A magyar női kosárlabdázás egyik ikonikus alakja Fegyverneky Zsófia. A sportággal fennálló elkötelezettsége, küzdőképessége és játéktudása példaértékű. Nem csinál titkot a korából: 36 éves és változatlanul szeret kosarazni. Mi több, egyelőre nem is akar a visszavonulás gondolatával foglalkozni. Soproni kirándulásom egyik fő célja a vele való találkozás volt, amit a helyi férfi kosárlabdázás egykori oszlopa, dr. Orbay László segítségével sikerült összehozni. A város egyik büszkeségében, sikereik színhelyén, az Arénában találkoztunk.

 

- Gyermekéveimet Pécsett töltöttem, ahol 10-12 éves koromban rendkívül népszerű volt a női kosárlabda. Bár előzőleg nagyon sok sportágat kipróbáltam (nyolc évig úsztam, atletizáltam, kézilabdáztam és teniszeztem is), de a családdal látogatott kosármeccsek hangulata, atmoszférája nyilvánvalóan sokat nyomott a latba, hogy végül ott kötöttem ki. Mai normák szerint viszonylag későn, 12-13 éves koromra maradt egyértelműen a kosárlabda.

 

 

- Az érettségi évében lehetett, amikor megkaptam az első szerződésemet. A következő években a helyi jogi karon eljutottam az abszolutóriumig, de nem államvizsgáztam. Ugyanott szereztem egy jogi végzettséghez kötődő diplomát is.

 

 

- Abban az időben Magyarországon a pécsi és a soproni női kosárcsapat dominált. Már mielőtt a klubváltáson elkezdtem gondolkodni, elhatároztam, hogy csak Sopron jöhet szóba vagy külföld. Mivel a mi sportágunkban aki nem halad a fejlődéssel, az lemarad, ezért is próbálom az eltelt 11 év során folyamatosan képezni magamat.

 

 

- Ahhoz, hogy csapatunk folyamatosan Európa élvonalához tartozhasson, minden nap a maximumot kell adnunk. Talán fizikailag már nem mindenben tudom a korábbi szintet tartani, viszont a rutin és a tapasztalataim révén tudok kompenzálni. Az edzéseimet is kicsit át kellett formálni a szint tartása érdekében. Egyre fontosabb lett a szervezet regenerálódása, amelyhez olyan módszerek állnak rendelkezésünkre, amelyekről 15 évvel korábban még álmodni sem lehetett. Szerencsémre kiváló edzői kollektíva áll mögöttünk, amelynek tagjai emberileg is sokat segítenek, és a technikai háttér is adott az eredményes felkészüléshez. Az utolsó, a vírusok által felforgatott időszakot leszámítva, mi három naponta játszunk tétmérkőzéseket, amelyekre a legkomolyabb regenerálási módszerek igénybevétele nélkül képtelenek lennénk.

 

 

- Klubszinten sosem gondoltam változtatásra; ameddig bírom és hasznára lehetek a Sopron Basketnek, addig szeretnék játszani. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert eddig minden edzőmmel jól ki tudtam jönni. Van, akivel bármikor szívesen elbeszélgetek hosszabban is, míg másokkal inkább csak üdvözöljük egymást, de a közösen elért sikerek azért mindenkiben szép emlékekként maradnak meg. Ötször voltam a pécsi bajnokcsapat tagja, soproni ittlétem alatt pedig hatszoros bajnoknak mondhatom magunkat. A klub múltja és jelene ismeretében számunkra csak a magyar bajnoki cím elnyerése pozitívum, a nemzetközi mezőnyben pedig a minél magasabb helyezés kiharcolása.

 

 

- Tizenkilenc évesen ért a megtiszteltetés, a behívás a válogatottba, s bár onnan három éve visszavonultam, ez év februárjában még egy „vendégszereplésre” visszahívtak. Számításaim szerint 136 alkalommal ölthettem magamra a nemzeti együttes mezét. A legsikeresebb évem a 2017-es Európa-bajnoksághoz kötődik, amikor egy igen jó összetételű együttesünk volt. Sajnos egy ponttal kikaptunk az olaszoktól, így nem jutottunk a legjobb nyolc közé – maradt a 9. hely. Ha ott győzünk, akár még a legjobb négy közé jutás is elérhető lett volna.

 

 

- Ez a döntés még legalább egy évig nem aktuális. Egy év múlva meglátjuk, tudok-e és akarok-e újabb szezont vállalni. Az viszont biztos, amennyiben rajtam áll, a következő időszakban is mindenképpen a sportág közelében szeretnék maradni.

 

 

- A szakmai felkészültség mellett ugyanolyan fontos az illető embersége. Lehessen vele együtt dolgozni, és mindenkiből a legjobbat akarja kihozni. Törekedjen arra, hogy amiért bárkit meg lehet dicsérni vagy bíztatni, azt meg is tegye. A jelenlegi vezetőedzőnkről (Gáspár Dávid) ezek mind elmondhatóak, ráadásul az edzői pályája elején jár, ezen a szinten abszolút fiatalnak számít, így jogosan lehet bízni a további fejlődésében.

 

 

- Rajtam kívül Határ Betti abszolút meghatározó játékosa a Sopronnak, és ebben a szezonban Czukor Dalma is nagyságrendileg húsz perceket tudott a pályán tölteni. Rajtuk kívül több fiatal is egyre fontosabb szerepet kapott az idei csapatban. 2008-ban volt lehetőségem egy évet a korábbi Euroliga-győztes, csehországi Gambrinus Brno csapatában eltölteni. Én mindig is előnyben részesítettem a hosszútávú terveket, az állandóságot. Szeretem azt a közeget, ahol olyan embereket találok, akikkel szívesen dolgozom együtt. A soproni sikereknek éppen ez az egyik „titka”, hogy az átlagosnál kisebb a fluktuáció, évente leginkább csak egy-két játékos cserélődik. Kevesebb érkező esetén sokkal könnyebb a beillesztés, a csapatépítés továbbvitele. Bár az akadémiánk minden korosztályban több csapatot is működtet, azért az kétségtelen tény, hogy egy ilyen szintű TOP-csapatba alulról bekerülni komoly kihívás.

 

 

- Igen, a férjem is a helyi női, államilag kiemelt Sportakadémián dolgozik. Szezon közben nagyon kevés időt tudunk együtt tölteni; az edzések és a meccsek mellett az ősszel már iskolás kisfiamat sem mindig akkor látom, amikor szeretném. Rendkívül kötött pályákon járok körbe-körbe úgy, hogy van egy dadusunk és a férjem Szombathelyen élő szülei is sokat segítenek. Különösen a 4-5 napos távolléteim igényeltek komoly szervező munkát, de eddig sikerült mindent megoldanunk.

 

 

- Szeretjük bármilyen mennyiségben nézni a férfi és a női kosárlabda mérkőzéseket, de a kézilabda vagy a vízilabda is leköt bennünket. A kosárlabda elsősége mellett bármit szívesen megnézünk. Így például a férfi és női kézilabda BL-meccseit, de a férjemnél az amerikai focinak és Federernek is rendkívül magas a helyezési száma.