Visszatérés 25 év után
02
Dec
2019
Visszatérés 25 év után
2019. december 2.  |  17:50
Nem vettek zsákbamacskát a ZTE férfi csapatának vezetői, amikor a gyúrói, masszőri szakma egyik nagy öregét, Boronyák Róbertet hívták vissza a klubhoz, hogy "kezelésbe vegye" a csapat játékosait.
 
Az immár közel 60 esztendős Boronyák a kosárlabda mellett labdarúgásban is sikeres, eredményes, történelmet író csapat gyúrója volt. Előbbiben 5, utóbbiban 3 bajnoki cím - ZTE utánpótlás, NB I, női NB II - kivívásában volt benne - szó szerint - a keze, sőt a férfi kosárlabda válogatottnál is dolgozott. A ZTE kosarasaihoz 25 év után visszatérő sportemberrel beszélgettünk - a régi ismeretség okán tegeződő hangnemben.
 
- Hogy indult ez a hosszú és eredményes karrier?
 
- Tanítómesterem, akinek nem lehetek elég hálás, Fehér Imre mögött tartalék kapus voltam az Univerzál Ipari Szövetkezet kispályás focicsapatában úgy harmincöt éve. Imre bácsi volt akkor a ZTE NB I-es labdarúgócsapatának masszőre, volt, hogy minket is legyúrt. Valahogy olyan... jó érzés volt kikerülni a kezei alól. Huszonnégy éves voltam, elkezdett érdekelni ez a tevékenység. Először Imrétől tanultam, majd a Sportkórházban megszereztem a képesítést. Négy évig a zalaegerszegi labdarúgó utánpótlásban dolgoztam, ahol a masszőrködés mellett technikai vezető voltam. Utána kerültem a ZTE kosarasaihoz, ahol három Sándor keresztnevű edzőnél dolgoztam, Gellér, Juhász, majd Farkas. És jöttek a bajnoki címek, kupagyőzelmek.
 
- Egy évtizeden át voltál férfi kosárválogatott gyúrója. Hogy kerültél a nemzeti csapathoz?
 
- Lehet, hogy a ZTE sikerei is kellettek hozzá, nem is tudom pontosan. Az biztos, hogy három szövetségi kapitány, Ránky Mátyás, Patonay Imre és Mészáros Lajos mellett is dolgoztam. Részese lehettem annak a nagy sikernek, hogy a férfi válogatott harminc év után kijutott az Európa-bajnokságra, és ott voltam a kilencvenkilences franciaországi Eb-n.
 
- Közben felkerültél a fővárosba, a korszak akkori kirakatcsapatához, a Tungsram-Honvédhoz kerültél. Ez hogy történt?
 
- Volt egy selejtező torna a spanyolországi Badajozban. Ott kint volt a Tungsram-Honvéd több vezetője, többek között Kucsera József. Ott kerestek meg, és mivel Zalaegerszegen akkor elég bizonytalan volt a helyzet, úgy döntöttem: belevágok.
 
- Tősgyökeres zalaiként nem bántad meg?
 
- Egy pillanatra sem. Két bajnokságot nyertünk, remek körülmények között dolgozhattunk, életre szóló barátságokat kötöttem.
 
- Bő két évtizede "sportágat váltottál", futballcsapatok masszőre lettél, előbb Ausztriában, aztán Zalaegerszegen. Hogy jött ez a váltás?
 
- Ausztriából egy hozzánk közeli kiscsapattól kerestek meg. Két év után már azért lett egy kis honvágyam, így elvállaltam. Utána pedig hívott a ZTE. Ott is voltak szép sikerek, bajnoki cím, nemzetközi szereplés, de akkor is ott dolgoztam, amikor éveken át a másodosztályban szerepelt a csapat. Rengeteg edzővel dolgoztam, aztán négy éve nem szakmai, hanem személyes okok miatt Lendvai Miki barátommal, aki Zalaegerszegről indulva válogatott labdarúgó lett, majd edző, az építőiparban dolgoztam.
 
- Milyen volt visszatérni a kosarasokhoz?
 
- Bencze Tomit és segítőjét Heinrich Robit is még gyúrtam játékosként, ők tehát tudták, mire számíthatnak. Ennek ellenére amikor összesen úgy huszonöt év után újra beléptem a ZTE kosárcsapatának öltözőjébe, nem tagadom, kicsit megilletődött voltam, tényleg mint egy pályakezdő. Szerencsére ez nem tartott sokáig, bő negyed óra múlva már oldott volt a hangulat.
 
- Ha már az oldott hangulatot említed, a beceneved Móka. Honnan kaptad?
 
- A már említett badajozi selejtezőn elég kicsi volt az öltözőnk. A taktikai megbeszélés közben a játékosokat gyúrva kerülgettem Patonay Imrét, aki egy idő után ezt már kezdte unni, és megkérdezte: mit ugrálsz itt körülöttem, mint egy mókus. Így aztán egy ideig Mókus volt a becenevem, majd - talán mivel az emberek, akikkel dolgoztam, látták, hogy pályán, munkán kívül egy vidám, bolondozásban, ugratásban, tréfákban mindig részt vevő emberke vagyok - a Tungsram-Honvédnál Mészáros Zalánék adták a Móka becenevet, amely azóta is kísér.
 
- Kicsit szomorúbb téma: Zalaegerszegen neked is lett utódod, aki szintén volt a válogatottnál...
 
- Igen, szegény Polster Peti. Sajnos már nincs közöttünk, ahogy az áldott jó lélek, Orosz Benő sem, akivel a Tungsram-Honvédnál és a válogatottban is dolgoztam. Időnként eszembe jutnak, fájóan fiatalon mentek el.
 
- "Szakmázzunk" kicsit. Többnyire férfi együtteseknél dolgoztál, de labdarúgásban is, kosárlabdában pedig egyszer az Universiade és egyszer U20-as válogatottnál női csapatoknál is dolgoztál. Nagy a különbség férfi és női csapatoknál masszőrködni?
 
- Az alap, hogy ugyanúgy kell hozzáállni, akár férfi, akár női csapatnál dolgozik az ember. A fizikai különbségek miatt a férfi játékosokat, mivel inasabbak, szálkásabbak, mint a hölgyek, időigényesebb megmasszírozni.
 
- A masszőr, gyúró valahol bizalmi állás, úgy hírlik, a gyúrópadon vannak játékosok, akik a masszőrnek jobban "megnyílnak", mint akár az edzőnek vagy a családnak...
 
- Valóban van vagy volt ilyen. És tényleg bizalmi, mert ezek a történetek a négy fal és négy fül között maradtak. A szakmában fülesnek nevezzük azokat, akik kiadnak ilyen titkokat. Ők általában ritkán maradnak egy helyen sokáig.
 
- Rengeteg kosárlabda és labdarúgó mérkőzésen vettél részt. Mi volt a legnagyobb élményed?
 
- Rengeteg volt, nem is tudnék sorrendet állítani. A ZTE-vel nyert bajnoki címek, úgy kosárlabdában, mint futballban, aztán előbbiben az Eb-szereplés, utóbbiban pedig a Manchester United legyőzése.

Vármegyei szövetségek