A másik elődöntőt két fővárosi csapat vívta egymás ellen. Már az első pillanattól kezdve kemény, férfias csata zajlott a pályán! Extázisban játszottak a felek, öt perc elteltével 13-10 volt az állás, a hetedik percben pedig Tóth és Kármán kosárváltása után 17-13. Az imént említett Tóthot faultolták hárompontos dobás közben, ő azonban csak két büntetőt értékesített, így 24-20 volt az állás tíz perc után.

Zónával kezdett a MAFC a következő negyedben. Tarján triplája és Valerio zsákolása után egy pont lett a különbség. A nagy küzdelem tovább folytatódott, elődöntőhöz méltó volt a párharc! A Honvédnál továbbra is Tarján volt a vezér, míg a műegyetemistáknál Pfandler szórta a trojkákat. Átvették a vezetést Losonczy-mester fiai, minimális különbséggel (33-35) vezettek a szünetben.

Kopácsi triplájára Herló felelt ugyanilyen formában a szünet után, újra egál volt az állás a 25. percben. Pfandler negyedik hármasával újfent a MAFC tartott előrébb eggyel (46-45). Három negyed után 53-53 volt az eredmény, ember legyen a talpán, aki ekkor megmondta volna a győztes kilétét!

A 32. percben Béres hármasával és Valerio újabb zsákolásával meglépni látszott a Honvéd (58-66). Fáradni látszott a MAFC, de a hatalmas szívük vitte előre a Vittay-legényeket! 63-75, ez már tekintélyesnek mondható előny volt három perccel a vége előtt. Még egy utolsó rohamot indítottak Herlóék, de a honvédosok már nem engedték ki a mérkőzést a kezükből, és 80-86 arányban diadalmaskodtak.

Egy szinte végig nagyon izgalmas mérkőzésen a végjátékot jobban bíró Losonczy-gárda megérdemelten szerezte meg a győzelmet, ezzel a holnapi döntőt a Honvéd vívja az Alba ellen. Nem lehet szó nélkül elmenni Vittay mester fiai mellett sem, akik csapatként és hatalmas szívvel küzdve óriási küzdőszellemről tettek tanúbizonyságot, amiért jogosan jár nekik a kalaplengetés!

Vittay-Hajnik Ambrus: Gratulálok a Honvédnak és egyúttal sok sikert kívánok nekik a döntőben! Gratulálok a csapatomnak is, mert az utolsó tizedmásodpercig sem adták föl a küzdelmet! Végig küzdöttük ezt a mérkőzést is, és ennél többet egy edző nem kívánhat. Ennél kevesebbet sem szeretnék kívánni, és nagyon remélem, hogy a holnapi mérkőzésünket is ekkora szívvel fogjuk végigcsinálni. Szakmailag abban látom a vereségünk okát, hogy a Honvéd magasságbeli és fizikális fölényét három negyeden keresztül tudtuk semlegesíteni. Ezt nagyon jól mutatja, hogy addig hét támadólepattanót szereztek, míg a negyedik negyedben tizenkettőt, és a félideji második esélyből szerzett két pont a meccs végére húsz lett. Tudtuk, hogy ez lesz a hátrányunk, ezt alacsony szerkezettel, pörgős játékkal és szívvel tudtuk kompenzálni. Azt gondolom, hogy maradéktalanul elégedett és büszke lehetek a csapatomra.

Losonczy Dániel: Mindenekelőtt gratulálok Vittay kollégámnak és a MAFC csapatának, abszolút meglepetés csapata a döntőnek! Most is óriásit küzdöttek! Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, egy elődöntő sosem az, nagyon megnehezítették a dolgunkat. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a saját csapatomnak is ugyanekkora gratulációt továbbítsak! Nem titkolt célunk volt a döntőbe jutás, ami sikerült. Nagyon-nagyon boldogok vagyunk! Holnap szeretnénk visszavágni a Fehérvárnak.