe, amilyenek miatt annak idején elkezdtem ezzel foglalkozni.