Talpra állt a nyitó mérkőzésen elszenvedett súlyos, 31 pontos veresége után a bő egy hete a szlovákiai Léván rendezett U18-as FIBA Challengeren válogatottunk. A mieink az íreket, majd a házigazda szlovákokat, a döntőben pedig az ukránokat legyőzve megnyerték a tornát. Az együttes szakvezezőjével, Pethő Ákossal beszélgettünk a szép siker kapcsán.

 

 

- Amikor elkezdtük a felkészülést, azt hangsúlyoztam a játékosoknak, hogy nevezzék bárhogyan is a tornát, nekik ez a nyári fő verseny, ez az Európa-bajnokság. Ennek szellemében készültünk, és úgy utaztunk ki, hogy minden mérkőzést meg akarunk nyerni.

 

 

- Rosszul, idegesen, nagyon lámpalázasan, pontatlanul kezdtünk, hamar nagy hátrányba kerültünk. Erre a kedvezőtlen helyzetre pedig utólag így érzem, rosszul reagáltunk, és ebbe magamat, mint a csapat szakvezetőjét is beleértem. Szerettük volna minél hamarabb ledolgozni a hátrányt, kapkodni kezdtünk, újabb rossz döntéseket hoztak a fiúk a pályán, ennek lett az eredménye a 31 pontos vereség. Szerencsére végül nem osztott, nem szorzott.

 

 

- Mi a szakmai stábbal a torna során a csapattal, a srácokkal foglalkoztunk. Hogy hozzájuk mennyire jutottak el ezek a hangok, nem tudom.

 

 

- Erről a felkészülés és a torna során nem nagyon beszéltünk, mert lehettek volna, akiket talán kicsit kellemetlenül érintett volna. Tény, hogy a csapataikban vagy a felkészülés során összeszedett sérülések miatt volt öt-hat olyan játékos, akik stabil tagjai lehettek volna a rotációnak, de a torna idején egyikük sem lehetett volna teljes értékű harcos. Így aztán a kérdésre azt tudom felelni, hogy az adott pillanatban a körülményekhez képest a legjobb csapat utazott ki.

 

 

- Amellett, hogy átbeszéltük a bolgárok elleni mérkőzésen történteket, érződött a fiúkon, hogy nagyon szeretnének javítani, kiköszörülni a csorbát! Ez az elszántság jó játékkal és dobóformával is párosult, közel 40 százalékos hatékonysággal dobtunk 13 triplát. Azért az ír csapat nem volt annyira gyenge, mint ahogy a különbség mutatta. Náluk játszott az egész mezőny egyik, ha nem a legjobb erőcsatára, akit azonban sikerült "kivennünk" a játékból. Összességében ahogy a bolgárok ellen a vereség, úgy az írek ellen a győzelem mértéke volt túlzó.

 

 

- Bíztam benne, hogy fizikailag sikerül felfrissülni, hogy jótékony hatása lesz a srácokra. Ugyanakkor viszont mivel buborék rendszerben zajlott a torna, két napig csak azt a nagyjából másfél órát töltöttük a szállodán kívül, amíg edzésre mentünk és edzettünk, s nem tudtam, ez a bezártság mentálisan hogyan hat rájuk.

 

 

- Érdekes volt a szervezés, mert bár a csapatok buborékban voltak a torna alatt, nem volt "zártkörű" a rendezvény, azaz a torna, tehát nézőket beengedtek. A szlovákokat úgy 50-60-an buzdították, a mi részünkről néhány szülő átjött, 5-6-an voltak.

 

 

- Érdekes szerkezetben és szokatlan stílusban játszott a szlovák csapat. A mezőnyjátékosaik posztjukhoz képest kifejezetten magasak voltak, támadásban ezt próbálták kihasználni. Ellentétben a többi csapattal nem vagy csak alig alkalmazták az elzárást, védekezésben pedig a mi zárásainkat rendre alulról kerülve védték. Elég nehezen találtuk meg e szokatlan stílus ellenszerét, de a hajrában támadásban egy-két egyéni extrával sikerült fordítani.

 

 

- Fizikai felépítés tekintetében az ukránok voltak a legerősebbek a mezőnyben, tudtuk: ha a test-test elleni párharcok dominálnak, nem lehet esélyünk...

 

 

- Így van, az első 15 percben egyértelműen az ő akaratuk érvényesült.

 

 

- Elsősorban annak, hogy a riválisokkal ellentétben mi végig tízemberes rotációval játszottunk. Az ukránoknak volt egy remek képességű irányítójuk és egy domináns, magas, erős centerük. Amíg nekik ment a játék, el is húztak. Az irányítón folyamatosan váltottuk a friss mezőnyembereket, és a palánk alatti védekezésünkön is változtattunk kicsit. Mind a két ukrán kulcsember fáradni kezdett, egyre többet hibáztak. Ahogy csökkent a hátrány, úgy kezdtek kapkodni, egyre többet és többet hibáztak. Ugyanakkor nálunk fokozatosan jött meg az önbizalom, Kalassai Martin jó dobóformája másokra is "átragadt". A felkészülés során sokat gyakoroltuk, hogy hogyan tudunk hatékonyan, szélesen, tiszta triplahelyzetekig játszani. Ez most működött, de az, hogy milyen magabiztosan, jól dobtak a srácok, nem tagadom, engem is meglepett. Egy döntőben nem nagyon szoktak csapatok negyven százalék fölött triplázni - ez nekünk sikerült!

 

 

- A csapat akkor kezdte a felkészülést, amikor elkezdődött a lévai torna. Kintről a szabadidőmben azért tudtam egyeztetni nyíregyházi segítőimmel, Borisz Maljkoviccsal és Szollár Gergővel. Rendben zajlott a tervezett munka. Nyíregyházán egyelőre a magyar mag készül, majd augusztus 20. körül érkeznek az idegenlégiósok. A hazatérés után egy napot azért pihentem, majd én is bekapcsolódtam a munkába. Nem volt nehéz, mert nagyon pozitív élménnyel töltődve térhettem haza Léváról, és ezt ezúton is köszönöm a srácoknak, valamint a stáb tagjainak!