Ahogy minden szinten és (kor)osztályban, úgy március közepén az NB II-ben is - ilyen osztályú bajnokság csak a férfiaknál van - befejeződtek a küzdelmek. Most ezen osztály csoportjait vesszük górcső alá két részben - a második részben a két közép-csoportot.
A Közép A-csoportban a már az előző évadban is "nagyot alakító", a négyesdöntőbe bejutó Pénzügyőr csapata "futott be" az első helyre, 20 győzelem mellett egyetlen vereséggel. Mögötte a Honvéd-NKE fiataljai zártak 2 vereséggel. Az élen végző alakulat 93 pontot szerzett, s remek védekezésének köszönhetően csupán 56,33 pontot kapott. A Honvéd-NKE közel 6 ponttal dobott kevesebbet, ugyanakkor csaknem 8-cal kapott többet a Pénzügyőrnél.
E két, a mezőny nagy részéhez képest fiatal alakulat kiemelkedett a mezőnyből. A csonka évadot a harmadik helyen záró Szent Pál Akadémia csapata 5 alkalommal hagyta el vesztesen a pályát. A közvetlen élmezőnyt még a Józsefváros, valamint a Közgáz B alkotta. Előbbiben egy korábban a tudását az élvonalban is éveken át bemutató, profi karrierje befejezését követően hazánkban maradó amerikai kosaras, Anthony Dill is "pattogtat", a 40-hez közel is 14 pont fölött átlagolva. Az övénél is dicséretesebb a hozzá hasonlóan szintén 1981-es születésű közgázos Földes Dániel közel 17,5 pontos meccsenkénti átlaga - ráadásul neki nincs is élvonalbeli múltja...
A liga pontkirálya a középmezőnyben elhelyezkedő MAFC BME kosarasa, Várfalvi Dániel - az egész mezőnyből egyedül neki van 20 pont fölötti átlaga. A legjobb triplázó a SzPA-HSE "nehéztüzére", Oláh Krisztián lett, aki meccsenként csaknem 3 hármast emelt be.
A Közép B csoportban található az egész NB II egyetlen veretlen alakulata, a Dunaharaszti MTK. Kétségtelen: a legerősebb keretet hozták össze a DMTK-nál, hiszen ott játszik a liga legnevesebb, legsikeresebb kosarasa Grebenár mellett, a szintén korábbi válogatott, s 43 évesen is közel 10 pontot átlagoló center, Trepák Zoltán. Szinte az egész keretet korábbi élvonalbeli, s NB I B-s kosarasok alkotják: Csabay Ádám, a szintén volt válogatott Kiss Kornél, Tursics Krisztián, Bihari Máté, Debreceni Gergő, Haris Róbert, Kiss Károly. Bihari és Tusrics tavaly még az NB I B piros csoportjában kosaraztak, s ketten együtt közel 40 pontot átlagoltak. A DMTK-nak egyetlen 10 ponton belüli meccse volt, méghozzá a középmezőny és az alsóház határán tanyázó Csepel otthonában, ahol erősen tartalékosan nyert 8 ponttal.
Mögötte az élcsapat-státuszát folyamatosan tartó, évek óta nagyjából ugyanazzal a bő kerettel dolgozó, összeszokott, rutinos MAFC Martos lett a második, a csonka szezon képzeletbeli dobogójára pedig a Martoshoz hasonlóan szintén 3 vereséggel záró Budafok II. ért még oda. Jól szerepelt a Drevenka Dávid és Daru Gábor "fémjelezte" Százhalombatta, amely 5 vereséggel zárt. Az igen masszív középmezőny három, egyaránt 7-7 vereséggel záró együttessel kezdődött: a BEAC-cal, a jó néhány ex-honvédos kosarast felvonultató Zuglói Sasokkal, valamint a "fiatal", az A-jelű Közgázzal. Ezt követően az előző évadban még a csoportja legjobbjai között végző TFSE következett, s még ide sorolható a már negatív mérleggel záró BKG-Veresegyház együttese is.
A középmezőny csapatainál valamivel gyengébbnek, az alsóháziaknál jobbnak tűnt a már említett csepeli gárda. Érdekességként említjük meg, hogy a sereghajtóként végző Bravos csapatában két korábban jóval magasabb szinten "pattogtató" kosaras, Munteán András és Pólik György 50 év fölött is 10 pont fölött átlagolt - előbbi 13,1-et, utóbbi pedig 12,7-et.
A pontkirály a zuglói Pálházi Richárd lett 22-es átlaggal, a Martosból Robert Kwame (21,88), valamint Tursics (20,05) jutott 20 pont fölé. A negyedik utóbbi csapattársa, Bihari lett (18,42). Tursics lett a triplakirály, meccsenként csaknem 5 hármast beemelve (19 meccs, 89 tripla, 4,68).