Ahogy minden, úgy egyetemi szinten is csonka maradt a szezon a koronavírus miatt. A hölgyeknél, bár jelentős átalakuláson ment át, a keleti csoportban veretlen maradt a TF, nyugaton pedig a megerősödő Közgáz zárt makulátlan mérleggel.

 

 

Az előző években sikert sikerre, azaz bajnoki címet bajnoki címre halmozó TFSE csapatából kulcsjátékosok egész sora vált ki. A közelmúlt sikercsapatából Kováts Gabriella és Varga Barbara maradt "hírmondónak", ő pedig az első fél évet külföldön töltötte. A női címvédőnél így az eddigi "második vonalból", vagy ha úgy tetszik, a cseresorból léptek elő játékosok, mint például Szeli Dorina vagy Vörösházi Jázmin, s csatlakoztak új kosarasok az együtteshez, akik közül Kenyeres Anett rögtön húzóemberré lépett elő. Ezzel együtt, bár veretlen maradt a címvédő, azért a korábbi évekkel ellentétben volt, amikor "rezgett a léc", hiszen Debrecenben és Miskolcon is csupán egyetlen ponttal tudott nyerni az új szakvezető, Hegedűs Péter irányította együttes.

 

A TF mögött elég nagy volt a "tülekedés". A remek szerkezetű, összeszokott debreceniek már bebiztosították második helyüket, így a vége felé Kovács Imre együttesének, ha úgy tetszik, "belefért" egy sima vereség az ELTE otthonában. A szakvezető nyilván nem volt boldog ennek láttán, Gyarmati István tanítványainak viszont mint egy falat kenyér, úgy kellett a győzelem, hogy a harmadik helyért versenyben maradjanak a miskolciakkal. A férfi csapatban kiválóan teljesítő Lippai Szabolcs dirigálta borsodiak kis híján "elkapták" a TF-et, ám kulcsjátékosuk, Sikora Emőke sérülése eléggé visszavetette őket. A csoport harmadik helyéért lett volna még ELTE-Miskolc ki-ki meccs...

 

Ha tavaly már nem is, de előtte női vonalon rendszeres résztvevője volt a négyesdöntőnek a szegedi együttes, amely a TF-hez hasonlóan szintén a generációváltás nehézségeivel küzd. A csonka bajnokságban a Tisza-parti társulat csak egyetlen győzelmet szerzett, s talán új játékosai tapasztalatlanságának köszönheti, hogy az összes kiélezett, szoros találkozóján alulmaradt: volt két két-, egy három-, valamint egy nyolcpontos veresége Földi Alexandra együttesének.

 

A nyíregyháziak nyeretlenül zártak, s bár beleszaladtak nagyobb pofonokba, "életjeleket" mutatva volt, hogy szépen helyt álltak, s ez nálunk inkább a dobott, mintsem a kapott pontokban mutatkozott meg.

 

 

Csak részben írnánk igazat, ha a híres Remarque-regény címével indítanánk a másik csoport értékelését: Nyugaton a helyzet változatlan.

 

Annyiból feltétlenül igaz, hogy ahogy az előző években, úgy most is kiemelkedett a csoportból a Közgáz és a Győr. Mögöttük viszont négy együttes közel azonos, hasonló játékerőt képvisel.

 

A Közgáz Zana Klaudia, valamint Suppán Anna "színre lépésének" is köszönhetően Győrben egy küzdelmes meccsen, a fővárosban viszont váratlanul simán verte legnagyobb riválisát. A kiváló szerkezetű győriek - Németh Kata tanítványaihoz hasonlóan - összességében nagyobb nehézségek nélkül "gyűrték le" többi riválisukat. Némi nehézségbe csupán a BME otthonában ütközött Barthalos István alakulata, bár ott a Közgáz is megizzadt.

 

A középmezőnyt 2-2 fővárosi és baranyai együttes alkotta. A "műszaki alakulat" sokat erősödött, a Bozsó Katica-Hizsnyik Dóra-Horváth Anna-Munteán Lili kvartettre építve sokat lépett előre Gorácz Árpád csapata. A ligában a második évadát töltő NKE-Csata ugyan tavalyhoz képest elveszítette centerét, Karagits Kirát, ám ha veszélyes mezőnysorának tagjai elkapták a fonalat, a csoport két élcsapatán túl más nem nagyon tudta megfékezni őket. A NKE-BME összecsapás hosszabbításba torkollott, s hazai sikerrel zárult, a visszavágóra azonban nem került sor a vírus miatt, pedig az döntött volna a csoport harmadik helyéről. A két fővárosi együttest - némi lemaradással - a két baranyai alakulat követte. A Petőfi csapatánál nagyon sok múlt azon, hogy a szakvezetésnek rendelkezésére áll-e Pap Regina. A remek centerrel a soraiban azért jóval hatékonyabb volt a csapat, mint nélküle, de a helyzete kicsit hasonló volt, mint a Szegedé keleten: a szoros meccseit rendre elveszítette, 2, 4 és 8 pontos veresége egyaránt volt az együttesnek. A másik baranyai együttes, a PTE-PEAC nagyon hullámzó teljesítményt nyújtott. Otthonában simán verte a BME-t, de ugyanígy kikapott az NKE-től, s a "házi rangadót" is elveszítette a Petőfi ellen - ennek a visszavágóját sem tudták lejátszani.

 

A SMAFC "személyében" újoncot köszönthettünk a női vonalon. A soproniak megilletődötten kezdve a bajnokságot kezdetben jókora verésekbe "futottak bele", de fejlődésüket jelzi, hogy a csonka szezon második felében már ritkábban kaptak 100 pont fölött, s nagyjából "megfelezték" a különbségeket a szezon első feléhez képest.

 

 

A győztes, a bajnok - elvben - a belgrádi Európai Egyetemi Játékokra utazhatott volna, ám már azt is törölték, illetve jövőre halasztották. A szakvezetők pedig ebben a mindenki számára nehéz helyzetben, ha gondolnak már a következő évadra, akkor talán - legalábbis fejben - már arra próbálják összeállítani a kereteket, megnézni, kikre számíthatnak, kikkel erősödhetnek a 2020/21-es szezonra - amíg érdemi edzésmunkát nem végezhetnek.