–Elnök Úr, a magyar válogatott nem jutott tovább a csoportjából a magyar-román közös rendezésű női Európa-bajnokságon. Eltelt 5 nap az Eb-ből, mik az első tanulságok?

–Ha a magyar csapatot egy kicsit tágabb értelemben vesszük, akkor eddig jelesre vizsgáztunk rendezésből. Az eddigi nemzetközi visszajelzések arról szólnak, hogy egy nagyon magas színvonalú Európa-bajnokság zajlik nálunk és Romániában. 148 országban közvetítenek az eseményről és eddig nem érkezett panasz a rendezésre, ami hatalmas fegyvertény. Köszönet mindenkinek, aki a szervezésben, megvalósításban részt vett!

Kiváló reklám ez az Eb az egész országnak, turisztikai értéke felbecsülhetetlen.

A szűkebb magyar csapatról, a válogatottunkról azt szeretném elmondani, hogy az elsődleges elvárás a harcos küzdőszellem, a „parkettafelszedő” hozzáállás volt, ami az elvárás 70%-át teszi ki. Ezzel nem volt gond. Viszont a sikerekhez szükséges 30%-nyi extra hiányzott.

Szintén elvárás volt a szakvezetéssel szemben, hogy fiatal játékosok is ott legyenek a keretben. Határ Betti nemzetközi bemutatkozása jól sikerült, úgy érzem, hogy a közeli jövőben az ő korosztályából többen is beérhetnek majd, odakerülhetnek a válogatott közelébe.

Harmadrészt kitűztük a csoportból való továbbjutást is, bár tudtuk, hogy nehéz, erős csoportba kerültünk. Ennek ellenére tovább lehetett volna, tovább kellett volna jutnunk. A svéd mérkőzés nyerhető volt, ahol mi kerültünk olyan hullámvölgybe, ami nem bírt elviselni a csapat. Az egész Európa-bajnokság azt mutatja eddig, hogy ez a fajta hullámzás az egész mezőnyre jellemző és az tud nyerni, aki hamarabb ki tud mászni a saját hullámvölgyéből. Nekünk ez nem ment.

A játékosaink zöme most van sportpályafutása csúcsán, a 30 feletti korosztály sokkal jobb teljesítményre már nem lesz sajnos képes. Köszönet mindenkinek, aki vállalta ezt a megmérettetést, külön köszönet Fegyverneky Zsófiának, aki a szülés után így beállt a sorba és felvette a ritmust!

Sajnos a válogatottjaink, akik külföldön játszanak, klubcsapataikban nem a meghatározó játékosok közé tartoznak, valószínűleg ez a lelküket azért megviseli. Itthonról sztárként távoztak, kint viszont más szerepet kell játszaniuk, így nehéz a magyar válogatott körüli, megnövekedett elvárásnak megfelelni. Ez is rányomhatta a bélyegét a teljesítményre.

–Stefan Svitek jövője?

–Igen, ezt sokan kérdezték tőlem. A szövetségi kapitány hároméves szerződését nincs okunk felbontani. Ha ő akar, akkor továbbra is ő marad a kapitány. Nyilván az elvárás továbbra is az, hogy a fiatal és tehetséges játékosainkat építse be a felnőtt válogatottba. Ehhez viszont szükség lesz arra az összefogásra, ami a szövetségi kapitány megválasztásánál megvalósult. Akkor az összes klub kiállt Stefan Svitek mellett, most pedig együtt kell dolgoznunk azért, hogy a tehetséges gyerekeink minél hamarabb európai szintre kerülhessenek.

–Szinte megszokott, hogy Magyarországon egy ilyen csoportkör után azonnal vészharangokat kongatnak.

–Szomorúnak tartom, hogy egy újságíró számára a címvédő spanyolok elleni meccset követő sajtótájékoztatón az a legfontosabb kérdés, hogy meddig tart a kapitány szerződése...

Nem botrányokra van szükségünk, nem ellenséget kell keresnünk, hanem dolgoznunk kell. A magyar kosárlabdában példás összefogást tapasztalok, ez mutat előre.

Az eredménytelenség egy hazai Európa-bajnokságon természetesen senkinek sem boldogság, de tanulnunk kell ebből is. Hamarosan lesz ez sokkal jobb, elég ha csak a leány utánpótlás-válogatottjaink sikereire gondolok!