Női 3x3-as válogatottunk egyetlen kosárra, a férfi néhány percre volt az olimpiai szereplés kivívásától. A tokiói részvételtől Csirke Ferenc tanítványait elütő belga válogatott a negyedik helyen végzett. Férfi 3x3-as válogatottunk szövetségi kapitányával az olimpia mellett a szakág nemzetközi tendenciáiról és magyarországi helyzetéről is beszélgettünk.

 

 

- Persze, de azért ez nem ennyire egyszerű, hogy ők a négybe jutottak, akkor mi is odaérhettünk volna. Egyrészt mivel Keller Iván megsérült az Eb-selejtezőn, biztos, hogy változtatni kellett volna, esetleg új játékost beépíteni, másrészt pedig a riválisaink több-kevésbé állandó kerettel évek óta készültek az olimpiára, míg nálunk sérülés miatt, vagy azért, mert egy-két játékos csapata a hagyományos kosárlabdában bejutott a rájátszásba vagy az elődöntőbe, folyamatosan változtatni kellett. Az ellenfelek többségét - leszámítva az Európába ritkán át-átruccanó kínai és japán válogatottat - jól ismerem, talán nyertünk volna két-három meccset.

 

 

- Egyáltalán nem, ugyanis a lett válogatott, mint korábbi Európa-bajnok, Eb- és világbajnoki ezüstérmes csapat, azért a torna egyik esélyesének számított,  a rigai csapat pedig a World Tour sorozatoknak is az egyik meghatározó együttese.

 

 

- Abszolút az volt, különösen annak fényében, hogy az elődöntő előtti napon, még a csoportkörben a szerbek verték 21-10-re az oroszokat. Elég régóta foglalkozom a szakággal, de olyan meccset, mint ez az elődöntő, még nem láttam. Az oroszok sorra dobálták be vagy nem stabil egyensúlyi helyzetből, vagy védővel a nyakukon, kéz fölött, a védő "arcába" a kétpontos kosarakat. Szerintem e kosaraik többsége amolyan minden mindegy alapon eleresztett "kamu" kétpontos találat volt. Ezekkel pedig abszolút összezavarták a szerbeket, akik kapkodni kezdtek, sokat hibáztak. Ráadásul az oroszoknál ez jó dobóforma a meccs végéig megmaradt, így simán nyertek. Néhány ilyen "kamu" távoli kosárral e szakágban meccseket, s mint a példa mutatja, olimpiai elődöntőt is lehet nyerni. Rövid, tízperces a játékidő, a hagyományos szakágban azért jóval kevesebb az esély, több az idő kompenzálni az ilyen kosarakat.

 

 

- Ők és a szerbek hasonló módon építgették a csapatukat. A szerbeknek - akikkel edzőtáboroztunk - két olyan klubcsapatuk is van, amelyek külön-külön is ott lettek volna a négy között az olimpián. Végül "feleztek", mindkét csapatból két-két játékos utazott Tokióba. Az amerikaiaknál hasonló volt a helyzet, a két erős klubcsapatból ment két-két játékos Grazba a selejtezőre - ahol nem sikerült kvalifikálniuk magukat, és ők a szabályok értelmében Debrecenbe már nem jöhettek. Pedig nagy felhajtás volt körülöttük, hatalmas, vagy húsz fős stábbal, óriási csomagokkal mozogtak.

 

 

- Előfordul. Érdekes ez a szakág, valahol olyan, mint egy nagy család. A versenyeken barátkoznak egymással a csapatok, játékosok - a mérkőzéseken persze nincs barátság.

 

 

- Jó az, ha van egy csapatnak magas játékosa, de fontos az is, hogy az illető a magasságához képest mozgékony legyen, én például nagyon örültem volna, ha Keller Ákost a csapatomban tudom. A statikus magas emberekkel az a baj, hogy a rövid támadóidő miatt nincs nagyon idő a palánk közelében forgolódni, ráadásul ott több keménységet, kontaktot is engednek a játékvezetők. Emellett védekezésben nagyon sebezhető egy lassú magas ember, a gyors, középtávolról jól dobó kisemberek sok kosarat dobhatnak az ilyen nehézkes centerekről. Igen alacsony játékosok pedig azért nincsenek, mert az nagy hátrány lenne, mindig őket próbálnák levinni pozícióba.

 

 

- 190 és 205 centi közötti, az öt-öt elleni játékban a kettes, a hármas és a négyes pozícióban játszó játékosok alkotnák. Közöttük jó, ha van a labdával ügyes, jó passzkészségű játékos, aztán amolyan catch&shoot típusú, aki kapott labdából távolról veszélyes, valamint olyan, aki erős, a pozíciójátékban hatékony, ugyanakkor mozgékony. A belga csapat szerkezete nagyon érdekes, mind a négy játékosuk két méter körüli, ők nem nagyon vannak magassági hátrányban.

 

 

- Amit borzasztóan sajnálok. A selejtezőn Keller Iván már az első meccsen megsérült - hárman maradtunk, így nem volt esély továbbjutni. A szakmai tanulságok mellett azért lett volna jó kijutni, mert nagyon szép helyen lesz az Eb, Párizsban, ahol a mérkőzések lesznek, onnan rálátni a Trocaderóra. Érdekesség még az Eb-vel kapcsolatban, hogy a friss olimpiai bajnok lett válogatott sem lesz ott. A lettek az olimpiára való felkészülés miatt az U23-as csapatukat küldték a selejtezőre, amely nem tudta kiharcolni az Európa-bajnoki szereplést - de gyanítom, nem bánják.

 

 

- Maguk az olimpián lejátszott meccsek nem. Amikor viszont kiderült, hogy a szakág bekerül az olimpiai programba, és ahogy a férfiaknál elindultak az egyre jelentősebb pénzdíjakkal kiírt sorozatok, én azt gondoltam, hogy az új szakágat gyorsan ellepik a korábban maguknak az öt-öt elleni játékban már jelentős hírnevet szerző sztárjátékosok - nos, ez eddig nem következett be...