Eb-felvezető sorozatunk első három részében a magyar férfi kosárlabda-válogatott Európa-bajnoki történetére tekintettünk vissza az 1955-ös aranyéremmel, az 1999-es visszatéréssel és a legutóbbi, 2017-es kontinenstornával, a továbbiakban viszont már a közelmúlton és jelenen lesz a hangsúly. Öt évvel ezelőtt nagyon szép sikereket értünk el az Eb-n, utána azonban a sportágban és a világban is hatalmas változások történtek. A most következő epizódban a mögöttünk hagyott Európa-bajnoki selejtezősorozatról lesz szó, mellyel egy 53 éves rossz szériának vetettünk véget.

 

 

 

 

Legutóbb a 2017-es Európa-bajnokságnál hagytuk abba, ami nem csak azért volt vízválasztó, mert az a kontinenstorna volt a legutóbbi, és szerepeltünk is rajta. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) ugyanis hosszas beszélgetések, tárgyalások után úgy határozott, hogy megváltoztatja az egyes világeseményekre való kijutás szabályait, lebonyolítását. Ebbe tartozott például az is, hogy már nem az Európa-bajnoki eredmények kvalifikálták a csapatokat a világbajnokságra, hanem külön selejtezősorozatot kellett vívni a vb-indulásért is, ahol mindenkinek részt kellett vennie - a rendezőt leszámítva. A vb mezőnye 24-ről 32 csapatra nőtt, a tornát pedig nem 2018-ban, négy évvel az előző világbajnokság után tartották, hanem egy évvel később, 2019-ben.

 

Ennél is jelentősebb változás volt azonban, hogy a kvalifikációs meccseket már nem a "nyári szünetben", hanem a klubszezon közben rendezték meg, az NBA játékosok mellett pedig az Euroligában játszók sem csatlakozhattak a válogatottakhoz - a FIBA nem tudott megegyezni az Euroliga vezetőivel, ez a csata azóta is tart a két fél között. Ez rengeteg nemzeti együttest érintett, így a miénket is: a 2017-től négy éven át a Barcelonában, tavaly nyár óta pedig a Real Madridnál kosarazó Európa-klasszisunk, Hanga Ádám nem vehetett részt a 2019-es világbajnoki selejtezők, illetve az eredetileg 2021-re kiírt Európa-bajnokság selejtezői során sem, pedig elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy sikerült kijutunk az előző Eb-re.

 

A 2019-es vb selejtezőjének első csoportköre 2017 novemberében kezdődött, már az új szabályok szellemében, és szép eredményt értünk el. Az első csoportkörben Litvánia mögött, Lengyelországgal azonos mérleggel (3-3) végeztünk a harmadik helyen, majd a második csoportkörben Hollandia mellett Horvátországot is megelőzve negyedikek lettünk 6-6-os mutatóval. Európa 16 legjobb csapata között továbbra is ott voltunk az eredményeink alapján, a vb-re viszont minden csoportból az első három jutott tovább, összesen 12 együttes.

 

 

 

 

Az Európa-bajnoki selejtezők lebonyolítása is változott a korábbiakhoz képest. Egyrészt a FIBA új rendszere miatt most már négyévente rendezik meg a kontinensviadalt - korábban a második világháborús időszakot leszámítva mindig kétévente volt Eb. Másrészt mindenki elindult a selejtezőkön, így 32 ország nyolc darab négyfős csoportban harcolt a 24 helyért - minden csoportból az első három kvalifikálta magát az Eb-re. A sorsolás után kiderült: a 2017-ben Európa-bajnoki címet nyerő Szlovéniával, Ukrajnával és Ausztriával kerültünk egy csoportba. Ezt a négyest kellett "megoldanunk", hogy 52 év után újra elmondhassuk, egymás után két kontinenstornára is kijutott férfi válogatottunk.

 

A 2021-es Európa-bajnokság selejtezői a kínai világbajnokság után, 2020 februárjában kezdődtek, számunkra pazarul. 2022. február 20-án Szlovéniát fogadtuk Szombathelyen, és azonnal az Eb-címvédő legyőzésével kezdtünk. Végig szoros volt a mérkőzés, de sokáig úgy tűnt, a szlovének valahogy lehozzák a meccset... szerencsére nem sikerült nekik. Az utolsó két percre még 71-66-os szlovén vezetéssel fordultunk, amikor jött Rosco Allen két büntetője, Edo Muric technikaija után a harmadik is a helyére került, Váradi Benedek triplájával pedig már a vezetést is átvettük bő fél perc leforgása alatt (72-71). Jordan Morgan és Rosco is bedobtak egy-egy duplát, 16 másodperccel a vége előtt viszont Prepelic két büntetője megint egypontos vendég előnyt jelentett (74-75). Ekkor jött Perl Zoltán, rajta is szabálytalankodtak, ő pedig hidegvérrel értékesítette mindkét egypontost. Egy szlovén eladott labda után még Benke Szilárd is a helyére küldte az első büntetőjét, a szlovéneknek pedig nem volt már idejük jó dobóhelyzet kialakítására, legyőztük a regnáló Európa-bajnokot (77-75)!

 

 

Három nappal később Zaporizzsjában léptünk pályára. Az Ukrajna elleni találkozó kifejezetten pontszegény volt, de egyrészt ez is szorosan alakult, másrészt viszont itt a végjátékban végig nálunk volt az előny, az ukránok loholtak utánunk. Alig néhány (4.0) másodperccel a vége előtt egyenlített a hazai együttes, jött azonban egy magyar időkérés, majd Rosco Allen egészen elképesztő ziccere, amivel 62-60-ra Ukrajnában is győzni tudtunk, így két forduló után 2-0-lal álltunk. Mivel a csoport papíron leggyengébb tagjával, Ausztriával még nem is játszottunk, finoman szólva is igen jó esélyeink mutatkoztak az újabb Eb-részvételre, még ha természetesen nem is akartunk elkiabálni semmit.

 

 

A 2020-as év azonban nem (vagy nem csak) erről marad sajnos emlékezetes. Márciusban világjárvánnyá nyilvánították a koronavírust, és mint ismert, gyakorlatilag az egész világ leállt - nemcsak a kosárlabda, a sport, hanem minden. Az már a lezárások után is tudható volt, hogy ha újraindul az élet, nem a régi mederben fog zajlani, és ez az Európa-bajnoki selejtezőkre is igaz lett természetesen. Buborékrendszer, állandó tesztelés és bizonytalanság várt mindenkire, hiszen látszólag makkegészséges játékosok is bármikor kihullhattak egy-egy pozitív teszt miatt - és sajnos ebből többet tapasztalt meg Sztojan Ivkovics együttese, mint szeretett volna.

 

2020. novemberében Szlovéniában kellett buborékba vonulnia a mieinknek, hogy folytassuk az Eb-selejtezőket, és akár egyetlen nyert mérkőzéssel biztosítsuk helyünket a kontinenstornán. Annyi pozitív esetet találtak azonban csapatunknál, hogy a FIBA elhalasztotta ezeket a meccseinket.

 

„Bízunk a magyar orvostudományban, és nem hisszük, hogy ők hibáztak volna. Minden szabályt betartottunk, és abban sem hiszek, hogy összeesküvés áldozatai lennénk. Az érintett játékosok hazautaztak, kevesen maradtunk, nagyon sújtott bennünket a járvány, és korrekt volt a FIBA, amikor a halasztás mellett döntött” - nyilatkozta akkor az M1-nek a szövetségi kapitány.

 

 

 

 

Mindez azt jelentette, hogy a februári, kijevi buborékban a többieknek 3 nap alatt 2 mérkőzést kellett lejátszaniuk, míg nekünk 5 nap alatt 4-et. Szlovénia ellen kikaptunk az első meccsen, február 18-én (84-72), de tudtuk, hogy elég a két, Ausztria elleni találkozóból egyet hozni, és megvan a kijutás.

 

Az első osztrákok elleni összecsapás hatalmas csatát hozott február 19-én. Ellenfelünk a félidőben 9, három perccel a vége előtt pedig 7 ponttal vezetett (73-66). Jött azonban Vojvoda Dávid triplája, floatere, majd Ferencz Csaba kosara, és megvolt az egyenlítés. Mahalbasic zsákolása után Benke is eredményesen tört be a palánk alá, következhetett a hosszabbítás (75-75) - ahol, mint később kiderült, szintén kulcsszerep jutott Benkének. Váradi Benedek triplája után három ponttal álltunk jobban a ráadásban, de az osztrákok fordítani tudtak. Az utolsó fél percnek úgy mentünk neki, hogy egy ponttal vezetett északnyugati szomszédunk (81-80), amikor ez történt:

 

 

Benke emberről elengedett palánkos triplájával 83-81-re győztünk, amivel matematikailag is bebiztosítottuk újabb Eb-részvételünket. 1969-ben fordult elő utoljára, hogy egymás után két Európa-bajnokságon szerepeltünk, ezt sikerült megint elérni.

 

"Az osztrákok frissek voltak, mi előző este nehéz meccset játszottunk, és ez meglátszott mindkettőnkön. Ráadásul ők láttak minket csütörtökön, tudták, mit kell tenniük ellenünk. Egy idő után azonban ők is elfáradtak, és mi ilyenkor jobbak vagyunk. Számunkra a fájdalom és a fáradtság nem létezik, olyankor is mosolyogva küzdünk tovább." - nyilatkozta Ivkovics az osztrákok elleni sikert követően.

 

Két nappal később tükörsimán vertük Ausztriát (81-58), majd az öt nap alatt lejátszott negyedik mérkőzésünkön kikaptunk a kijevi buborék házigazdájától (63-97). Mindez azt jelentette, hogy egy hazai, két idegenbeli és három semleges pályán lejátszott találkozó után kérdés nélkül, 4-2-es mérleggel tudtuk magunkat kvalifikálni az Eb-re.

 

52 év után fordulhatott volna elő, hogy a mieink zsinórban két Európa-bajnokságon is részt vesznek... Hogy ebből végül 53 év lett, az is a koronavírusnak "köszönhető": a FIBA tavaly nyárról idén szeptemberre halasztotta az Eb-t, így bár egy évvel tovább kell várnunk az újabb kontinenstornára magyar részvétellel, szurkolói előtt játszhat majd a magyar csapat Kölnben.

 

Hogy mely válogatottak jutottak még ki, hol lesznek a meccsek, és kiket lehet majd látni az Eb-n? Ez a következő részekből kiderül.