A félidőben még 18 pontos hátrányban volt a SMAFC az évad első hazai NB I B-s meccsén a DEAC U23-as csapata ellen, ám a második félidőben "feltámadt poraiból" a soproni egyetemi együttes, amely a káprázatosan kosarazó és küzdő 31 éves centere, a 47 pontos, 25 lepattanós, "őrületes" dupla-duplát elérő Kovács Benedek vezérletével a rendes játékidőben hosszabbításra "mentette", majd a ráadásban meg is nyerte a mérkőzést. Az egyetemiek középjátékosával saját teljesítményéről és a SMAFC esélyeiről is beszélgettünk.

- Bár nem Sopronban nevelkedtél, kisebb-nagyobb megszakításokkal hosszú évek óta játszol a SMAFC-ban. Hogyan alakult a pályafutásod?

- Békéscsabán nőttem fel, Kecskeméten jártam főiskolára, ott kosaraztam, majd Sopronban, az egyetemen folytattam tanulmányaimat, és a SMAFC-ban játszottam több szezonon át. Első itteni évemben sikerült megnyerni az NB I B-t, a legendás Bausz - Pojbics - Balogh G. - Gombás - Csaplár-Nagy féle csapatban voltam epizodista az azóta sajnos elhunyt Vetési Imre bácsi irányítása alatt. Az egyik szakom elvégzése után az Egyesült Államokba költöztem. Majdnem két év után jöttem vissza Sopronba, ahol egy fél évet újra egyetemre jártam, és a SMAFC-ban játszottam egy csonka szezont. Az egyetem és a szezon után szülővárosomba, Békéscsabára költöztem egy munkalehetőség miatt. Ott megkeresett az éppen akkor az NB I B-be feljutó Békési SzSK vezetősége. Két szezont játszottam ott, amire pozitívan gondolok vissza. A projekt, amelyen dolgoztam, befejeződött, én pedig Sopronban megismertem a most már feleségemet, akihez visszaköltöztem 2016 nyarán.

- Lehet mondani, hogy a debreceni fiatalok elleni volt életed meccse?

- Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgot. Lehet, hogy most dobtam az NB I B-s pályafutásom alatt a legtöbb pontot, de nem ezt nevezném életem meccsének.

- Kicsit ünneprontó a kérdés: a debreceniek ellen tizenkettőből öt büntetőt dobtál be. Megfordult a fejedben, hogy ha kicsit pontosabban célzol a vonalról, akár az ötven pontot is elérhetted volna?

- Volt bennem hiányérzet a kihagyott büntetők miatt, de nem az ötven pont miatt, hanem azért, mert ha jobban célzok a vonalról, akkor talán könnyebben nyertünk volna.

- Szünetben közel húszpontos hátrányban voltatok. Mi történt az öltözőben?

 Az edző erőteljesen rávilágított a hibákra, s jelezte, miben kell javítani. Ennek megfelelően szigorúbbá tettük a védekezést. Az első félidőben távolról szinte hibátlanul dobó vendégek is kezdtek hibázgatni, és a kapott könnyű kosarak számát sikerült csökkenteni. Támadásban a csapat megérezte a "vér szagát", jókor jött hármasokkal sikerült felzárkózni, majd "behúzni" a meccset.

- Mikor érezted, hogy sikerülhet fordítani?

- A cél a harmadik negyedben az volt, hogy tíz ponton belülre kerüljünk. Amikor a negyed vége felé egál volt az állás, akkor éreztük, hogy ez meglesz.

- Mit jelenthet ez a győzelem a csapatnak a folytatásra?

- Reálisan nézve a ligát nem tartozunk a favoritok közé. Ezért minden győzelemnek különösen nagy jelentősége van. Más lesz így elutazni vasárnap Tiszaújvárosba, mint két vereséggel. Arra, hogy volt tartása a csapatnak, a jövőben is lehet építeni.

- A nyáron több meghatározó játékos is távozott a SMAFC-tól. Tapasztalt kosarasként, ismerve a mezőnyt, hogy látod az esélyeket, hová "futhat be" a csapat a bajnokság végén?

- Ahogy látom, reális cél lehet a középmezőny vége, vagy talán a biztos bennmaradás, szerintem ezzel a győzelemmel egy fontos lépést tettünk.


Fotó - Tóth Péter, smafc.hu