Pénteken kezdődik Litvániában, Kaunasban az U16-os leány Európa-bajnokság. A mieink tavaly óriási bravúrral ezüstérmesek lettek. Annak a társaságnak a jelentős része már - ha tini lányoknál szabad ilyet mondani - kiöregedett e korosztályból, de feljebb - U17-s vb, U18-as Eb - is bizonyított. A tapasztalt és sikeres szakvezető, Mészárosné Kovács Andrea vezetésével egy új társaság próbál szerencsét. Az együttes szakvezetőjével beszélgettünk.

- Először is gratulálunk ahhoz, hogy az amatőr bajnokságban szereplő klubcsapatából hárman is - Jáhni Zsófia és Radócz Fanni (U20), Vári Zita (U18) - is bekerültek a korosztályos válogatottakba...

- A lányok nevében is köszönöm, Zsófinak és Fanninak ez volt az első lépcső, az első nemzetközi megmérettetésük. Nem ők voltak a meghatározók csapataikban, de biztos, hogy sok tapasztalattal gazdagodtak, s klubszinten is feljebb léphetnek. Én pedig hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy gratuláljak az U20-as csapatnak a kiváló, hat győzelemmel és egy vereséggel lejátszott soproni Eb-hez, valamint természetesen az U17-U18-as együttesnek is a kitűnő vb és Eb-szerepléshez.

- Térjünk rá a jelenlegi U16-os csapatra. Hogyan sikerült a felkészülés, mennyire sikerült a tervezett munkát elvégezni?

- Július 9-én kezdtünk Székesfehérváron. A tervezett munkát ugyan elvégeztük, de elég sok sérülés hátráltatta a felkészülést. Sajnos jó néhány játékosra, akikkel eredetileg meghatározó emberekként számoltunk volna a csapatban, már eleve nem számíthattunk, Dénes Diána és Várszegi Réka belső, magas poszton, Rozmán Lilla pedig irányítóként lett volna nagy hasznára a csapatnak, mindhárman a szezon közben klubjaikban sérültek meg, s hasonló okok miatt Altmann Annára sem számíthattunk. Szintén irányító poszton lett volna bevethető Csernik Zita, neki, valamint Tamás Jázminnak a felkészülésünk alatt újult ki meglévő sérülése, jó felépítésű centerünk, Ehmann Dalma pedig sajnos a felkészülés alatt sérült meg. Dombai Réka részt vett az U17-es vb-n, utána kapott némi pihenőt, s augusztus elején csatlakozott hozzánk. Az ő beépítése folyamatban van. Hétfőn és kedden többek között ezen is finomítunk, szerdán pedig indulunk Kaunasba. Érdeklődve várom a tornát, egyrészt mert sosem jártam még Litvániában, másrészt pedig mert az U16-os Eb valahol mindig egy fejesugrás az ismeretlenbe.

- Így, hogy ilyen sok sérült játékost kell nélkülözni, milyen szakmai elképzelésekkel indulnak majd útnak?

- Úgy gondolom, kicsik, azaz alacsonyak leszünk, és könnyűsúlyúak. E szerkezeti hátrányt próbáljuk meg gyorsasággal, mozgékonysággal ellensúlyozni, ezt a stílust próbáltuk gyakorolni a felkészülés során. Az látszott, hogy olyan csapatok ellen, amelyekben van erőteljes felépítésű, magas középjátékos, bizony szenvedhetünk, az ilyen riválisokkal szemben mindig rengeteg energiát emésztett fel a védőlepattanó megszerzése, s ez bizony visszaütött támadásban. Ami még látszott, hogy szerkezeti hiányosságunkból adódóan nem biztos, hogy túl sok pontot szerzünk a palánk alól, ám egy jó középtávoli, távoli dobóformát kifogva bármire képesek lehetünk, de ha ez nem jön össze, akkor szenvedhetünk. Amin még javítani kell az az, hogy meccseken belül igen jó időszak után percekre "lekapcsolják a villanyt", azaz teljesen szétesik a koncentráció. Az utazásig még ezen is próbálunk javítani.

- Csoportellenfeleink sorrendben: Olaszország, Horvátország, Lengyelország. Mit tudni az riválisokról?

- Mint mondtam, az U16, mivel ez az első nemzetközi megmérettetés a korosztálynak, valahol fejesugrás az ismeretlenbe. Az olaszoknak az előző évek tapasztalatai alapján több poszton is van az adott pozícióhoz képest magas, erős játékosuk, adott esetben olyan mezőnyemberük is, aki kisebb, könnyebb védővel szemben pozíciójátékban is veszélyes - ez valószínűleg most is lesz, s mint mondtam, jelentősen megnehezítheti a dolgunkat. A felkészülés során azért játszottunk a szerbekkel, mert várhatóan a horvátokat is hozzájuk hasonló agresszív védekezés jellemez majd, amely ellen bizony volt, hogy csak szenvedtünk. A lengyelekkel az Olimpiai Reménységek Versenyén találkoztunk, ahol egy igen jó első félidő után igaz, keményebbé vált a lengyel védekezés, de a magunk dolgát nehezítettük meg.

- A tavalyi ezüstcsapatból hányan maradtak "hírmondónak"?

- Négyen, Boros Júlia, Dombai Réka, Madár Eszter és Vincze Nikolett. A keret pedig így áll össze végül: Boros Júlia, Dénes Anna, Rakita Lili, Keita Aya, Szerencsés Tamara, Vincze Nikolett, Galántai Alma, Dombai Réka, Habling Lara, Vég-Dudás Anna, Madár Eszter, Kuncz Petra.


Fotó - delmagyar.hu