Az utóbbi években rendre a bennmaradásért, a kiesés elkerüléséért harcolt a Jászberény a férfi élvonalban. A jelenlegi évadban azonban erről szó sincs, egyértelműen a jászsági gárda az idény meglepetéscsapata. Nikola Lazics együttese a Magyar Kupában a legjobb négy közé jutott, a bajnokságban pedig - bár a múlt hét végén kikapott Sopronban - az igen előkelő harmadik helyen áll. A sikerek hátteréről és a szerepléshez "idomulva" változó elvárásokról is beszélgettünk a jászsági alakulat edzőjével.

- Gratulálunk a csapat eddigi, úgy gondoljuk, minden várakozást felülmúló szerepléséhez! Hogyan értékeli együttese eddigi teljesítményét? - kérdezünk Nikola Lazicsot.

- Valóban messze sokkal jobb, mint ahogy vártuk, reméltük. Még öt forduló hátra van az alapszakaszból, és már tizennégy győzelmünk van. Ha a szezon előtt azt mondja valaki, hogy ennyi meccset nyerünk az egész alapszakaszban, szó nélkül aláírtam volna.

- Most, hogy ilyen kitűnő pozícióban vannak, mi a cél?

- Az elvárás, ahogy haladtunk előre az idény során, kicsit mindig változott. Az eredeti cél a biztos bennmaradás volt. Egy idő múlva kimondtuk, hogy a középszakaszban el akarjuk kerülni az alsóházat, most pedig szeretnénk az első ötben végezni. Az már más kérdés, végezzünk akárhol is, a szűkebb rotációnk miatt a heti kétmeccses középszakasztól kicsit tartok, de előbb legyünk bent az első öt között.

- Minek köszönhető ez a váratlanul jó szereplés?

- Összetett a kérdés. Szerintem több fontos tényezőnek, amelyek egyidejűleg valósultak meg a csapatnál. Először is sikerült jó szellemiségű, győztes mentalitású légiósokat szerződtetni. Közöttük és persze a keret magyar játékosai között aztán kialakult egy nagyon jó egység, egy működő "kémia". Szerencsére a szezon elején sérülés miatt kiváló irányítónkat, Remon Nelsont sikerült egy megfelelő tudású és mentalitású játékossal pótolni Damier Pitts személyében. Jöttek a sikerek, ez önbizalmat adott, egyre bátrabban játszottunk. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy öt mérkőzést is sikerült idegenben megnyernünk, nálunk jobban csak a Szolnok szerepelt otthonától távol, s a Körmend tart még öt idegenbeli sikernél.

- Aki követte a csapata szereplését, jól láthatta, hogy a szoros mérkőzéseinek többségét megnyerte a társaság. Ez minek volt köszönhető?

- Valóban, talán mondhatjuk, hogy a szoros találkozók többségét igen, de nem mindegyiket. Úgy gondolom, a már említett csapategység és az önbizalom mellett elsősorban annak volt köszönhető, hogy soha sehol egy pillanatra sem adtuk föl, nem egyszer hátrányból sikerült meccseket a magunk javára fordítanunk a végjátékban. Itt még azt is meg kell említsem, hogy az sem tört meg bennünket, amikor egy-egy ilyen szoros csatában alulmaradtunk.

- Úgy hírlik, a Magyar Kupa bronzmérkőzése után volt némi - fogalmazzunk így - nézeteltérés a játékosai között...

- Nyilván volt elkeseredettség, csalódottság a srácokban, szerettek, szerettünk volna érmet szerezni. Ez azonban nem sikerült, három nap alatt három mérkőzést lejátszani nekünk, a mi nem túl bő rotációnkkal sokkal nehezebb, mint mondjuk egy Falcónak. Utána megbeszéltük, helyükre tettük a dolgokat, s összességében azt kell, hogy mondjam, azzal, hogy a Körmendet legyőztük, és bejutottunk a négy közé, már elértük a célunkat. S hogy mennyire sikerült túljutni a kupaszereplésen, azt jól mutatja, hogy a szünetet követő első fordulóban a sérült Djordje Pantelics nélkül is nyerni tudtunk Kecskeméten.

- A legutóbbi fordulóban, Sopronban viszont a meccs mellett Pantelics után egy másik meghatározó játékosukat, Orlando Colemant is elveszítették... Milyenek a kilátások a következő fordulókra?

- Megyünk Budapestre a Tehetséges Fiatalok csapatához, majd a Szegedet fogadjuk. Bízom benne, hogy sérültjeink felépülnek, és a legjobbak között folytathatjuk majd a középszakaszban.


Fotó - Gémesi Balázs, jkse.hu