Február 5. történelmi napnak számít a magyar kosárlabdázásban. Pontosan 20 évvel ezelőtt, ezen a napon mutatkozott be az NBA-ben Dávid Kornél, a mai napig egyetlen magyar kosaras, akinek ez sikerült. A Chicago Bulls a Utah Jazz ellen játszott, mi pedig a korábbi játékos segítségével felidézzük, hogyan élte meg a különleges eseményt - írja az origo.hu.

Az 1998-99-es szezon több szempontból is különleges az NBA történetében. Egyrészt ekkor zárult le (másodszor) a Michael Jordan-éra. Minden idők legjobbja 1998 nyarán köszönt el a kosárvilágtól egy bajnoki címet érő dobással a Utah Jazz elleni döntőben, amivel megszerezte saját maga és a Chicago Bulls hatodik bajnoki címét is. Illetve pontosan nem is ekkor, hanem 1999. január 13-án. Hogy miért?

Mert addig volt ideje gondolkozni, ugyanis az 1998-99-es szezon majdnem fele elmaradt bérvita miatt. A klubtulajdonosok köre ugyanis jelentős változásokat akart a kollektív szerződésben, amit a játékosok elutasítottak, őket a szakszervezet (NBPA) képviselte. A tulajok 1998. július 1-jén „kizárták" a kosarasokat (lockout), az egész NBA szünetelt. Nem volt semmilyen tranzakció, igazolás, de ami még fontosabb: a meccsek is elmaradtak. Ez így ment hónapokon keresztül, miközben a felek folyamatosan tárgyaltak, de megállapodás nem született. Egészen 1999. január 6-ig, amikor végre összejött az egyezség, 1999. február 5-én pedig el lehetett kezdeni a csonkaszezont.

A Bulls lett az egyik legnagyobb kárvallottja ennek az időszaknak, Jordan visszavonult, Scottie Pippen és Dennis Rodman eligazolt, valamint a vezetőedző, Phil Jackson is távozott. Az NBA kirakatcsapata rettenetesen meggyengült. Ez persze megnyitott néhány kaput a fiatalabb játékosok, valamint az olyan európai tehetségek előtt, mint Dávid Kornél. Az akkor 27 éves erőcsatár az előző idény előtt, 1997 októberében már együtt edzhetett a csapattal (azaz Jordannel, Pippennel és Rodmannel is), de végül nem kapott állandó szerződést.

A Bulls azonban továbbra is figyelte, és amikor Jerry Krause általános igazgató a teljes újjáépítés mellett döntött, le is igazolta, hivatalosan 1999. január 21-én. Egy csapásra nemzeti hős lett, hiszen korábban senki nem jutott el eddig, nemcsak kosárlabdában, hanem semmilyen amerikai major sportban (amerikaifutball, baseball, jégkorong, kosárlabda). Ráadásul pont a Bullsban, amely itthon is a legnépszerűbb csapat volt, hiszen a Jordan-mánia Magyarországot is elérte, és a kosaras kártyák gyűjtése is ekkor volt a csúcson.

Szóval Dávid Kornél elindult, hogy letegye névjegyét Amerikában, és erre pontosan 20 évvel ezelőtt, február 5-én került sor. Az NBA általában belenyúl a sorsolás elkészítésébe, nem véletlen, hogy az első játéknap megrendezték a korábbi két finálé „visszavágóját", azaz Utah Jazz-Chicago Bulls mérkőzéssel indult az 1999-es alapszakasz. Azonban a Jazzt nem forgatták fel annyira, mint a címvédőt, így minden idők egyik legjobb párosa, a Karl Malone-John Stockton duó várt Dávid Kornélra és a Chicagóra Salt Lake Cityben, na meg 19 911 néző is. Innentől pedig mesélje el ő, milyen volt az élmény:

"Nem is emlékeztem pontosan, hogy ez február 5-én volt. Maga az érzés egyébként felejthetetlen. Iszonyatosan vártam, annyiban szerencsém volt, hogy korábban nyári ligában már játszottam Salt Lake Cityben, tehát nem volt ismeretlen a közeg. Nem tudtam, mire számítsak, mennyit játszom majd, vagy egyáltalán fogok-e, abban viszont biztos voltam, hogy ha megkapom a lehetőséget, maximálisan élnem kell vele. Aztán a meccs előtt tudatosult bennem, amikor felálltunk a pálya két oldalára, elsötétült minden, és elkezdték játszani az amerikai himnuszt, hogy bizony itt vagyok az NBA-ben. Velem szemben Karl Malone, John Stockton és Jeff Hornacek, azok ellen játszom, akiket néhány hónappal azelőtt még tévében néztem, hogy a Bulls ellen döntőztek."

Dávid végül 12 percet kapott az NBA-ben szintén újonc Tim Floyd vezetőedzőtől, ez alatt 11 pontot dobott 5/8-as mezőnymutatóval, 1/1 büntetővel, szedett 4 lepattanót, volt egy labdaszerzése, egy eladott labdája és egy személyi hibája. Meg egy olyan jelenet, amit soha nem fog elfelejteni.

"Talán az első negyed végén, vagy a második elején álltam be. Azt tudtam, hogy ha hozzám kerül a labda, mindenképp kosarat akarok szerezni. Bizonyítani akartam, hogy megállom a helyem, és Magyarországért is, hiszen szinte senki nem tudta, honnan jövök, csak azt, hogy Európából. Nem féltem, hogy ekkora sztárok ellen játszom, aztán volt egy eset, amikor Karl Malone szabálytalankodott ellenem, de nem fújták le. Néztem a bíróra, hogy mi van, ő meg azt sem tudta, ki vagyok, nyilván nem fújt Malone ellen egy újonc javára."

A csapat ugyan 104-96-ra kikapott, de a magyar kosaras jól mutatkozott be:

"Boldog voltam, hogy elkaptam egy jó rajtot, az emberek kérdezgették is, hogy ki ez a srác, de nem volt sok idő az örömködésre, mert két nappal később már Los Angelesben játszottunk a Clippers ellen, ott pedig olyan borzasztó voltam (4 perc, 0 pont, 2 eladott labda, 2 kihagyott büntető - a szerk.), hogy hagyjuk is. De legalább nyertünk!"

Mesélt arról is, hogy milyen volt a Jordan-éra utáni hangulat az öltözőben:

"Vegyes csapatunk volt, olyan emberekkel, mint Toni Kukoc, Ron Harper, Bill Wennington, Dickey Simpkins, vagy Randy Brown, akik nyertek itt néhány bajnoki címet, valamint újoncokkal, akik mind a játékpercekért harcoltak. Az senkit nem érdekelt, honnan jöttem, és hogy én vagyok az első magyar, aki bekerült az NBA-be, ugyanis mindenkiben ott volt az 1992-es és az 1996-os nyári olimpia tanulsága, hogy mennyire le volt még maradva akkor az európai kosárlabda az amerikai mögött. Senki nem volt kíváncsi arra, mi zajlik Európában."

Az viszont gyakorlatilag mindenkit érdekelt, hogy vele mi történik „odaát":

"Utólag jutott el hozzám, hogy mi folyik otthon, akkor még nem az internetről szólt az élet. Amikor nyáron hazajöttem, akkor szembesültem azzal, hogy mennyien követték a velem történteket. Amíg kinn voltam és telefonon beszéltem a családdal, akkor ők nem meséltek róla. Amúgy a telefon nagyon sokat csörgött, főleg hajnalban, de ezeket nem vettem fel, mert muszáj volt aludnom."

A Dávid Kornél-őrület egészen 2001-ig tartott, a Bullson kívül pályára lépett még a Cleveland Cavaliers, a Toronto Raptors és a Detroit Pistons színeiben is, de egyértelműen a Chicagóban töltött időszaka volt egyénileg a legsikeresebb. Karrierje talán legjobb meccsét 1999. április 14-én játszotta a Cleveland ellen, amikor először kapott kezdőként lehetőséget, és 20 pontot szórt.

 

Forrás - origo.hu