A magyar férfi kosárlabda-válogatott a pécsi gálán találkozott egymással és mérkõzött meg újra hosszú idõ után - ezúttal barátságos mérkõzésen. Sztojan Ivkovics kapitánnyal nyilatkozott a múltról, jövõrõl.



Sztojan Ivkovics és csapata számára az elõzõ válogatott sorozat alkalmával az volt a tét elõbb, hogy bejussanak az Eb-döntõbe, majd miután ez nem sikerült, a feladatot az jelentette, hogy ne kelljen visszazuhanniuk a selejtezõt játszók csoportjába. Elõbbit nem, utóbbit megoldották. Ivkovics bátran nyúlt a fiatalokhoz, és miként pécsi klubjában, úgy a válogatottban sem ismert megalkuvást, és ezt a szemléletet igyekszik csapataiba plántálni. A szövetség meghosszabbította kapitányi megbízását, így rövidesen készülhetnek a következõ megmérettetésekre.

Vajon miket akar valósítani azok közül, amit nem sikerült korábban megtennie?

- Az elkezdett út jó, ezen kell továbbmennünk. Tisztában vagyok vele, hogy a játékosok közül ki, mit tud, vagy nem tud. Nagy merítési lehetõségünk nincs. Elsõ lépésben az volt a cél, hogy legalább egy magyar állandóan a pályán legyen a bajnoki mérkõzéseken, ez megvalósult, remélem, õsztõl ez a szám megduplázódik. Azt hiszem, ha ez így lesz, akkor a kapitányként rendelkezésemre álló két év alatt feltûnhet, megerõsödhet néhány tehetséges magyar játékos, és akkor könnyebb lesz a dolgunk - jelentette ki indulásként Ivkovics.

- A magyar férfi kosárlabdának a feltételeiben, vagy inkább a tehetségeiben nagyobb a hiány, ami miatt egyelõre nem jöhetnek a remélt eredmények?

- Elsõsorban mentális problémákat látok, de emellett vannak szakmai gondok is. De, ha egészen pontos akarok lenni, akkor azt mondom, minden téren van javítani valónk: a játékvezetésben, az edzõk munkájában, a játékosok képzettségében, a szövetség munkájában. Ám ha mindenki csak egy kis lépést tesz elõre a saját területén, a követendõ példa, az európai kosárlabda élvonala felé, pozitív változás következhet be, de természetesen csak egy idõ után.

- Nem fél, hogy Don Quijote módjára szélmalomharcot kell vívnia?

- Nem. A kosárlabda bátor, büszke, becsületes emberek harca, így nincs mitõl félnünk. Elérhetõ célokat kell kitûzni, és ha ez megvalósult, mindig, folyamatosan kicsivel nagyobbat kell akarnunk, mert csak így tudunk haladni.

- Ha a sok feladat közül ki kellene választania kettõt, miket jelölne meg legsürgõsebb teendõként?

- Roppant rövid lesz a válaszom, de ebben benne van a teljes hitvallásom: rendet és fegyelmet!