Egyéves győri kitérő után visszatér a fővárosba a 3x3-as válogatott egyik alapembere, Papp Klaudia. Klubváltása mellett az elhalasztott olimpia okozta várakozásról, a szakág kiemelkedő egyéniségeiről is beszélgettünk, de visszakanyarodtunk pályafutása elejére is.

Kezdjük a 3x3-mal, hiszen arról frissebb élményeid vannak. Nemrégiben lezárult a válogatott debreceni edzőtábora, hosszabb időt tölthettetek együtt a lányokkal. Milyen volt a hangulat, és egyáltalán hogy érintette a csapatot, hogy egy évvel eltolódott minden olimpiával kapcsolatos esemény?

Nagyon jól éreztük magunkat Debrecenben, négy hetet töltöttünk együtt itt. Ugyebár a legutolsó közös edzésünk márciusban volt, a Magyar Kupa után. Ekkor még úgy készültünk, hogy onnan indulunk Indiába az olimpiai selejtezőre, aztán kaptuk a hírt, hogy törölték az eseményt, majd magát az olimpiát is elhalasztották. Szomorúak voltunk nagyon, hiszen ezt vártuk egész évben, és még az utolsó pillanatig is reménykedtünk benne, hogy utazunk, de nem így lett. Megyó (Medgyessy Dóra – a szerk.) még poénkodott is vele, hogy “majd figyeljétek meg, ez lesz az utolsó edzése mindenkinek”, és hát valljuk be, igaza is lett!
Visszatérve az edzőtáborra, alig vártuk már, hogy újra pályán lehessünk, újra 3x3-azzunk és újra együtt legyen a 3x3-as család. Remek egy hónap volt, s bár sajnos nem volt semmilyen torna, semmilyen verseny, én úgy gondolom kihoztuk ebből a táborból a maximumot. Minden edzésen úgy dolgoztunk, mintha valóban készülnénk egy nagyobb eseményre - persze voltak hullámvölgyek, mert valljuk be, úgy edzőtáborozni egy hónapot, hogy tudod, hogy nem lesz semmilyen verseny, nem egyszerű! Viszont úgy gondolom, összességében elégedettek lehetünk az elvégzett edzésmunkával, a jó hangulattal meg pláne!
 

Hogyan került képbe az életedben a 3x3?

Amikor először volt 3x3 verseny Debrecenben, már akkor kint voltam édesanyámmal nézőként - emlékszem, akkor pont U20 válogatott edzőtáborból jöttem haza egyenesen Debrecenbe, hogy élőben is nézhessem és szurkolhassak -, és már akkor mondtam neki, hogy annyira jó lenne kipróbálni, annyira tetszik! Aztán 2017-ben Károlyi Andi megkeresett, hogy mit szólnék hozzá, ha behívna a keretbe és kipróbálnám a 3x3-at. Annyira örültem, hogy kiabáltam a házban, hogy Andi behívott a 3x3-ba! Nekem akkor még ugye ment az egyetem, a vizsgaidőszak, meg nyári gyakorlat, de mindent úgy intéztem, hogy tudjak menni, nem is volt kérdés. Szóval 2017-től van az életemben a 3x3, és nagyon remélem, hogy még nagyon sokáig az életem része is marad

A tavalyi, pazar ezüstéremmel záruló világbajnokság óta nem láthattunk titeket tétmeccsen. Nem tartasz attól, hogy kiestek a ritmusból?

Abszolút nem tartok tőle, sőt! Ez a négy hét megmutatta, hogy az évek során letett alapok hamar visszajöttek. Értem ezalatt a “kémiát”, hogy pár edzés után ugyanúgy éreztük a társunkat, hogy kinek mi a mozgása, miben érzi magát otthon. Nyilván az edzés nem mérkőzés-szituáció, de én úgy gondolom, hogy meg fogjuk tudni oldani ezt a kiesést.

 

Mi a jó 3x3-as játékos titka? Miben kell többet nyújtani, mint a hagyományos 5-5-ben?

Ez egy nehéz kérdés! Alapvetően minden képességben kiemelkedőbbnek kell lennie valamivel. Ez egy gyorsabb játék, hiszen nagyon kevés a holtidő, feleannyi a támadóidő is, és csak hárman vannak a pályán. Mindenképp szükséges egy nagyon jó dobókéz, hiszen itt többet számít a kinti “kétpontos” mint 5-5-ben a hármas. Ugyanakkor szükséges, hogy kellő betörést tudjon végezni, ezzel kiharcolva faultot, illetve jó esetben 1+1-et. Talán itt fontosabb a jobb labdakezelés, mivel félpályán játsszák, így kisebb területen kell hatékony támadást végezni. És ami még elengedhetetlen, az az agresszív védekezés.
 

Ki a női mezőny – akár hazai, akár nemzetközi szinten nézve - „prototípus” 3x3-as játékosa meglátásod szerint?

Ha nemzetközi szinten nézzük, számomra Migna Toure (Franciaország). Kellően magas, mozgékony, jól 1-1-ezik és jó keze van kintről. Ha hazai szinten, akkor azt a szekszárdi szőkét mondanám, akinek Ali a beceneve! Ugyanez jellemzi, csak még kettő plusz van benne: magyar, és agresszív védő!

 

Itthon ki lehet a szakág következő csillaga?

Ez sem egyszerű kérdés, de a felnőttek között nagyon remélem, hogy Cyesha Goree! A fiataloknál nagyon sok tehetséges játékos van, akár az U18-ban, akár U23-ban. Remélem minél több “rising star”-ja lesz Magyarországnak!
 

Két lehetőségetek lesz az olimpia kiharcolására, az eredetileg Indiába tervezett első selejtezőt ráadásul egy számunkra jóval közelebbi helyszínen, Ausztriában rendezik meg. A selejtezők már szóba kerültek Debrecenben, vagy annyira még nem akartatok előreszaladni az időben?

Persze szóba kerültek, hiszen egy olimpiai selejtezőről van szó! Örültünk nagyon a grazi rendezésnek, hiszen itt lesz a “szomszédban”, így hát az ultráink el is tudnak jönni szurkolni, úgyhogy majd indítjuk a szurkolói buszt! :D Viccet félretéve, még csak latolgatás szintjén beszéltünk róla, ahogy fogalmaztad is, nem akarunk előreszaladni az időben! Majd csak amikor már aktuálissá válik.

 

Térjünk át egy kicsit az 5-5-re. Újfehértón ismerkedtél meg a játék alapjaival, aztán az egyetem végeztéig Nyíregyházán pattogtattál, ahol utolsó évedben Hepp Kupa-ezüstéremig jutottál csapatoddal. Az akkori döntőbéli riválishoz, a BEAC-hoz szerződtél, majd egy év múlva Győr következett, most pedig újfent a fővárosban folytatod, egyike leszel a Vasas rutinosabb játékosainak. Remek lehetőségnek tűnik, hogy sok pályán töltött idővel jó szezont fuss.

Az én “karrierem”, ha mondhatom így, eltér a hétköznapitól, mert az egyetemet választottam először az élvonal helyett, emiatt nyilván később is kezdtem el az A csoportban játszani. Szerettem a nyíregyi éveimet, sok szép eredményt értünk el közösen az akkori “aranycsapattal” - én így hívom azóta is.
Örültem, amikor megkeresett a BEAC, és nagyon szerettem ott játszani. Első profi évem volt, és nagyon jól sikerült! Mai napig jó érzés rá visszagondolni. Persze egy ilyen év után nehéz volt a váltás, de amikor megkeresett a Győr, úgy gondoltam, a fejlődésem és karrierem szempontjából egy nagyon jó lehetőség, és kár lett volna kihagyni, így hát mentem.
Sajnos az az évem nem sikerült úgy, ahogy azt elképzeltem. Nem találtam a helyem, voltak jó periódusok, de összességében nem voltam elégedett magammal.
Azért jöttem vissza Budapestre, hogy helyrerakjam magam, és ehhez a Vasas nagyon jó lehetőség számomra. Más a közeg, másak a célok és az elvárások, de nekem is más lesz a szerepköröm. Rutinosnak nem mondanám, hiszen ez lesz a harmadik évem az A csoportban, de én leszek a legidősebb játékos. Ez így elsőre kicsit furcsa 25 évesen, de emlékeztet a nyíregyházi éveimre, és tudom, hogy ez egy testhezálló feladat lesz számomra. Várom már nagyon a következő szezont az új csapattal, és megpróbálom kihozni belőle a maximumot!
 

A Vasasnál nem okoz majd gondot az esetleges 3x3 miatti távollét? Vagy teljesen összeegyeztethető a program?

Úgy gondolom, hogy rugalmasan kezelik a helyzetet, sőt, büszkék rá, hogy sok játékosuk 3x3-as válogatott is. Szerintem ezzel nem lesz gond a későbbiekben sem.
 

Nézzünk egy optimista forgatókönyvet: ha egy év múlva ilyenkor újra beszélgetünk, mivel lennél elégedett, ha milyen sorokkal kezdeném az interjút?

Ha nagyravágyó akarok lenni, azt hiszem ez lenne: “Szívből gratulálok az olimpián elért dobogós helyezésért!” Helyezést direkt nem mondok... De hát merjünk nagyokat álmodni, nem igaz?