Játékosként klubszinten sikert sikerre halmozott a Szolnok szakmai igazgatója, Báder Márton. A korábbi remek középjátékos a múlt hét végén Debrecenben sportvezetõként is begyûjtötte elsõ trófeáját, hiszen az Olaj nyerte a Magyar Kupát. Ennek kapcsán beszélgetett vele munkatársunk, Botár László. - Egy induló sportvezetõi karriernek igazi mélyvíz, hogy a kinevezett új vezetõedzõ nem sokkal a felkészülés kezdete elõtt visszamondja a felkérést, márpedig az Olajnál ez történt nyáron. Milyen helyzetbe kerültetek ekkor? - kérdeztük a régi ismeretség okán tegezõ tónusban Báder Mártont.

- Valóban elég váratlan szituáció volt a német Andreas Wagner visszalépése - fejtegette Báder. - Megvolt már a stábja, elkezdtünk tárgyalni az általa kiszemelt légiósokkal, majd közölte velünk a döntését és ott álltunk csapat és edzõ nélkül...gyorsan kellett dönteni, és sikerült megállapodni Dragan Aleksziccsel, akivel - tekintve, hogy korábban két bajnokságot és kupát is nyert vezetõedzõként az Olajjal - nem vettünk zsákbamacskát.
- Vele érdekes lehet a kapcsolatod...játszottatok együtt, aztán játékosa lettél, most pedig a fõnöke vagy...Jõl sejtjük, hogy ez azért nem az a hagyományos alá-fölérendeltségi viszony?

- Igen! Dragannal az elõzõ két évadban is tartottam a kapcsolatot, miután én abahagytam a játékot, õ pedig Romániában dolgozott,. Nyugodtan mondhatom, hogy baráti a kapcsolatunk. Vannak azonban olyan esetek, amikor a szakma kerül elõtérbe, döntéseket kell hoznunk, akkor természetesen igen komoly elemzéseket végzünk, beszélgetéseket folytatunk, és ekkor nincs helyük az érzelmeknek, ilyen esetekben nem játszhat szerepet barátsságunk. Ezzel együtt természetesen emberi kapcsolatunk azért jelent némi könnyebbséget, azt gondolom, mindkettõnk munkájában.

- Sok helyen megfordultál játékos pályafutásod során, több országban légióskodtál. Az ekkor megszerzett nyilván igen széles kapcsolatrendszered mennyit segít a jelenlegi munkádban?

- Nagyon sokat! A korosztályom tagjainak többsége, akikkel, vagy akik ellen játszottam, ma már vagy hozám hasonlóan sportvezetõ, vagy edzõ, vagy játékosügynök. Amikor például kiszemelünk egy külföldi kosarast, szerencsére rögtön tudom, kihez forduljak, ha információkat szeretnék szerezni róla, ki az akivel játszott együtt, akinek volt edzõje valaki, akit korábban a pályáról ismerek. És ezek az információk valóban nagyon sokat segíthetnek. Hiába látjuk egy játékosról, hogy milyen statisztikákat produkál, a száraz számokból még nem derül ki, milyen ember, milyen mentalitású az illetõ, mennyire illeszthetõ be egy adott rendszerbe. Ezt egyébként is vallom, hogy egy játékos esetében az egyéni kvalitások mellett nagyon fontos az emberi tényezõ, a mentalitás, hogy milyen csapatember az illetõ. Aztán az már az edzõ feladata, hogy az érkezõ külföldiekbõl egy jó kémiájú csapatot formáljon. Szerencsére a kupadöntõ most megmutatta: nálunk ez sikerült. 

- Pedig az út addig finoman fogalmazva nem volt zökkenõmentes, fõleg a nemzetközi porondon szaladtatok bele néhány pofonba...

- A szezon során eddig két igazán nagy kihívás volt a csapat elõtt, az elsõ a Trabzon elleni Európa-kupa párharc, a másik pedig a Magyar Kupa döntõje. Mindkettõre nagyon összekapta magát a társaság és sikerrel oldotta meg a nehéz feladatokat. Tény, hogy a nemzeközi porondon akadtak gyengébb meccseink, és úgy nem tud továbbjutni egy csapat, hogy nem nyer idegenben. Ez valóban fájó pont a szezonunkban, de így utólag azt kell mondjam, lehet, összességében jól jöttünk ki belõle. Talán az ott kapott pofonok, az ott elszenvedett vereségek, az Európa-kupában szerzett tapasztalatok is kellettek a kupagyõzelemhez. A kupasiker azonban visszaigazolt sokmindent, akár a szakmai munka minõségét, akár a játékosválasztást. Ahogy, amilyen összeszedetten, koncentráltan készült a múlt héten a kupadüntõre a társaság, abból már lehetett érezni, hogy ebbõl akár egy nagyon szép történet is kikerekedhet. 

- Említetted az emberi tényezõket. A szezon korábbi részében ezzel nem volt minden rendben, akadtak fegyelmezetlenségek, kiállítások...

- Kétségtelen: vannak a csapatban nehéz fiúk, akiknél könnyen elgurul a gyógyszer, gondolok itt elsõsorban a két délszláv játékosunkra, Sztrahinja Milosevicsre és Luksa Andric-ra. Náluk ez a hihetetlen erõs, mindenek feletti gyõzni akarásból fakad. Tény: olyan jelenség volt, amit házon belül kétségtelenül kezelni kellett, hiszen a fegyelmezetlenségeikkel nemcsak saájt maguknak, a csapatnak is sokat árthatnak. Az is tény viszont, hogy értelmes, okos fiúk, megértették az érveinket, és a kupadöntõn ezzel már nem is volt probléma - remélem, a szezon folytatásában sem lesz.

- Amikor elvállaltad a szakmai igazgatói feladatot, milyen célokkal láttál munkához?

- Egy szolnoki szinten elég rosszul sikerült évad után hívtak vissza a klubhoz. Az elsõdleges feladatomnak azt éreztem, hogy újra közel hozzuk egymáshoz a csapatot és a szurkolókat, hogy olyan legyen a hangulat, mint amilyen abban az idõszakban volt, amikor még játszottam a csapatban. Debrecenben nem tudom pontosan, de úgy gondolom, közel kétezer szolnoki szurkoló buzdította a srácokat, nem kis áldozatokat vállalva. A kupadöntõ során a szurkolók szeretete átragadt a játékosokra, elõbb egymás felé, és úgy érzem, ez nagyon erõs egységgé kovácsolta a társaságot, a srácok pedig a játékukkal, szervezettségükkel, egységükkel adták vssza a szeretet a szurkolóknak. Óriási élmény volt végigkísérni ezt a folyamatot, és mielõtt megkérdeznéd: sportvezetõként sokkal inkább szorongok a csapat egy-egy mérkõzésén, mint játékosként. 

- A klub vezetése mellett idõnként feltûnsz a televízió képernyõjén szakérõként, szakkommentátorként. Szereted ?

- Nagyon! Próbálom a nézõkkel megértetni, átadni, hogy egy-egy szituációban mi miért történik, egy-egy védekezést elemezni például, vagy, hogy mi következhet abból, amikor úgy adódik, hogy egy centernek kell fogni egy irányítót. Szeretek más sportágakat nézni, például a focit, de azt taktikailag annyira nem látom át, mint a saját sportágamat. A szakértõk elemzései rávilágítanak az összefüggésekre, hogy mi miért történik úgy a pályán, ahogy. Na, ezt szeretném én is elérni a kosárlabdában, és ahogy a visszajelzéseket kapom, nem is megy rosszul...Az Olaj-tévén volt, hogy a saját meccsünkön is kommentáltam a remek humorú Horti Gáborral az eseményeket. Egy ízben azonban elõforudult, hogy nem sikerült teljesen kivonnom magam az események hatása alól, kicsit kibújt belõlem a sportvezetõ...utána egy ideig nem kommentáltam a tévénken a csapat mérkõzéseit...

- Egy trófea már a zsebben, vezetitek az alapszakaszt, mi az elvárás a bajnokságban?

- Úgy gondolom, a Magyar Kupa megnyerése kellõ önbizalmat kell adjon a folytatásra, a kupadöntõre való közvetlen felkészülés pedig azt is megmutatta, milyen mentalitással kell készülni a hátralévõ feladatokra. Nagyon kemény, nehéz, hosszú idõszak vár még ránk, de szeretnénk lehetõleg minden meccsünket megnyerni. Ez persze borzasztó nehéz, hiszen a Falco, az Alba és a Körmend is remek erõkbõl áll, kiváló játékosaik vannak, mögöttük pedig a Kecskemét, a Paks és a ZTE bármikor képes bravúrra, a Kecskemét például Fehérváron, az ASE pedig Körmenden tudott gyõzni. Egyelõre ne nézzünk nagyon messzire, szeretnénk megnyerni az alapszakaszt, hogy az élrõl várhassuk a várhatóan sok nagy csatát hozó felsõházi középszakaszt. Élen állunk a bajnokságban az önbizalmat a kupa megnyerésével megszereztük és úgy gondolom, a sorolásunk is jó.