Maroknyi magyar szurkoló fogadta a mieink buszát a csarnok előtt, akik néhány biztató szóval köszöntötték a fiúkat. 

A hazaiak számára egy győzelem a mennybe (Kínába) jutást jelentette. Nekünk viszont nem volt elég a sima siker, legalább héttel kellett megvernünk az „Azzurrit”, hogy egy esetleges minitabella nekünk kedvezzen, ugyanis Horvátország hazai pályán 77-69-re kikapott a remek formában lévő lengyelektől.

Zsúfolt telt ház előtt zengett a Fratelli d’Italia, vagyis a helyiek himnusza. Felállt a szőr az ember hátán. Az olaszok semmit nem bíztak a véletlenre, a tegnap este még Euroligában szereplő milánói játékosaikat is bevetették. Nem várt tehát könnyű feladat a magyar válogatottra.

Mindkét csapat rontott az elején, másfél percet kellett várni az első kosárra, amikor is Perl korábbi csapattársa, Gentile zsákolt, majd nem sokkal később ziccerből és középtávolról is eredményes volt. Hiába védekeztünk ekkor még helyenként egészen jól, támadásban mindent mellé dobtunk. Della Valle is beköszönt, így négy perc után Ivkovicsnak időt kellett kérnie, mert már 8-0 volt az állás. Biligha zsákolása után Keller és Gentile szólalkozott össze, mindketten technikait kaptak. Öt és fél perc után Jonesé volt az első magyar kosár, de Della Valle rögtön bevágott egy triplát (13-2). Szerencsére a nagy előny birtokában sokszor kapkodtak a kék mezesek, viszont továbbra sem volt egyszerű dolgunk, mert rendkívül agresszív védekezéssel találtuk szembe magunkat. Az első negyed végére 15-9-ig zárkóztunk.

Pascolról feledkezdtünk meg, teljesen üresen maradt a palánkunk alatt, meg is büntette. Aradori visszaállította a közte tizet, a második negyedet is sok hibával kezdtük támadásban. Aztán villant egyet Vojvda és Benke, a tizenharmadik percben, 19-13-nál Sacchetti időt is kért. Ezt követően 11-0-át repesztettek a hazaiak. Hiába voltak centire magasabbak a centereink, sorra szedték a támadó lepattanókat Brooksék, sok pontot kaptunk második esélyből. 30-13-nál a magyar kispad kért időt. Az olló azonban tovább nyílt, a különbség átlépte a húszat is. 34-15-tel fordultak a csapatok. A második negyedben mindössze hat pontot dobtunk, ebből az utolsó hét percben kettőt. Nem volt triplánk húsz perc alatt.

Benke törte meg a rossz szériánkat, de az első hármasunkra Brooks válaszolt is a kontrából. Nem sikerült közelebb jutunk, sőt. Semmi nem jött össze, sokszor még szerencsénk sem volt. Benke és Vojvoda szállította a pontjainkat, az olaszok azonban őrizték magabiztos előnyüket. A harmadik játékrészt viszont legalább egálra hoztuk. 52-33-ról indult az utolsó felvonás. Persze a nagy kérdések addigra már eldőltek.

Amit Brooks nyitott egy duplával. Meglepő módon 59-36-nál Sacchetti kikérte második idejét a meccsen, hét perc volt ekkor hátra. Hiába volt nagy különbség a csapatok között, a hazaiak nem álltak le egy pillanatra sem. A 38. percben már harminccal mentek az olaszok. A végére lehetőséget kapott mindenki, Somogyi tétmeccsen is debütált a nemzeti csapatban. A mieinket ma agyonnyomta a tét, ez nem a mi napunk volt. Egy pillanatra sem volt esélyünk, ilyen arányban is megérdemelten nyertek Abbassék, akik ezzel kijutottak a kínai világbajnokságra. Sacchetti mestert nyakon öntötték a játékosai a lefújás után egy jeges vödörrel, hatalmas fieszta kezdődött hazai oldalról a lefújás után – írta a BB1.hu.

Olaszország – Magyarország 75–41 (15–9, 19–6, 18–18, 23–8)

Vb-selejtező, J-csoport
Varese, Enerxenia Arena, 5300 néző
V.: Conde (spanyol), Calatrava (spanyol), Straube (német)

Olaszország: Della Valle 15/9, Gentile 9, Vitali 4, Brooks 5/3, Biligha 8. Csere: Abass 8/6, Cinciarini 2, Aradori 11/3, Ricci 6/6, Pascolo 4, Filloy 3/3, Flaccadori -.

Magyarország: Váradi -, Vojvoda 15/3, Benke 14/6, Eilingsfeld 4, Keller 1. Csere: Jones 2, Ferencz 3/3, Perl 2, Juhos -, Ruják -, Somogyi -, Filipovity -.