Két világverseny tapasztalatából építkezhet a Csata tehetsége – nagyinterjú Gábor Lilivel
06
Sep
2022
Két világverseny tapasztalatából építkezhet a Csata tehetsége – nagyinterjú Gábor Lilivel
2022. szeptember 6.  |  16:30

Amint az ismert, július végén a debreceni U17-es világbajnokságon, a 6. helyen zárt a magyar válogatott. Múlt szombaton pedig lezárult a portugáliai U16-os Európa-bajnokság is, ahol a magyar válogatott az 5. helyet szerezte meg – a helyosztón magabiztos játékkal győzték le Görögország együttesét. Gábor Lili, a Csata DSE játékosa mind a két alkalommal a magyar csapatot erősítette. Oldalunk ezúttal a fiatal tehetséget kérte fel, hogy értékelje a nyár történéseit, akivel egyben a klubjával kapcsolatos témákra is kitértünk.

 

Kezdjük a nyári eseményekkel. U17-es világbajnokságon szerepeltetek. Milyen volt Debrecenben?

Hatalmas élmény volt számomra az idei világbajnokság – ez volt az első alkalom, hogy egy ilyen versenyen szerepelhettem. Szerintem az első találkozókon még egy kicsit mindenki meg volt illetődve, hisz a hangulat is teljesen más volt, mint egy átlagos, itthoni mérkőzésen. Azután viszont szépen belerázódtunk. Meccsről-meccsre több lett mindenkinek az önbizalma, és végül meg is nyertük a csoportunkat. Ezután következett a torna egyik legfontosabb összecsapása, ahol a nyolc közé jutás volt a cél. Argentína ellen játszottunk, akiket végül sikerült megverni. Ezután Kanada együttese jött a négybe jutásért, ami szerintem a torna legfontosabb pontja volt. Az addigi teljesítményünk alapján mindannyian úgy gondoltuk, hogy van esélyünk, nem lehetetlen megverni Kanadát. Maximálisan fel voltunk spannolva, és azt gondolom, hogy mindent meg is tettünk a győzelem érdekében. Ezért is volt nagy csalódás, hogy végül nem mi hagytuk el győztesként a pályát. A folytatásban jött Japán, majd végezetül Ausztrália csapata. A torna utolsó meccse szintén nagy szívfájdalom számunkra. Ezt is a Kanada elleni találkozóhoz tudom hasonlítani. Maximálisan elhittük, hogy meg lehet szerezni az 5. helyet, ekkor viszont már kijött rajtunk a fáradtság. Ez a játékunkon is meglátszódott. Mindent kiadtunk magunkból, de sajnos nem volt elég a győzelemhez. Összességében én egy abszolút pozitív emlékként gondolok vissza erre a debreceni világbajnokságra.

 

Ezután következtek az U16-os válogatott kötelezettségei. Mennyire volt nehéz átállni arra a csapatra? Hogy sikerült a felkészülés?

A csapatra átállni szerintem egyáltalán nem volt nehéz. Inkább apróságokat tudnék kiemelni, amik itt-ott bezavartak. Az U16-os válogatott például már egy héttel korábban megkezdte a felkészülést, mint ahogy én csatlakoztam volna, vagyis annyival több idejük volt nekik összeszokni. Szerencsére, a csapat többsége nem volt ismeretlen számomra, nagyon sok mindenkivel játszottam már együtt felkészítő táborokban. Szinte mindenkit ismertem már, és jóban is voltam velük, ez pedig megkönnyítette a helyzetemet. Abból a szempontból volt talán nehezebb, hogy az egy hét pihenő után nem ugyanabban az állapotban voltam, mint a többi játékos. Fel kellett zárkóznom hozzájuk fizikálisan, méghozzá gyorsan. Azt gondolom jól sikerült a felkészülés.

 

Mint ahogy azt tudjuk, nemrég ért véget az U16-os Európa-bajnokság. Te hogy készültél erre a tornára? Mik voltak az egyénileg kitűzött céljaid?

Minél több területen szerettem volna segíteni a csapatunkat. Éreztem, hogy ezúttal nagyobb feladat hárul rám. Tudtam, hogyha volt szerencsém idén nyáron megjárni egy világbajnokságot, akkor muszáj az Európa-bajnokságon is aszerint szerepelnem. Szerettem volna vezéregyéniség lenni a csapatban, segíteni a társaimat a pályán és a pályán kívül is.

 

Mit gondolsz, tudtad kamatoztatni a világbajnokságon szerzett tapasztalataidat?

Ahogy te is mondtad, a világbajnokságnak köszönhetően több tapasztalattal rendelkeztem. Debrecenben ugyanis megtapasztalhattam, hogy milyen amikor más nemzetek csapatai ellen kell teljesíteni, milyen az, amikor szinte teltház előtt játszik az ember. Ez az Európa-bajnokságon is nagy segítség volt, hiszen ezek már nem okoztak meglepetést.

 

Említetted, hogy szerettél volna a csapat vezére lenni. Az Európa-bajnoksgágot 8.9 pont-, 4.7 lepattanó-, és 1.9 gólpassz-átlaggal zártad. Ezzel te lettél a magyar együttes egyik, ha nem legeredményesebb játékosa a tornán. Hogy értékelnéd a saját teljesítményedet?

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a torna folyamán, – nem csak a pályán, de a pályán kívül is – kiharcoltam a csapattársaim bizalmát. Ez hatalmas dicsőség számomra. Ami pedig a teljesítményemet illeti, azt gondolom, hogy elégedettek sosem lehetünk, hisz mindig van hová fejlődni. Az én esetemben is voltak hiányosságok, összességében kicsit jobb teljesítményre számítottam magamtól.

Az Európa-bajnokság végén már meglátszódott a játékomon a fáradtság. Idén volt az első alkalom, hogy nem egy, hanem két nemzetközi tornán is szerepeltem, ez pedig a végén tükröződött a teljesítményemen is. Próbálok nem túl keményen állni saját magamhoz, hisz ez számomra még egy teljesen új helyzet volt, de szerettem volna többet hozzátenni.

 

Kívülről úgy tűnt, hogy nagyon jó munkát végzel. A Európa-bajnokság nyolcaddöntői után ugyanis a FIBA elindította a torna legértékesebb játékosára vonatkozó közönségszavazást, a jelöltek között pedig te is helyet kaptál. Ezt hogy élted meg?

Hatalmas meglepetés volt, amikor megláttam a nevemet a jelöltek között. Szerettem volna vezéregyéniség lenni, erre nem gondoltam. Azután persze fél szemünket rajta tartottuk a jelölésen, de nem ez volt számomra a legfontosabb. Ezzel együtt, nyilván hatalmas megtiszteltetés volt.

A világbajnokságon is volt hasonló szavazás, ahol Toman Petra került a jelöltek közé. Petra számomra hatalmas példakép, és büszkeséggel tölt el, hogy az U16-os Európa-bajnokságon engem választottak ugyanebbe a kategóriába. Ez nagyon nagy önbizalmat adott a továbbiakban.

 

Gábor Lili a nyolcaddöntők után 25 perc alatt 10 pontot, 5.5 lepattanót és 2.5 gólpasszt átlagolt. A négy mérkőzést követően a teljesítmény index-átlaga 11-es volt. A magyar válogatott játékos mellett az U16-os Európa-bajnokság MVP jelöltjei között Zhen Verburgt (Belgium), Petra Bozan (Horvátország), Sarah Biamou (Franciaország), Tea Cleante (Franciaország), Panagiota Stoligka – (Görögország) Emma Zuccon (Olaszország) Clara Silva (Portugália) és Iyana Carrion (Spanyolország) szerepelt kiemelve. A MVP címet végül az ezüstérmes spanyol válogatott irányítója Iyana Carrion szerezte meg.

 

 

Kicsit áttérve a csapat teljesítményére, nagy csata után az 5. helyen végeztetek. Hat győzelemmel és egy vereséggel zártatok, ami kívülről nagyon extrának tűnik. Te hová sorolnád ezt a helyezést, öröm, csalódás, vagy inkább realitás?

Nyílván szép eredmény ez az 5. hely, de szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy van bennünk némi hiányérzet. Azt gondolom abszolút reálas lett volna, nemcsak a négy közé jutás, de akár az éremszerzés is. Horvátország lett ugyanis a harmadik helyezett, akiket a csoportmérkőzések során az első körben megvertünk. Ez ad némi csalódottságra okot, de összességében nem lehet okunk panaszra.

A portugálok elleni mérkőzésünk után volt nehéz a helyzet. Másnap szünet volt, így mindenkinek adódott ideje átgondolni a történteket. Szomorúak voltunk, de ezt a szomorúságot végül sikerült átfordítanunk akarattá. Elhatároztuk, hogyha négy közé nem is sikerült jutni, a következő legjobb eredményt megszerezzük, ami az 5. hely volt. Ez az akarat vitt minket előre, és szerencsére sikerült is teljesítenünk a kitűzött célt.

 

Nagyon sok szoros végjátékú meccset megnyertetek. Mi volt szerinted a kulcs?

Szerintem az akarat volt a kulcs ezekhez a győzelmekhez. Minden egyes mérkőzésen voltak hullám-völgyeink, és nagyon sok esetben hagytuk, hogy az ellenfél dominálja a játékot. Nem játszottunk soha tökéletesen. Volt, hogy tíz pont körüli volt a hátrányunk, a végén mégis volt bennünk annyi akarat, hogy felálljunk, küzdjünk és a ne csak felzárkózzunk, de meg is fordítsuk a meccseket. Ez abszolút a csapatmunkának, illetve a küzdőszellemnek volt köszönhető.

 

Az egész tornát tekintve mondhatjuk, hogy a portugálok elleni találkozó a legfájóbb pont számotokra – az egyetlen vereségetek. Min múlott a győzelem? Mit kellett volna szerinted másképpen csinálni?

Ez eléggé bonyolult kérdés. Úgy gondolom, hogy nagyon sok belső és külső tényező játszott közre, hogy nem sikerült megnyernünk a portugálok elleni meccset. Ezek azonban mind csak kifogások. Lehetne arról beszélni, hogy mivel a portugálok voltak a hazai csapat, ellenük tele volt az egész csarnok. Hogy mennyire szokatlan volt számunkra, hogy az egész közönség ellenünk szurkolt. Hogy nem volt szerencsés napunk stb. Viszont, ha megnézzük a statisztikát, látható, hogy nem dobtunk jó százalékkal. A védekezésünk sem volt rendben – túl sok hárompontost engedtünk az ellenfélnek.

 

Ezzel akkor át is térnék a Csatával kapcsolatos témákra. Kezdjük a tavalyi szezonnal. Kadett bajnokságban bajnokok lettetek. Hogy emlékszel vissza erre a szezonra?

Nagyon sok munkát fektettünk az elmúlt szezonba, főleg a vége felé. Játszottuk sorban a mérkőzéseket, de szinte végig tudtuk, hogy a Péccsel fogunk döntőt játszani – ők voltak azok, akik tudásilag velünk egy szinten voltak. Fejben tehát végig rájuk készültünk. Amikor elérkezett a döntő mérkőzés, az egyik legnehezebb feladatba botlottunk. 17 pont volt ugyanis az ellenfél előnye, onnan fordítottuk meg a meccset.

Nagyon boldog voltam, amikor lefújták a mérkőzést. Nem csak azért, mert megnyertük a kadett bajnokságot. Azért is, mert abban a pillanatban úgy éreztem, hogy kifizetődött az egész éves kemény munkánk. Ha minden igaz, a csapatból négyen voltunk, akik több korosztályban is játszottak a tavalyi szezon során. Rengeteg meccsünk volt, és még annál is többet dolgoztunk. Jó volt látni, hogy e kemény munka gyümölcse végre beérett.

 

Te lettél a kadett döntő MVP-je, ami már önmagában egy nagy szintlépés számodra. Mit gondolsz miben fejődtél leginkább?

Amiben szerintem a legtöbbet fejlődtem, az a mentális hozzáállásom. Nemrégiben nagyon sok mindent túlgondoltam játék közben. Nem mertem elvállalni még a közeli dobásokat sem, ha valami nem jól sikerült, utána képes voltam a meccs végéig azon gondolkodni. Ezen a téren sokat fejlődtem az elmúlt év során. Magabiztosabban vállalom fel a helyzeteimet, nem félek döntéseket hozni a pályán. A kadett döntő során is már abszolút levetkőztem magamról a félelmeimet, csakis arra koncentráltam, hogy nyerjen a csapat. Úgy érzem ez volt számomra a fordulópont. A világbajnokságon, illetve az Európa-bajnokságon szinte már nem is volt ilyesfajta problémám, de azért még van hová fejlődnöm.

 

Ezen kívül akkor még mik a céljaid a következő szezonra?

A tavalyi szezonnal bezárólag, kinőttem a kadett korosztályt. Ha minden igaz, jövőre juniorban és NBI/B-ben is fogok játszani. Szeretnék minél többet hozzátenni mindkét csapat teljesítményéhez, és bár mi leszünk a fiatalok, szeretnék nem beleolvadni a tömegbe, hanem lehetőség szerint kitűnni. Ezen kívül, szeretnék még többet tanulni és fejlődni, illetve, ahogy azt említettem, szeretném a fejemben lévő gátat maximálisan lerombolni.

Felnőtt korosztály szóba jöhet?

Egyelőre semmi konkrétumról nem volt szó. Bódi Ferenccel abban egyeztünk meg, hogy lesz rá alkalmunk, hogy a felnőtt csapattal edzünk. Szerintem ez már önmagában is egy szuper dolog, és hatalmas megtiszteltetés, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat fogunk tanulni. Most a lényeg, hogy minden egyes nap keményen dolgozzunk, és majd meglátjuk mit hoz a jövő.

 

A játék mely terülteire szeretnél a leginkább fókuszálni a következő szezon során?

Szeretnék még több figyelmet fordítani a támadójátékom fejlesztésére. Nyilván védekezés szempontjából is van még fejlődnivalóm, de úgy érzem, azon a téren jelenleg stabilabb vagyok. Támadásban nagyon hullámzó a teljesítményem, amit szeretnék kiegyenlíteni. A legnagyobb elakadás a hárompontos-vállalásoknál van, ezen kell még sokat dolgoznom. A nyár már egy előrelépés volt számomra, de ha jól szeretnék szerepelni akár felnőtt mezőnyben is, erre muszáj még nagyobb hangsúlyt fektetnem.

 

 

Megyei szövetségek