A magyar női kosárlabda-válogatott 2015 és 2017 után sorozatban harmadszor, 2019-ben is ott lesz az Európa-bajnokságon. A friss diadalról, az utánpótlás sikereiről, valamint a hosszú távú célokról kérdezte az Origo Szalay Ferencet, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökét.

Sorozatban a harmadik Eb-re jutott ki a női válogatott. Mondhatni, hogy mostantól ez elvárás, vagy realitás, és nem bravúr?

Most már nem bravúr, hanem annak a komoly munkának a harmadik állomása, ami hosszú évek óta folyik. A női kosarasok minden korosztályban bizonyítanak, külföldről érkeznek hozzánk szakemberek, és megnézik, hogy milyen módszerekkel dolgozunk. Az elvárásokat úgy kell megfogalmazni innentől, hogy a léc magasan legyen. Megcélozható az olimpia is, láttatni kell, hogy erre is képesek vagyunk. De már az is nagyon komoly eredmény, amit a lányok a stábbal együtt (azaz Székely Norbert, Czicziás László, Kovács Andrea és Iványi Dalma) eddig letettek az asztalra. Olyan közösséget alakítottak ki, hogy mindenki tisztában van a saját feladatával, szerepével.

Pedig nehéz csoportba került a válogatott, amely végül kétszer is megverte az esélyesebb Litvániát.

A litvánok elleni első győzelem szakmai bravúr volt. Olyan lányok nyújtattak extrát, mint például Katona Szidónia, akiről senki nem gondolta volna, milyen hatékony tud lenni. Bizonyította, hogy egy harcos, küzdő játékos mennyit számít. Aztán a hazai meccsen Határ Bernadett is olyan játékot hozott, amire talán ő sem gondolta, hogy képes lehet. Vagy Studer Ágnes lélekjelenléte a hazai meccs végén. Ha ő nem kapcsol olyan gyorsan abban a pillanatban, ma nincs miről beszélni.

A csapat nagy része fiatal, több 18-20 éves alapember is van, a korosztályos válogatottak pedig remekeltek a nyári nemzetközi tornákon. Mi változott az utánpótlásban, minek az eredménye ez a sikerszéria?

Sokat számít, hogy a sport kiemelt kormányzati program lett. A szülők felé jó az üzenet, hogy ez stratégiai ágazat. A mindennapos testnevelés, a TAO-rendszer, az egyre több sportiskola, jó csarnokok és tornatermek, mindenre adott a forrás, ezek csak segítik a fejlődést. A szülők biztonságban tudhatják a gyereket a kosárpályán. A másik dolog, hogy a lányok a kiválasztásnál nincs akkora ellenfél, mint a férfiaknál. Nincs ott a foci, vízilabda, esetleg csak a kézilabda és a röplabda. Rengeteg a tehetséges gyerek, akik közül sokan jönnek kosarazni. Korábban a Pécs, ma a Sopron eredményessége, valamint a válogatott szereplése is jó üzenetet közvetít. Az utánpótlás-nevelő programok, a Vasas, a Csata, a soproni, a pécsi és a kecskeméti akadémia is nagyon komoly szintet képvisel. Hosszú évek óta van 3-4-5 stabil bázisunk. Ez az, ami hiányzik a fiúknál. Talán ezért is ment vissza sok komoly edző a lányokhoz dolgozni. A legtöbb helyen a gyerekek a felnőtt edzéseket is megnézhetik, együtt készülnek. Ezen kívül a bajnoki meccsek első félidejében kötelező játszania 18-20 éves korosztálynak, akik látják, hogy van út felfelé és a válogatottba is bekerülhetnek.

Kétszer is nagyon megszorongattuk az oroszokat, akik a világ élvonalába tartoznak. Mire lehet képes ez a válogatott, ha a fiatalok beérnek és még rutint is szereznek?

Az utolsó orosz meccs bizonyította, hogy pariban vagyunk a világelittel. Ha a játékosoknak több rutinjuk lesz, akkor a nüansznyi hibák is el fognak tűnni. Komoly a felelősség, hiszen a lányok stabilan az európai élcsoportba tartozhatnak. 5-10 év távlatában lehet már gondolkodni, de persze az ellenfelek sem ülnek a babérjaikon. A francia, a spanyol, vagy a belga válogatott szintén komoly szintet képvisel a fiatalok között, no meg ott vannak a litvánok és az oroszok is.

Van-e elvárás a felnőttek Eb-szereplésével kapcsolatban, vagy ez még túl korai?

Mondjuk ki azt, hogy hosszútávon az olimpiát kell megcélozni. Lehet, hogy a 2020-as nem sikerül, de biztos vagyok abban, hogy ilyenekről is lehet már beszélni. A lányok fel fogják szántani a pályát az Eb-n, és mindent meg fognak tenni. Tudniuk kell, hogy képesek lehetnek erre. Lehet, hogy kell majd nekik az a 2-3 év rutin, de merjünk komoly célokat kitűzni!