Mozgalmas az idei nyara az előző évadban Zalaegerszegen kosarazó Benke Sárának. Előbb Minszkbe utazott az Európa-játékokra, amelyen a 3x3-as szakágban képviselte a magyar színeket, majd Nápoly felé vette az irányt az Universiade-válogatott tagjaként. Vele beszélgettünk a két nagy torna között.

 

 

- Különleges, felejthetetlen élményben volt részem - mondta Sára. - A megnyitó csodálatos volt, mint egy olimpián, ott mentünk, nem messze a magyar zászlót vivő Ungvári Miklós mögött, és egy sor olyan igen sikeres magyar sportolóval voltunk együtt, akiket addig csak a tévén csodáltunk. Saját szereplésünkkel kapcsolatban viszont van némi csalódottság bennünk. A németek nagyon erősek voltak, a négy közé is bejutottak. Sérülés miatt hárman játszottunk, csere nélkül "nyomtuk" végig a három mérkőzést Böröndy Vivivel és Jáhni Zsófival. A másik két meccsünket hosszabbítás után veszítettük el. Mindent megpróbáltunk, de sajnos nem sikerült nyernünk és továbbjutnunk.

 

 

- Igen, a cselgáncsot és az atlétikai versenyeket néztük. Érdekes, hogy milyen kicsi is a sportvilág, a cselgáncs csapatban volt egy olyan lány, akivel - igaz jó régen - még együtt judóztam.

 

 

- Kaposváron kislány koromban nagyon sok sportággal ismerkedtem meg. Abban, hogy végül a kosárlabda mellett döntöttem, nagy szerepe volt bátyám, Szilárd sikereinek. Sajnos Kaposváron a női vonal nem túl erős, így el is kerültem otthonról. Hét évet töltöttem Pécsett, onnan mentem tavaly Zalaegerszegre.

 

 

- Úgy gondolom, erős, jó csapatunk van. Nagyjából egykorúak vagyunk, a lányokat ellenfelekként jól ismerem, a szakvezetésnek pedig köszönöm, hogy annak ellenére is bízik bennem, hogy amíg Minszkben voltunk, nem tudtam a csapattal készülni. Úgy érzem, erős, jó társaság utazott Nápolyba, többen Amerikában kosaraztak, és jó néhány NB I-es játékosunk is van - jók lehetünk, szeretnénk emlékezetes, jó szereplés után hazatérni.