A hétvégén véget ért a magyar válogatott 2020-as nyári összetartása. Székely Norbert szövetségi kapitánnyal a www.wbasket.hu beszélgetett.

 

 

Általában pozitív beállítottságú vagyok, és ezért tudok ilyen nagy szavakat kimondani. Tényleg így van, hogy volt olyan edzés, amin csodálatosan dolgoztak a játékosok. A 90%-án az edzéseknek átlag feletti teljesítményt nyújtottak. Nem is ez volt a legmegdöbbentőbb, hanem az, ahogy az egymás elleni játékhoz hozzáálltak.

 

Én nagyon féltem attól a szituációtól, hogy folyamatosan egymás ellen fogunk játszani, és nem fogunk tudni külföldi csapatok ellen edzőmeccseket vívni. Közben azonban rá kellett jöjjünk a stábbal arra, hogy ez egy áldott állapot. A játékosaink ezerrel harcoltak egymás ellen. Akármilyen formátumot választottunk, mindig nagyon éles mérkőzéseket játszottunk emóciókkal és fizikalitással együtt. Ezen kívül le tudtuk mérni a játékosokat úgy egymás ellen, hogy gyakorlatilag mindenki a saját posztján lévővel kellett, hogy harcoljon. Így nagyon komoly hierarchia is felépült ez alatt az idő alatt.

 

A múlt évi Európa-bajnokság utáni időszakot követően, amikor visszavonulásokkal, sérülésekkel voltunk tele, most már július végén, augusztus elején tudom azt, hogy mit akarunk csinálni a hollandok ellen. Ebből reményeim szerint 70-80% be is van gyakorolva.

 

 

Nagyon fontos azt megjegyezni, hogy én most arról beszélek: milyen jó volt, megkockáztattam, hogy életem egyik legnagyobb élményt adó edzését tartottam. Ezek jelen pillanatban igaz dolgok, de ez annak a fényében fog eldőlni, amikor novemberben a hollandok ellen játszunk. Addig ezek égbe kiáltott szavak és akkor mérhetjük le, amikor a selejtezőn is tudunk produkálni együtt.

 

Én most nem tudom függetleníteni magam ettől. Ha mégis kellene függetleníteni magam ettől, akkor sok összetevős az, amit szeretne megélni az edző. Nyilván eredményeket, győzelmeket, Európa-bajnoki indulást, bajnoki címeket. Az eredményeken túl is van azonban egy olyan munka, amikor edzést tart, nevel vagy egy közösséget épít. Ezekben most nagyot léptünk előre.

 

 

Mi a felkészülést tekintve jól jöttünk ki ebből a helyzetből. Olyan játékosok érkeztek, akik maximálisan kosárlabda éhesek voltak. Bár fizikailag nem lehettek a toppon, de nagyon szerettek volna közösségben lenni, kosárlabdázni és ez biztos, hogy rengeteget segített. Azt kell, hogy mondjam: nyilván nagyon sok negatívuma van a vírushelyzetnek, de nekünk ez most áldott állapot volt. Én nagyon elégedett vagyok az edzőtáborral és a játékosok is azok lehetnek.

 

Nagyon sok minden kiderült. Volt egy nagyon komoly változás a csapatban a kereten belül. Nem hiszem, hogy olyan nagy változások lennének, amikor a 12-t kihirdetjük novemberben, de azt látjuk, hogy a kereten belül elindult egy dinamikus változás, olyan folyamat, amely után gondolom sokaknak fog meglepetést okozni, hogy ki milyen formában van és mennyi játékpercet tölt a pályán a klubcsapatában, illetve a válogatottban.

 

 

Én azt gondolom, hogy ez feltétlenül igaz. Az MKOSZ edzőközpontjának a megépülésével elindult egy olyan folyamat, amely szerintem minden kosárlabdával foglalkozónak egy nagy lehetőség. Óriási dolog, hogy látják egymást a játékosok. Kezdve azzal, hogy Studer Ági egy csapatösszetartó beszélgetés közben az U18-as válogatott játékosainak tanít meg mindenféle tánclépést, egészen addig, hogy kosaras barátságok bontakoznak ki fiatalabb és idősebb játékosok között.

 

Az, ahogy a stábok, akik össze vannak zárva, hogyan dolgoznak egymással, és hogyan szövődik kapcsolat különböző korosztályok edzői között, az ma még megfoghatatlan, de hosszútávon elképesztő erő. Itt egy kosárlabda-társadalmi összefogás alakult ki pillanatok alatt egy ilyen szituációban, és ez nagy hatással van az emberekre.

 

 

Ez mindenképpen így van. Jó lenne, ha lenne játék. Nem tudom, hogy lesz-e. Ha lesz, akkor szerintem nekünk esélyünk van arra, hogy jó csapat benyomását keltsük és megverjük a hollandokat. Pozitív vagyok ezzel kapcsolatban. Induljon el a bajnokság, legyenek nézők, a FIBA oldja fel a korlátozásokat, a legfontosabb, hogy ne haljon meg senki a vírus következtében, és akkor rajtunk lesz a sor novemberben.

 

 

Megmondom őszintén, ezzel nem foglalkoztam. Ezen négy hét alatt nagyon sokat dolgoztunk, gondolkoztunk. Sokat próbáltunk a csapattal foglalkozni és nem ezzel a szituációval. Most a következő hetekben ráérünk ezen gondolkozni. Továbbra is azt tudom mondani, hogy remélem: ez a helyzet nem akadályoz meg minket. Kívánom, hogy a vírushelyzet elhárultával Euroliga, Európa Kupa, Európa-bajnokság, illetve azt megelőzően Európa-bajnoki selejtezők legyenek.

 

 

Ez sarkall minket arra, hogy még jobbak legyünk. A beállítottságom pozitív: az biztos, hogy egy jó generáció van a kezünkben a következő évekre. Pont ezért, én nagyon fontosnak tartom azt, hogy még mindig hosszútávon gondolkodjunk. A felelősség a felnőtt válogatott jelenlegi eredményességét tekintve az enyém. Ha ez működik, akkor nagyon örülünk, de közben hosszútávra kell tekinteni. Nem tehetjük meg azt, hogy csak a jelent nézzük, és egy-egy következő problémát akarunk legyőzni. Összességében kell látnunk és ehhez mérten kell felépítenünk a taktikai repertoárt, csapatfilozófiát és a csapatkohéziót.

 

Én azt mondom, hogy minden benne van a következő időszakra, mert ilyen a kosárlabda. Leginkább abból indulunk ki, hogy nyerünk és ott leszünk az Eb-n, de ugyanúgy az is benne van, hogy nem, és rossz teljesítményt nyújtunk.  Akkor sem szabad a falnak menni és visszafordulni erről az útról. Ez az út attól még, hogy esetleg egy-egy eredmény nem sikerül, jó. Nem az a kérdés, hogy ez kijön-e, hanem az a kérdés, hogy ez mikor fog kijönni.