A magyar U16-os válogatott a 17. helyen végzett a bajnokságon. A csapat játékosai között szerepelt Csátaljay Barna, a Soproni Sportiskola tagja. Vele beszélgetett Takács Eszter az élményeiről.

Hogyan kerültél be a válogatottba, milyen elvárásoknak kellett megfelelned?

„A kiválasztás egy több éves folyamat végeredménye, már serdülő koromtól fogva vettem részt különböző képző- és kiválasztó edzőtáborokban. Több edző is foglalkozott velünk, többször voltak fizikai és mentális felmérések, felkészülési mérkőzések is. Az U16-os (kadett) korosztály már egy éve készült egy bővebb (18 fős) kerettel az Európa Bajnokságra, amelynek tagja volt egészen az utolsó keretszűkítésig Simon Balázs, soproni csapattársam is.”

Hogyan sikerült beilleszkedned a csapatba?

„Mivel már több éve szinte hasonló kerettel készültünk a korosztályos versenyekre, nem volt gond a beilleszkedéssel, mindenki jól ismerte már egymást. A csapat rendkívül összetartó társaságot alkotott, egymást segítettük a nehezebb napokon. A 6 hetes közvetlen felkészülés alatt Székesfehérváron együtt lakott a csapat, a csapatvezetők, edzők és a segítők is (erőnléti edző, pszichológus, gyúró, technikai vezető).”

Elégedett vagy az eredménnyel, vagy szerinted jobban is sikerülhetett volna?

„Nem vagyok elégedetlen, de sikerülhetett volna jobban is az EB. Nagyon rosszul kezdtük a kontinenstornát, de a sorozatos vereségek után a helyosztókon az utolsó 3 mérkőzésünket megnyertük. Így, ha az eredménnyel nem is teljesen, de a javuló játékunkkal elégedett vagyok.”

Milyen volt Szarajevó, volt szabadidőtök is?

„A szállás és az ellátás nagyon jó volt, a szervezés kifogástalan. A pihenő napjainkon a technikai vezetőnk városnézéseket is szervezett nekünk. Ezenkívül a hotelban lévő uszodában szintén a 2 pihenőnapunkon úszhattunk is.”

Mi volt a legrosszabb élményed?

„A legrosszabb az egész felkészülésben az volt, hogy a 8 hét alatt összesen 4-szer jöhettünk haza másfél napra. Hiányzott a családom, az otthoni környezet. Az EB-n a 2. mérkőzésen kisebb sérülést szedtem össze, így egy meccset ki kellett hagynom.”

Mi volt a legjobb?

„A 8 hét alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam. Mégis, ha valamit ki kellene emelnem az az, hogy magamra ölthettem a nemzeti mezt és képviselhettem hazámat (és egyben az egyesületet és Sopront is). Amikor szólt a Himnusz, az igazán felemelő pillanat volt számomra, örök élmény és rengeteg erőt ad a folytatásra.

Itt szeretném megköszönni az eddig velem foglalkozó edzőimnek munkáját, nagyon sokat köszönhetek nekik! Valamint a családomnak, akik végig támogattam engem.”


Az interjút Takács Eszter készítette


Fotó - fiba.basketball