A PEAC-Pécs csapata óriási bravúrt végrehajtva 83-77-re legyőzte a bajnoki címvédő, Euroliga-résztvevő Sopron Basket csapatát a női pontvadászat 9. fordulójában. Az egykor Sopronban is megfordult válogatott bedobót, Szabó Fannit kértük meg, hogy ossza meg velünk gondolatait a győzelemről, az idei évadról, nyári klubváltásáról, valamint a válogatott kerettagságáról.

Nem mindennapi tettet hajtottatok végre a csapattal, a bajnokságban 2017 novembere óta veretlen Sopron Basket 48 mérkőzéses győzelmi szériáját szakítottátok meg. Milyen volt a meccsvégi hangulat az öltözőben?

Elmondhatatlanul boldogok voltunk! Nehezen indult a szezonunk, sok olyan meccsünk volt, amit meg kellett volna nyernünk, de végül elvesztettünk és ez rányomta a bélyegét a csapat hangulatára. Ezért is kellett ez a győzelem, hogy kihozza a csapatunkat ebből a gödörből és egy nagy löketet adjon nekünk. És az, hogy ez pont a Sopron ellen sikerült (egy két éve veretlen csapat ellen) még nagyobb örömmel tölt el bennünket. Azt hiszem, hogy ez egy felejthetlen élmény marad mindenkinek.

Neked személy szerint is jól ment a játék, 17 pontot szereztél 6/9-es mezőnymutatóval, 5/5-ös büntetőzéssel – dolgozott benned a bizonyítási vágy korábbi csapatod ellen?

A Sopron ellen mindig különleges nekem játszani, hiszen ott játszottam három évet mielőtt kimentem Amerikába, úgyhogy ez is bennem volt, de most inkább az hajtott előre, hogy egy pozitív élményt szerezzünk a PEAC-cal. Éreztem az egész csapatunkon meccs előtt is és meccs közben is, hogy egyben vagyunk most fejben és magabiztosan tudunk kiállni a Sopron ellen. Ez lendületet adott nekünk, volt ritmusa a támadásainknak és ezért is tudtunk jó százalékkal betalálni.

Ezzel a győzelemmel a tabella nyolcadik helyén álltok, azonos mérleggel a Cegléd és a ZTE csapatával – nagy csata lesz a kuparészvételért. Megindulhat felfelé a társaság? Hogyan értékeled az eddigi szezont?

Nagyon remélem, hogy ez a győzelem egy löketet fog adni a csapatnak és mostantól több önbizalommal és csapatként fogunk tudni játszani. Kellenek az ilyen győztes meccsek ahhoz, hogy jobb hangulatban és nagyobb bizalommal tudjunk készülni a következő mérkőzésekre. Mindenképpen az a célunk, hogy ott legyünk a Magyar Kupán - extra motiváció az is, hogy mi rendezzük.

A nemzetközi szereplés látszólag sokat kivesz a csapatból. Ennek ellenére látszódnak pozitív hatásai a külföldi ellenfelekkel vívott csatáknak?

A magyar bajnokság élvez nálunk prioritást, ezért próbáljuk az Európa kupa meccseket úgy felfogni, mint felkészülés/gyakorlás a következő bajnoki meccsre. Ez nem azt jelenteni természetesen, hogy feltett kézzel megyünk a mérkőzésekre, hiszen ott is igyekszünk helytállni, de a hangsúly nem feltétlenül a győzelmen van, hanem a fejlődésen.

Amerikai tanulmányaid befejeztével Miskolcra tértél haza kosarazni, majd a PEAC következett, és itt újra válogatott kerettag lettél. Miben más a két szituáció?

Miskolcon két évet töltöttem és nagyon szép emlékeim fűzödnek ahhoz az időszakhoz, hiszen szerettem ott játszani: a csapattársaim, a szurkolók és a város is a szívemhez nőttek. Onnan a több játéklehetőség reményében jöttem el Pécsre. Ezt szerencsére meg is kapom eddig és igyekszem is meghálálni. A válogatottság nagyon fontos számomra, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy újra kerettag lehetek és ha lehetőséget kapok, akkor mindent meg fogok tenni azért, hogy méltóképpen képviseljem a klubbomat és a hazámat.

Mely játékelemet neveznéd erősségednek?

Szerintem az az erősségem, hogy jól tudok alkalmazkodni minden szituációhoz. Nekem nem az a fontos, hogy egy meccsen én dobjam a legtöbb pontot vagy én szedjem a legtöbb lepattanót, hanem az, hogy megtegyem azt a plusszt, amire szüksége van a csapatnak ahhoz, hogy győzzünk. Legyen ez pontdobás, védekezés vagy akár annyi, hogy stabilitást adjak a csapatnak.  

Mik a rövidtávú és hosszútávú céljaid a sportot tekintve?

A rövidtávú célom az, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk ebből a szezonból a PEAC-cal. Nem adjuk fel, harcolunk tovább és az a célunk, hogy a szezon végére ott legyünk a tabella elején. A hosszútávú célom az, hogy minél több helyre eljussak a kosárlabdával, a női válogatott biztos tagja legyek és hogy élvezzem a játékot, ameddig csak lehet.