Szeptember 1-jén a magyar válogatottal a mezőnyben rajtol a 41. férfi kosárlabda Európa-bajnokság, ennek apropóján elevenítjük fel a magyar válogatott múltbéli szerepléseit a kontinensviadalon. Az első részben az 1955-ben aranyérmet nyert nemzeti csapat volt középpontban, ezúttal az 1999-es gárda szereplését tekintjük át.

Az előzmények

Az 1955-ös Eb-sikert követő években is a kontinens legjobbjai között tartották számon a magyar válogatottat, de a bravúrt nem sikerült megismételni. A csapat az 1956-os melbourne-i olimpiára politikai döntés miatt nem utazhatott, de a következő öt Európa-bajnokságon egyszer sem végzett a hatodik pozíciónál hátrébb (1957-ben, 1959-ben és 1963-ban negyedik, 1961-ben hatodik hely), az 1960-as és az 1964-es olimpián pedig szintén képviseltette magát a nemzeti csapat (9. és 13. hely). Az 1965-ös kontinensviadalon már csak a 15. helyen végeztünk, 1967-ben a 13. pozíciót sikerült elcsípni, míg az 1969-es 8. hely évtizedekig az utolsó magyar Eb-szereplést jelentette – a csapatot ekkor Orbay László, Gabányi László, Kovács József, Pálffy Tamás, Bánhegyi István, Prieszol József, Banna Valér, Lendvay Ödön, Gyurasits István, Gellér Sándor, Hódy Szabolcs, valamint Hegedűs István alkotta.

A korábbi sikerkovács Páder Jánost Zsíros Tibor követte a kapitányi tisztségben 1964-ben, 1966-tól 73-ig pedig Eszéki Rezső irányította a nemzeti csapatot. A magyar férfi kosárlabda amilyen gyorsan megjelent az európai élmezőnyben, 1969 után olyan gyorsan el is tűnt onnan – fájdalmasan hosszú időre.

Ami a hazai viszonyokat illeti, az 1950-ben alapított Honvéd uralta a bajnokságot – 1952-től 1970-ig mindössze egy évben, 1956-ban nem a katonacsapat végzett az élen (akkor be kellett érniük az ezüsttel), majd 1971-től 86-ig újabb 12 bajnoki címet gyűjtöttek be. 55 évet kellett várni az első vidéki aranyéremre, a Körmendnek sikerült a bravúr az 1986/87-es szezonban. Bár a Honvéd elsöprő dominanciája véget ért, azért a 90-es évek közepén volt még egy pazar sorozata az előbb Tungsram-Honvéd, majd Danone-Honvéd névre keresztelt alakulatnak, 1993-tól 97-ig ötből négyszer diadalmaskodtak a hazai pontvadászatban. A válogatott eredményei azonban visszaestek, a szövetség olyan, mai szemmel extrémnek mondható dolgokkal kísérletezett az utánpótlás „gatyába rázására”, mint a 90/91-es idényben az NB I B csoportjában szereplő Pilar Kadettválogatott (91/92-ben Pilar Ifjúsági Válogatott).

Bár ennek az ificsapatnak csak kisebb része jutott el később a felnőtt válogatottig, tény, hogy valami megindult a magyar utánpótlásban a 90-es évek elején. A bajnokságban egyre gyakoribb vendégek voltak az idegenlégiósok, egyes klubcsapatok időnként kimerészkedtek „nemzetközi vizekre”. A Körmend és a Honvéd mellé az évtized második felére felnőtt az Albacomp, több klubban is kulcsszerepet töltöttek be magyar kosarasok.

A selejtezők

Az 1999-es Eb-selejtezőket 1997 novemberétől 1999 februárjáig játszották, a Mészáros Lajos vezette nemzeti csapat Romániával, Portugáliával, Macedóniával, Oroszországgal és Lengyelországgal került egy hatosba. A csoport első két helyezettje automatikusan kijutott az Eb-re, csakúgy, mint a négy legjobb harmadik helyezett.   

Lengyelország ellen kezdtünk idegenben, a kapitány nyolc játékost (Boros Zoltán, Mészáros Zalán, Mérész Tamás, Halm Rolland, Sitku Ernő, Orosz László, Gulyás Róbert, Czigler László) forgatott a mérkőzésen. Ekkor még két 20 perces félidőből állt egy meccs, és a második félidőt 43-30-ra behúzó magyar válogatott sikerrel vette az első akadályt – a derbit pihenő nélkül végigjátszó Boros 18 ponttal és 7 gólpasszal segítette a csapatot. A több hazai együttesben is megforduló Antonio Alexével (aki egy tragikus autóbalesetben sajnálatosan hamar eltávozott az élők sorából 2005-ben) felálló Románia volt a következő ellenfél. Az „alap” nyolcason kívül Fodor Gergellyel és Góbi Henrikkel kiegészülő magyar csapat magabiztos, 30 pontos sikert aratott (86-56), a gárdából heten dobtak legalább 9 pontot. A harmadik derbin a legnehezebbnek ígérkező ellenfél, Oroszország várt a mieinkre, ráadásul orosz földön. A magyarok azonban remekül tartották magukat, a második félidőt szűken meg is nyerték, a 87-78-as vereség bőven a vállalható kategóriába tartozott - Gulyás Róbert 23 pontos, 10 lepattanós dupla-duplával vétette észre magát. Portugáliát viszonylag könnyen vertük hazai környezetben 85-69-re A 18 pontos Gulyás ismét vezére volt a gárdának, ahol játékra jelentkezett az a Dávid Kornél is, aki már egy évre sem volt ekkor NBA-ben való bemutatkozásától. Macedónia ellen kellemetlen hazai vereség következett (49-68, egyedül a 13 egységig jutó Sitku érte el a 10 pontot magyar oldalon), így 3-2-re módosult győzelem / vereség mutatónk. A lengyeleket hosszabbításban sikerült legyűrni 78-68-ra, a 24 pontot szóró Gulyás hathatós közreműködésével. Romániát idegenben is sikerült felülmúlni 72-54 arányban (Sitku 24-et hintett), majd következett a mindmáig emlékezetes Oroszország elleni derbi, amelyen egy esetleges győzelem az Európa-bajnokságra való kijutást jelentette válogatottunknak.

Az oroszok két egymást követő világbajnoki ezüstéremmel a tarsolyukban érkeztek Salgótarjánba, az esélyek egyértelműen mellettük szóltak - hasonlóan az 1955-ös mérkőzéshez, vagy talán még egy kicsit annál is jobban. Dávid és Czigler hatékonyan dolgozott mindkét palánk alatt, kezdeti 17-9-es előnyünket előbb 28-14-re, majd 32-16-ra növeltük. A félidő végét azonban megnyomták az oroszok, Dávid lecserélését kihasználva egy 9-0-s rohammal zárkóztak a nagyszünetig. A fordulás után is kitartott ez a lendület, hiszen nem csupán utolérték a játékát kereső magyar csapatot, de a vezetést is átvették Kurasovék (42-47). Dávid tartotta meccsben a mieinket, hat pontjával 51-50-re zárkóztunk, de a slusszpoén még hátra volt. 59-57-re vezettek az oroszok, betűk helyett beszéljenek ezúttal a képek:

1959 után sikerült újra legyőzni Oroszországot (akkori nevén Szovjetuniót), és ahogy az 55-ös siker, ez is valami különlegeset adott a magyar kosárlabdázásnak. Halm Rolland neve egybeforrt azzal a bizonyos dobással, de az érintett ezt egyáltalán nem bánja. Dávid Kornél egyébiránt 24 pontot vállalt a mieink 60 egységéből.

A Portugáloktól (58-79) és a Macedónoktól (58-64) ugyan kikaptunk az utolsó két selejtezőn, de ez már nem osztott, nem szorzott, 6-4-es mérlegünkkel ott voltunk a csoport harmadik helyén. A válogatott 30 év szünetet követően ismét lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa magát Európa legjobbjai ellen.

Az Európa-bajnokság

A kontinens akkori nagyágyúi szép számban képviseltették magukat Franciaországban az ekkor még csupán 16 csapatos tornán – elég csak Toni Kukoc, Arturas Karnisovas, Dejan Bodiroga, Arvydas Sabonis, Vlade Divac vagy éppen Dirk Nowitzki nevét említeni. A magyar válogatott a B jelű négyesbe kapott besorolást Spanyolország, Szlovénia és Oroszország mellé. Országunkat Kálmán László, Boros Zoltán, Mészáros Zalán, Németh István, Halm Rolland, Bencze Tamás, Pankár Tibor, Dávid Kornél, Sitku Ernő, Orosz László, Gulyás Róbert és Czigler László képviselte, a szövetségi kapitány Mészáros Lajos volt.

A spanyolok ellen kezdtünk, annak ellenére igen lendületesen, hogy Dávid már a 8. percben megkapta negyedik hibáját. Hiába, a játékvezetők olyan régen láttak magyar csapatot Európa-bajnokságon, hogy teljesen elfeledkeztek rólunk… Az első félidőt így is 36-27-es vezetéssel zártuk, de sajnos a második húsz perc egyértelműen a spanyoloké volt. Egy 10-0-s etappal fordítottak, majd 84-75-ös sikert arattak – így sem volt miért szégyenkeznünk, a 23 pontos Gulyás vezérletével partiban voltunk az esélyesebb ellenféllel szemben. Az oroszok a csoport másik meccsén 68-47-re verték Szlovéniát.

Következhetett a salgótarjáni mérkőzés „visszavágója”, ezúttal még nagyobb téttel. A betegség miatt már az első mérkőzést is kihagyó Németh mellé sajnos Halm is feliratkozott a sérültlistára, pedig mi lett volna, ha… A találkozó első három pontját a magyarok szerezték, ám 0-3-ról gyorsan 9-3-ra fordított Szergej Bjelov együttese. Az első félidő folytatásában is jobbára az orosz válogatott vezetett, ráadásul Mészáros Zalán a 9. percben, Bencze pedig a 14. percben már a negyedik személyi hibáját gyűjtötte össze. Pontatlanul, mindössze 32 százalékos hatékonysággal dobott ebben a periódusban a magyar együttes, így nem véletlen, hogy 20 percnyi játék után Gulyás 7 találattal is a legeredményesebb pontszerző tudott lenni. A szünetet követően egy magasabb szerkezetű csapattal próbálkozott Mészáros Lajos, és 8 pont hátrányt lefaragva sikerült 49-47-re fordítani. Nagyszerűen kosárlabdázott a magyar válogatott, és fél perccel a befejezés előtt még 5 pont volt az előnye (71-66). A hajrában azonban Orosz négy, Dávid pedig egy büntetőt rontott el, és mivel a lefújás előtt 1.1 mp-cel megítélt három büntetőből az oroszok irányítója, Karaszjev kettőt értékesített, Oroszország egyetlen ponttal győzött (72-73). Gulyás és Dávid egyaránt 17 ponttal segítette a csapatot. Szlovénia ugyanekkor 85-75-re legyőzte a spanyolokat.

Mivel az egymás elleni eredmény volt az elsődleges döntő faktor a csoporthelyezéseknél, egy egypontos győzelem is magyar továbbjutást ért volna. Azonban ez nem következett be, és ebben – több érintett véleménye szerint is – külső tényezők is közrejátszottak. Mind Mészáros kapitány, mind Dávid Kornél a bíráskodást emelte ki a 72-66-os vereséget követő nyilatkozatában.

„Szoros meccs volt, a találkozó azon dőlt el, hogy a sikertelen dobásaink után a szlovénok rendre leindítottak minket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Radic úr sorozatosan a kárunkra tévedett, Jungebrand játékvezető pedig gyakorlatilag néma síppal asszisztálta végig a találkozót.”- vélekedett Mészáros Lajos. Dávid Kornél is lényegre törően fogalmazott: „Jól sikerült a felkészülésünk, de nehéz úgy előre lépni, hogy a "külső körülmények" kedvezőtlenek.”

A magyar válogatott tehát a csoportmérkőzéseket követően búcsúzott a kontinensviadaltól. A három derbin összesen 16 ponttal kaptak többet Dávidék, mint amennyit dobtak, kis szerencsével – és kevésbé „lejtő” pályával - a továbbjutás is összejöhetett volna. A sportban azonban nincs „ha”, elbúcsúztunk az Európa-bajnokságtól - mint utólag kiderült, újabb 18 évre…