Hetedik helyen végzett a múlt szombaton Litvániában, Kaunasban befejeződött korosztályos Európa-bajnokságon U16-os leány válogatottunk. Mészárosné Kovács Andrea, az együttes szakvezetője, mielőtt részletesen értékelte volna a szereplést, kiemelte: nem akar a sérülés miatt kimaradó játékosokról beszélni - az a 12 játékos alkotta a magyar válogatottat, akik kint voltak -, és külön nem szeretne senkit kiemelni a csapatból.

- A torna előtt említette: még nem volt Litvániában. Hogy tetszett, milyen házigazdája volt az Eb-nek a balti ország?

- Látszott, hogy igazi kosaras ország adott otthont az Eb-nek, válogatott edzői pályafutásom alatt a legjobban szervezett verseny volt. Mindenre nagyon odafigyeltek, úgy az étkezésekre, mint az edzésekre, mérkőzésekre való szállításra - csapatvezetőnk azt mondta, nagyon hálás, hogy ilyen remekül szervezett-rendezett tornán lehetett velünk.

- Rátérve a csapatra, gratulálhatunk a hetedik helyhez?

- Azt gondolom, igen, lehet. Úgy érzem, a társaság a maximumhoz, tudása legjavához közel teljesített. A két döntőstől, az olasz és a cseh csapattól kaptunk ki, valamint az orosz válogatott bizonyult jobbnak nálunk, mindhárom legyőzőnk csoportgyőztes volt.

- Súlyos, nagy különbségű vereséggel kezdett a társaság, akkor még nem lehetett tudni, hogy a későbbi győztes, az olaszok ellen. Ezek után mennyire kellett foglalkozni a játékosok "lelkével", hogy a következő feladatokra koncentráljanak?

- Tény, hogy nagyobb ellenállásra, szorosabb eredményre számítottam az olaszok ellen, de náluk négy olyan játékos is játszott, aki az U17-es vb-n is szerepelt, tehát jóval nagyobb nemzetközi tapasztalatuk volt - a mi lányaink viszont az első mérkőzésen nagyon megilletődöttek voltak. Próbáltuk tudatosítani a lányokkal, hogy "ez a hajó már elment", jönnek az újabb fontos feladatok. Szerencsére az amúgy elég kellemetlen stílusú, de az olaszoktól tudásban messze elmaradó horvátok ellen sikerült javítani és biztosan nyerni, így pedig a hangulatot tekintve egyenesbe került a társaság. Az a siker egy hármas győzelmi sorozat kezdetét jelentette, amelyek közül a legfontosabb a házigazda litvánok elleni siker volt, amelynek köszönhetően a mezőny (f)első felében folytathattuk.

- Szinte minden mérkőzésen más volt a kezdőötös összetétele. Lehetett ebben szerepe annak, ami nézve a meccseket feltűnő volt, szinte mindenkinél, hogy egy-egy jó, esetleg extra teljesítmény után gyengébb következett, s más lépett elő?

- Az már a felkészülési tornákon is látszott, hogy úgy csapat szinten, mint egyénileg, roppant szélsőséges a társaság, és ez nem csak két egymást követő mérkőzésre, hanem mérkőzésen belül egyes időszakokra is vonatkozott. Úgy gondolom, a védekezésben sokkal stabilabbak, kiegyensúlyozottabbak voltunk, mint támadásban. Előre sokkal jobban lehetett sejteni, tudni, védekezésben kitől mire számíthatunk, mint támadásban, azaz a védekezés sokkal inkább volt tervezhető, mint a nagyon hullámzó, kiszámíthatatlan támadójáték.

- Miben voltak jobbak nálunk a legyőzőink, miben maradt el ez a válogatott a legjobbaktól?

- Irányító poszton több játékossal is próbálkoztunk a kezdőben, de ellentétben a legjobb csapatokkal, nálunk nem volt olyan irányító, aki igazi vezére lett volna a csapatnak. Hiányzott egy olyan "játékmester", aki ritmust adott, "fazont szabott" volna a csapatnak, aki úgy a szervezésben, mint pontszerzésben folyamatosan meghatározó játékosa lett volna a válogatottnak. A cseheknél egyértelműen az irányító lépett elő vezérré ellenünk a szoros végjátékban, és segítette győzelemhez a csapatát egy olyan mérkőzésen, amelyen remek, szinte emberfeletti védekezésünknek köszönhetően végig partiban voltunk a kitűnő cseh válogatottal. Az is jelentősen nehezítette a dolgunkat, hogy nekünk nem volt nagyobb tömegű, igazán erős felépítésű centerünk. Minden más csapatban volt valaki, aki tudta képviselni a tömeget, az erőt a tégla területén. A győztes olaszok voltak, akik pontosan a fizikumuknak és a már említett nemzetközi tapasztalatuknak köszönhetően kerekedtek az egész mezőny fölé. Az oroszok elleni összecsapás szerintem picit kilógott a sorból. Említettem már, hogy támadásban nagyon szélsőséges volt a teljesítményünk. Éppen ezért nekünk - talán a horvátok elleni meccset leszámítva - nem nagyon volt olyan könnyed győzelmünk, hogy már egy-másfél negyed alatt el tudtunk volna dönteni egy-egy mérkőzést. Éppen ezért nekünk nem nagyon volt módunk többet pihentetni a kulcsjátékosokat. Az oroszok elleni második félidőre úgy érzem, a meghatározó játékosaink elkészültek erejükkel, s gyakorlatilag erőben "elfogytak".

- Győzelemmel és pozitív mérleggel fejezték be a tornát. Ez mennyire volt fontos?

- Nagyon, és amit még hozzátennék: felszabadult, jó játékkal. Így összességében pozitív érzésekkel jöhettünk haza.

- A játékosok mit profitálhatnak az Európa-bajnoki "fellépésükből"?

- Ha jól dolgozzák föl, akkor nagyon sokat. Láthatták, a saját bőrükön érezhették, az, ami a hazai mezőnyben megy, s könnyen megoldható, bizony mennyire nehéz, sőt néha kivitelezhetetlen a nemzetközi porondon, hogy mozgásban és gondolkodásban mennyivel nagyobb sebesség kell. Amennyiben ennek megfelelően az eddigiekhez képest jóval nagyobb intenzitással edzenek, dolgoznak a klubjaikban, hogy nemzetközi szinten is sikeresek lehessenek, akkor nagyon hasznos lehet nekik a litvániai Európa-bajnokság.


Fotó - fiba.basketball