Befejeződtek a 3x3-as kosárlabda küzdelmei az olimpián. Mint ismeretes, női válogatottunk egy utolsó pillanatban kapott kosárral lemaradt a tokiói játékokról, ugyanakkor Tóth Cecília volt a női döntő egyik játékvezetője. Károlyi Andrea, női csapatunk szakvezetője természetesen végigkísérte a női 3x3-as viadalt.
- Próbáltad kicsit beleképzelni a csapatot az utolsó pillanatban dobott kosárral az olimpiai szerepléstől minket elütő, s végül a negyeddöntőig jutó olasz csapat helyébe?
- Persze, az ember ilyen előzmények után azért el-eljátszik a gondolattal, mi lett volna, ha... Szerintem a ranglistáról bejutó két válogatott, a mongol és a román lefelé kilógott. Úgy érzem, a negyeddöntőre mi is jók lettünk volna, és ahogy a kiesésünk, úgy az olimpián is volt, hogy nüanszokon múlt a dolog. Nagyon sajnáltuk, hogy végül lemaradtunk, de amilyen eredményeket elértünk, azt kell mondjam, így is nagy utat jártunk be.
- Adott valami újat a szakágban az olimpia, mutatott-e valami meglepőt valamelyik csapat?
- Szakmai újdonságot, azt gondolom, nem sokat adott, meglepő dolgok viszont előfordultak. A francia csapat egy, az orosz és a kínai pedig igen bátran - csupán a magas játékost megtartva - három helyen is változtatott a korábbi versenyekhez, a selejtezőkhöz képest. Összességében úgy gondolom, egy kicsit ez a három csapat gyengült korábbi önmagához képest. A rendkívüli időjárási körülmények, a meleg, illetve a magas páratartalom, valamint szerintem bizonyos mértékig a hangulattalanság is azért rányomta bélyegét a tornára. Az amerikaiak egy helyen változtatva, az egész torna során csupán egyetlen mérkőzést elveszítve biztosan nyerték a tornát. Szerintem nem "feszültek rá" nagyon, de ott óriási a merítési lehetőség, rengeteg a jó játékos.
- Végül azért ne feledkezzünk meg arról, hogy az olimpiai döntőnek Tóth Cecília jóvoltából magyar résztvevője is volt...
- Nagyon örültünk, és büszkék voltunk rá, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen szép, nagy utat járt be a szakágban. Róla tudni kell, hogy az első években, amikor 2014-ben elkezdtük építeni a csapatot, olyan alapembere volt a válogatottnak, akire a csupaszív játéka, lelkesedése miatt mindig lehetett számítani. Később is, amikor már a játékvezetés felé fordult - akár edzéseken edzőpartnerként vagy edzőmeccsek levezetésével -, mindig csapatunk segítségére volt. Bár csapatként sajnos nem jutottunk ki, azt mondhatom, hogy az ő révén, általa azért egy kis darabka a magyar válogatottból is ott volt az olimpián, sőt a döntőben...
Fotó - Nemzeti Sport, Tumbász Hédi