A bronzmeccsnek is volt már a torna során előzménye, pénteken hatpontos műegyetemista siker született.

Hihetetlen rajtot vett a MAFC, a 4. percben 1-13 volt az állás a javukra. Faragó mester időt is kért ekkor. Iszonyatosat brusztoltak a csapatok, könnyű kosárra nem volt lehetőség egyik oldalon sem. Jót tett az időkérés a piros-kékeknek, mert feljöttek Bartha kosarával 17-12-re. A Vasas védekezése nagyon feljavult, viszont még a MAFC vezetett egy felvonás után 22-15-re.

Két Vasas ziccerrel indult a második tíz perc, amelyre ugyanennyivel válaszoltak Dormánék, nem változott a különbség. Ismét magához hívta az övéit a Vasas mestere. Bartha ismét nagyon jól játszott az angyalföldieknél, korlátlan úr volt mindkét palánk alatt. Radics büntetőivel már csak egy volt közte (27-28). Továbbra is óriási csata folyt a parketten! Nem mentek a kinti dobások Gászneréktől, így nem is tudták megfordítani az állást. 33-40 volt az állás a félidőben.

A térfélcserét követően most a Vasas kezdett jobban, három egységre jöttek fel Radicsék. A MAFC erre hat ponttal reagált (37-46). Megint nem ment a piros-kékeknek támadásban, sorra hagyták ki a dobásokat. Ezzel szemben a MAFC betalált párszor (44-55). Három negyed után 51-57 állt az eredményjelzőn.

Egy negyed volt már csak hátra, de még nem érezhette magát páholyban a MAFC. A Vasas minden felzárkózási kísérlete kútba esett, mert védekezésben hibát vétettek a pasarétiek, ráadásul egy sportszerűtlen hibát is kaptak, a két büntetővel ismét nyolc lett közte. Időt is kért Faragó Péter, rendezni kellett a sorokat. Három és fél perccel a vége előtt 62-66 volt az állás, volt izgalom bőven ezen az összecsapáson is! Bartha kosara után 65-66-ra alakult az eredmény. Ezután a Vasas technikai hibával borzolta a kedélyeket, 65-69. Jöttek is a faultolások és a büntetők, hosszú kilencven másodperc elé néztünk. 67-73 volt az eredmény harmincnyolc másodperccel a vége előtt. Végül 75-67-re nyert a MAFC, amely az egész döntő alatt szenzációs játékot nyújtott, Vittay mester méltán lehet büszke rájuk! A Vasas is dicséretet érdemel, de a mai nap fejet kellett hajtania az ellenfél előtt.

Faragó Péter: Gratulálnom kell a MAFC-nak, mert a két ellenük lejátszott meccsen kb. kétszer öt másodpercig vezettünk ellenük! Nagyon jól és eredményesen játszottak, megérdemelték a harmadik helyet. Mi most rossz döntéseket hoztunk, a rossz dobószázalék nem is lett volna probléma, inkább az, hogy egymás után több rossz döntést is hoztunk. Minden alkalommal, amikor valakinek elő kellett volna lépnie, akkor ez nem sikerült, hiányoztak az extra teljesítmények, amelyek szoktak ekkor lenni. De hát ezért gyönyörű sportág a kosárlabda. Úgy gondolom, hogy nekünk nincs miért szomorúnak lenni, mert nem szerencsétlen körülmények között kaptunk ki. Dolgozni kell tovább, és kinevelni minél több játékost, minél több jó karaktert, akit majd a magyar kosárlabda tud hasznosítani. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a nyolc csapat összesen 96 játékosa között van talán három, akik az NBI/B Piros csoportjában játszanak kulcsszerepet, míg más országokban már ilyen korban Európa-bajnokságokon vannak a felnőtt válogatottal. Nem zónázgatni kell, mást gyakorolni, pillanatnyi eredményeket nézni, hanem mindenkinek dolgozni kell, és lefektetni a kosárlabda alapjait, mert különben mindig egy nemzetközi U15-ös szinten maradunk az U18-as bajnokságban. Azt nagyon hiányolom, hogy a színvonal nem volt túl magas ezen a tornán, és igazából sok esetben a birkózás, a küzdelem és a bruszt dominált. De ezért is szeretem az utánpótlás kosárlabdát, mert őszinte az egész, nagyon őszinte. Jelenleg most ez jutott nekünk, gratulálok a MAFC-nak és a többi csapatnak a tornán, de mi is óriásit fejlődtünk, azt gondolom, és egyáltalán nem számít, hogy hányadikak lettünk. Csináljuk a dolgunkat tovább, úgyhogy mindenkinek sok sikert kívánok! Gratulálok a srácoknak, és köszönjük az edzőknek, akik elkísérték ide őket, mert pár embernek ez volt az utolsó tornája.

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok elsőként a Vasasnak, hatalmasat hajtottak, és a hagyományok szerint megint nagy meccset játszottunk egymással. A legeslegmélyebb gratulációm a csapatomnak, őrületes, hogy mit hoztak ki ebből a döntőből! Nagy-nagy köszönet az összes kollégámnak, szülőknek, szurkolóknak és természetesen a játékosaimnak ezért a nem mindennapi élményért! Külön köszönet a feleségemnek, Laurának a sok segítségért, támogatásért! Ha ránézünk a statisztikára, akkor érdekes módon kevés dolgot láthatunk, ami egyértelműen a mi győzelmünket sejtetné, de van két dolog, ami nem jelenik meg papíron: szív és ész! Elképesztően büszke vagyok a csapatomra, hogy újra bebizonyították, hogy ezzel a kettővel az életben mindent, de mindent el lehet érni! Remélem, ezt a tanulságot örök életükre magukkal viszik! Végül, de közel sem utolsó sorban nagyon boldog vagyok, hogy megszereztük az érettségihez/felvételihez járó pluszpontokat, gyakorlatilag az összes játékosom terveiben szerepel a továbbtanulás, amire szintén büszke vagyok! Remélem, hogy az NBI-es csapatunknak is megadtuk az alaphangot, nagyon szeretném, ha az Akadémiának újra az első osztály lenne a teteje! Köszönjük a szervezést a Szolnoknak, és gratulálok az összes csapatnak, szakvezetésnek, klubnak, színvonalas döntőt csináltunk közösen, további sikereket kívánok mindenkinek!