Pályafutásuk vége felé közeledve egyre többször teszik fel maguknak a kérdést sportolóink: hogyan tovább? A válasz gyakran ennyi: edző vagy sportvezető. Honti Kata Euroliga-győztes kosárlabdázó teljesen más utat választott: a továbbiakban diplomataként képviseli Magyarországot.

A cikk eredetije a Nemzeti Sport oldalán jelent meg.

Az egyik legeredményesebb magyar kosárlabdázó, a karrierje során gyűjtött trófeák számában talán csak Béres Tímea előzi meg. Itthon szülővárosa, Sopron élcsapatában játszott (2002–2011; 2016; 2019), Spanyolországban a Valenciában (2011–2012) és a madridi Rivas Ecópolisban (2012–2013), Olaszországban a Famila Schióban (2013–2015) és a Napoliban (2016–2017), Törökországban a Kayseriben (2015–2016). Sikereit felsorolni is nehéz: Euroliga-győztes (2012), spanyol bajnok, Spanyol Kupa-győztes, kétszeres olasz bajnok, kétszeres Olasz Kupa-győztes, kétszeres olasz Szuperkupa-nyertes, hatszoros magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa-győztes. A magyar válogatottban 109-szer játszott, utánpótlásszinten U20-as Eb-ezüstérmes, U18-as Eb-bronzérmes. Nemrég a helyszínen tekintette meg a Sopron Basket történelmi Euroliga-diadalát.

„Csak amikor meg kell írnom az önéletrajzomat, akkor szoktam listázni, mit is értem már el, s ilyenkor jó rá visszaemlékezni – mondta Honti Kata, aki a kosárlabdapályán az egyik legintelligensebb honi irányító volt, s akit először 2017 októberében, 30 évesen búcsúztattak el Sopronban. – Nem bántam meg, hogy visszavonultam, úgy gondoltam, szép karrierem volt, de elég is volt – nem éreztem már magamban azt a lendületet, motivációt, mint korábban. És már élt bennem a kíváncsiság, a vágy, hogy belevágjak a sportolás utáni életembe.”

Aztán 2019 januárjában addig kérlelték a soproniak, amíg beadta a derekát. „Ha valakit a szülővárosa csapata hív, hogy bajban van, szükség van a segítségére, nehéz nemet mondani. Az első telefonhívás során még csak arról volt szó, hogy Fegyverneky Zsófia sérülése miatt kellene besegítenem az edzésmunkába, aztán olyan nagyszerűen alakult minden, hogy két hónapig játszottam, és még az Euroliga négyes döntőjébe is bejutottunk. Azt pedig nem hagyhattam ki. Noha mielőtt visszacsalogattak, két évig le sem ütöttem a labdát.”

Egyébként a kora alapján, 34 évesen most is játszhatna – az említett Fegyverneky Zsófia, a Sopron Basketet néhány hete Euroliga-győzelemre vezető irányító három esztendővel idősebb nála –, az edzősködésbe is belekóstolt, és sportvezetőként is van már gyakorlata. Magyarán: a kosárlabdasportban kikövezett úton haladhatna...

„Valóban edzősködtem már Olaszországban, a női másodosztályban az Umbertide másodedzője, a Perugia vezetőedzője voltam. És miután vezetés és menedzsment szakon diplomáztam a newcastle-i Northumbria Universityn, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségével közös projektben is részt veszek, hozzásegítve fiatal honi edzőket európai tanulmányúthoz, továbbképzéshez. Aztán a nemzetközi szövetségnél, a FIBA-nál is elvégeztem egy vezetői képzést, amely után a FIBA válogatott mérkőzésein a teljes rendezvény lebonyolításáért felelős technikai delegáltként, majd az összecsapás alatt komisszárként dolgozhatok. Már két feladaton is túl vagyok: rám bízták novemberben a Horvátország–Szlovénia, februárban az Észak-Macedónia–Grúzia férfi világbajnoki selejtezőt. Szóval, a sportág közelében maradtam, csak nem a pályán, hanem a pálya mellett.”

Hogy miként következett ezután vagy ennek tetejében a Magyar Diplomáciai Akadémia diplomataképző programja?

„Mindig keresem a másfajta, új kihívást. Ki akarom próbálni magam olyan területen is, amellyel korábban egyáltalán nem foglalkoztam. Ugyan szakmai tapasztalatom nincs, de a sportágam számos pozitívumot adott, sok országban éltem, több nyelven beszélek, van gyakorlatom a gyors kapcsolatteremtésben, beilleszkedésben, a különböző kultúrák tiszteletben tartásában. Mindez pluszt jelent, remélem, kamatoztatni tudom diplomataként, s az alapok megtanulása után a sportdiplomáciával is foglalkozhatok, mert mégiscsak a sport a szívem csücske. A Külgazdasági és Külügyminisztérium sportdiplomáciai főosztályán tölthettem az otthoni gyakorlatomat, és magával ragadott, amit ott láttam.”

Miután Kata több évig élt Olaszországban, kézenfekvő választás volt, hogy Magyarország római nagykövetségén töltse két hónapos külképviseleti gyakorlatát. „Egyrészt a nyelvismeretem miatt szerettem volna ide kerülni, másrészt mert a római kiemelt nagykövetség, szakmailag óriási fejlődési lehetőséget rejt. Kovács Ádám nagykövet úr szívélyesen fogadott, igyekszem tőle és munkatársaitól minél többet megtudni két hónap alatt a magyar–olasz kétoldalú kapcsolatokról.”