Nagy Máriát, az MTK szép nagyra nőtt centerét annak idején számos alkalommal láttam játszani. Annál meglepőbb volt, hogy évtizedekkel később egykori jó munkatársam - mondhatom, barátom - Király Tibor, korábbi kitűnő sportszervező feleségeként láthattam viszont egy balatonfenyvesi találkozás alkalmával. Ennek is már jó néhány éve, s bár maradtunk laza kapcsolatban, Nagy Mária mégis egy kicsit meglepődött, amikor az interjú tervével megkerestem.

Azután csak összejött a hosszú és kiadós távbeszélgetés, miután a fiatalkori fotót sikerült beszerezni. Az 1950-ben született, vérbeli center immár több mint két évtizede nyugdíjasként éli az életét. Egy helyben történt lakáscserén is túljutott, változatlanul Balatonfenyvesen laknak.

- Sajnos, már sok éve gondjaim vannak a járással, hosszabb távot nem is tudok megtenni, csak autóval vagy a háromkerekű motorbiciklimmel vagyok mozgásképes - ecsetelte a legújabb idők alaphelyzetét. Azért kényszerültünk eladni a korábbi házunkat, mert ott csak az emeleten volt fürdőszoba, oda pedig a legutóbbi időkben már túl nagy erőpróbát jelentett a felmászás.

- Máriáék elmondhatják, hogy az ország számos helyén megfordultak. Így például Szolnokra is eljutott játékosként.

- Két évig játszottam Szolnokon, s jókora részem volt abban, hogy a csapat felkerült az élvonalba, én pedig visszamentem a kék-fehérekhez. Érdekes módon 1976-ban ismerkedtünk meg Tiborral, den nem Szolnokon, hanem a Testnevelési Főiskolán, a sportszervezői szakon. Egy év múlva össze is házasodtunk.

- Budapesten egyik helyről a másikba költöztek...

- Az Attila út Vérmezőhöz közeli szakaszán volt az első, fővárosi lakhatásunk. Az I. kerületből néhány évvel később a tizenharmadikba helyeztük át magunkat, onnan a IV. kerülethez tartozó káposztásmegyeri lakótelepre mentünk. Itt sem volt tartósan maradásunk, ezért Veresegyházon vettünk egy házat. Az alighanem utolsó állomáshelyet Balatonfenyves jelenti, bár már itt is átéltünk egy lakáscserét.

- Miért éppen Balatonfenyves?

- Nyugdíjba vonulásom évében, 1997-ben Keszthelyre utazunk, s akkor még végig kellett gurulni a régi balatoni úton. Megláttunk egy hirdetőtáblát, megálltunk, beleolvastunk a hirdetésekbe, felhívtuk a közvetítőt, visszafelé megnéztünk három házat, a harmadikat megvettük. Egész életünkben a Balatonra vágytunk, hát most ott vagyunk.

- Az emeletek mászása feltehetően a korai sérülések miatt nem megy?

- Egyértelműen erről van szó. Amikor 14 évesen egyetlen nyáron 174-ről 186 centiméterre megnőttem, ez a hirtelen változás alapvetően megerőltette a szervezetemet.

- A kosárlabdázást is ekkoriban kezdte.

- Apukám kolléganője, Szotyori Zsuzsa a Kistext csapatában játszott, ő vitt el engem oda, ahol az első edzőm Kenéz Lajos volt. Ez 1964-ben történt, ott megtanultam az alapokat, majd két évvel később Kövi László és Hercze Bandi bácsi kiszemeltek és átvittek az MTK-ba. Nyilván a magasságomnak is volt benne szerepe, de tény: 1967/68-ban már az első csapat keretéhez tartoztam. Olyan akkori nagyságok pattogtatták ott a labdát, mint a diszkoszvetőként is magyar bajnok Hegedüs Györgyi, Bereczk Baba vagy asszonynevén Koren Tamásné. De ebben a sorban kell említenem dr. Keszei Ervinné Csokit, Fehér Magdit, Elekes Erzsébetet és Markovits Magdit is. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején nem volt igazán komoly konkurenciánk. Sorra nyertük a bajnoki címeket, a kupagyőzelmeket - ez a sorozat egészen 1972-ig tartott. Akkor az előbb említetteken kívül még Horváth Erzsébet, Elekes Erzsébet és Ujváriné Borbély Erzsébet is erősítette a csapatunkat.

- Milyen kötelezettségei voltak annak idején egy élvonalbeli kosárlabdázónőnek?

- Mindenkinek volt a klub valamelyik támogatójánál állása. Nekem annyiban volt szerencsém a Hazai Fésűsfonóban, hogy a munkaidő kedvezményt megkaptam, azzal éltem is, viszont a többi időt titkárnőként benn töltöttem. Mivel korábban már tanultam gyors- és gépírást, így engem jól tudtak hasznosítani. Az évek során is igyekeztem magamat tovább képezni. Ezért végeztem el a TF-en sportszervezői szakot, majd egy felsőfokú áruforgalmi tanfolyamot is sikeresen befejeztem. Ennek is hasznát vettem a Centrum Áruházaknál eltöltött, későbbi évek alatt.

- Maradjunk még a kosárlabdánál egy keveset! Válogatottként is szép sikerek részese volt, hiszen 130 alkalommal játszhatott a nemzeti együttesben.

- 1969-ben, 19 évesen estem át a tűzkeresztségen, amikor az NSZK-ban részt vehettem az ifjúsági Európa-bajnokságon, ahol az 5. helyen végeztünk. Czirákiné Kati, Hegedüsné Nóra, Kiss Lenke, Kárász Jutka és a többiek között felnőttként három kontinensviadalon lehettem a válogatott tagja. 1970-ben Hollandiában a kilencedik, 1972-ben Bulgáriában a hatodik, míg 1974-ben Olaszországban a negyedik helyen végeztünk. Az 1978/79-ben volt szolnoki kalandot követően még visszajöttem az MTK-ba, majd 1980-ban befejeztem az élvonalbeli szereplésemet.

- Ez a döntés azonban még nem volt egyenlő a visszavonulással...

- Elszegődtem az akkor NB II-ben szerepelt Typográfiához, ahol számos, korábbi játékostársam - Újváriné, Magyar Márta, Szabó Éva - is szerepelt. Ott is eltelt egy-két év, majd átváltottam az edzőségre. Többek között a rákospalotai „Budapesti Legyőzhetetlen Feketék" nevet viselt serdülő csapatot is igyekeztem jó irányba terelgetni. Nagy élményt jelentett számomra, hogy a legutolsó, aktív éveimben ott játszott a legkisebbek között Hanga Ádám is, aki már akkor is kiemelkedett a többiek közül extra képességeivel. Nem véletlenül jutott el odáig, hogy az NBA-ban is „draftolták", bár végül nem jutott ki Amerikába. Szerintem egyébként jobban járt, hogy végül itt maradt Európában. Itt biztosan több játéklehetőséghez jut, mint az óceánon túl...

- Immár több mint két évtizede nyugdíjas, ráadásul a mozgásában egyre korlátozottabb. Mivel telnek a napjai?

- Rengeteget nézem a tévét! A férfi vagy a női válogatott kosarasok meccseit nekem egyenesen életveszélyes nézni, mert annyira beleélem magamat a látottakba. Főleg az izgat, hogy nem tudok segíteni a pályán lévőknek! Sok minden érdekel, de legjobban a teniszt szeretem, egyenesen imádom. Mostanában nem sok sikerrel drukkolok Babos Tímeának. Mellette Federer, Djokovics és a húsz éves, feltörekvő görög, Tsitsipas játékát kedvelem leginkább.


(www.jochapress.hu)