"Számszakilag" minden mérkőzését nagy különbséggel elveszítve zárta sereghajtó pozícióban az összevont B és C csoportos Európa-bajnokságot Szarajevóban kerekesszékes kosárlabda-válogatottunk. Magyar András szövetségi kapitány szerint ez a realitás, hosszú évek sokrétű munkájára lesz szükség, hogy felzárkózzunk az európai középmezőnyhöz.

 

 

 

- Ez egy összetett kérdés. Néhány adalék: az Eb-n szereplő válogatottak évek óta résztvevői a különböző Európa-bajnokságoknak, mi csupán a harmadik Eb-n szerepeltünk, válogatott is gyakorlatilag négy-öt éve létezik, és folyamatosan változik. Ellenfeleinknek sokkal több a nemzetközi tapasztalatuk, mint a mi játékosainknak. Csapatunkban több olyan játékos is volt, aki csupán három éve játszik kerekesszékes kosárlabdát, nem nagyon tudok más olyan sportágat, ahol ilyen előfordulhat. Riválisainknál jóval nagyobb a merítés, több a játékos. Ehhez egy adalék: a tornát Törökország nyerte, ahol több ligában, osztályban összesen hatvannégy csapat szerepel, nálunk a nyíregyháziak belépésével emelkedett ez a szám ötre. Az is nagy különbség, hogy a csapatok többségénél játszottak olyan megsérülő, balesetet szenvedett játékosok, akik még épként magas szinten kosárlabdáztak - nálunk nem volt ilyen. A tornán szereplő játékosok több mint a fele, de inkább a háromnegyede profi, hivatásos, ebből él - nálunk mindenki amatőr, a játék szeretetéért játszik, és az elvárásokat, követelményeket is ehhez kell igazítani.

 

 

- Tisztában voltunk az erőviszonyokkal. Eleve tanulni mentünk ki, nem helyeztünk, és reálisan nézve nem is helyezhettünk semmiféle nyomást a játékosokra, úgy is mondhatnám: sejtettük, hogy valami hasonló vár ránk. Ezzel együtt a játékosoknak a pályán, nekünk szakvezetőknek pedig a kispadon szembesülni azzal, hogy ellenfeleink mennyivel előttünk jártak, elég nehéz volt feldolgozni.

 

 

- Ami engem illet, több mint negyven éve edzősködöm, de ilyen szituációban még nem voltam. Valahol az is az edzői szakma része, hogy a különböző szituációkat - legyen az akár siker, akár kudarcsorozat - kezelni tudja. Bár minden meccset nagy különbséggel elveszítettünk, arra büszkék lehetünk, hogy aki a pályán volt, mindig mindent megpróbált kiadni magából. Ez - a már előbb ismertetett okokból - ennyire volt elég.

 

 

- A játékosokat a torna előtt a versenybíróság sérültségi fokuknak megfelelően pontértékkel látták el, a legsúlyosabb fogyatékkal élőké az egyes, és ahogy kisebb és kisebb a fogyatékosság mértéke, úgy nő a pontszám. Nekünk mindössze három egyes értékű játékosunk volt a csapatban, többségben voltak a négyes pontszámúak. A játékosok összpontértékét tekintve maximum tizennégy "pont" lehetett egyszerre a pályán. Valóban csapatunk kapitánya, Tóth Cirill, valamint Gergely István nagyon sok időt töltött a pályán, a magasabb értékszámú játékosainknál volt több variációs lehetőségünk. Mint már említettem, csapatunkban voltak a kerekesszékes kosárlabdát nem túl régen kezdő, s még a mi szintünkön, magyar szinten is igen kevés tapasztalattal rendelkező játékosok.

 

 

- Azt mondtam nekik, amellett, hogy megköszöntem küzdésüket, hogy már látják, hová kell eljutni - ezért kell dolgozni.

 

 

- Az biztos, hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, hosszú évek, talán évtizedek kellenek hozzá. Az első és legfontosabb feladat az lenne, hogy szélesíteni tudjuk a bázist, új játékosokat, csapatokat megnyerve a sportágnak, hogy nagyobb, jóval nagyobb legyen a merítési lehetőség. Ezt követően meg kell tanítani őket kosárlabdázni, ami szintén hosszabb időt igényel, tehát folyamatos, aprólékos, türelmes és nagyon sok munkával. 

 

 

 

Horvátország - Magyarország 94-24

Magyarország - Bosznia-Hercegovina 26-106

Magyarország - Bulgária 16-68

Csehország - Magyarország 69-32

Magyarország - Írország 24-60

Szerbia - Magyarország 83-24

Magyarország - Portugália 24-87